Ahogy elnézem a választási kampányt, egyre inkább olyan érzés kerít hatalmába, mintha a „Celeb vagyok, mentsetek meg!” sorozatba csöppentem volna.
Ahogy elnézem a választási kampányt, egyre inkább olyan érzés kerít hatalmába, mintha a „Celeb vagyok, mentsetek meg!” sorozatba csöppentem volna. Ami nem azt jelenti, hogy nézem az említett műsort, sokkal inkább azt, hogy ha „butonálás” közben véletlenül éppen ez jön be, pánikszerűen nyomkodom a távirányító gombját, hogy minél hamarabb más sávra álljak. Sokkal inkább azt jelenti, hogy ez az ország egyre inkább valamiféle vad szigethez hasonlít, ahol a politika „hősei” egymásra lövöldöznek. Szerencsére nem valódi fegyverekkel, egyelőre „csak” szavakkal. Bár egyesek már megénekelték, hogy a szó veszélyes fegyver…
Nos, a politikusok – akiknek a fantáziája kimeríthetetlen – elképesztő vádakkal bombázzák egymást. Az emberek pedig egyre kiábrándultabban nézik az olcsó komédiát.
Eltekintve attól, hogy civilizált országban civilizált emberek nem használnak hasonló stílust, érthető is a harc, hiszen nagy a tét mindkét jelölt számára. Pénz és hatalom, hatalom és pénz. Ez a parancsszó. A nézőközönség – egy egész ország – egyre kiábrándultabban, sőt félelemmel nézi a politikai komédiát, van, aki kimegy az utcára, s tüntet valami/valaki ellen vagy mellett, van, aki tapsol, van, aki fütyül, és van, aki csupán bambul a televízió előtt, s nézi, melyik „banda” győzi le a másikat. Közben nagyon jól tudja, hogy kutyakomédia az egész, és hogy a tévé előtt kuporgó „választópolgár” sorsa a legkevésbé sem fáj senkinek, sem a jelölteknek, sem támogatóiknak vagy ellendrukkereiknek. Ugyanis ők, tudják, azért kell nyomorban és tudatlanságban tartani az egyszerű embereket, hogy könnyebben manipulálhassák őket. Ékes példája az ilyenszerű hozzáállásnak a volt nagy-romániás, később szociáldemokratává „szelídült” szenátor, jelenleg az egyik regáti város polgármesterének – egy oltyán „celebnek” – a reakciója a külföldi sajtó híreire, miszerint tízezren tüntettek Romániában szombat este. Azt mondta, akármikor össze tudnak toborozni ők is akár húszezer embert: csak mondják meg, mit akarnak: polgárháborút vagy kampányvitát? Igazi celebes válasz!
A tévés „celebeknek” pedig, akik politikai érdekből vagy fizetett csicskásként utasításra szinte kizárólag „bűnügyi” témákkal meg a bődületes nyilatkozatokkal „szórakoztatnak”, nem kell igazi választási vita. Hiszen egy-egy botrány, látványos őrizetbe vétel sokkal nagyobb nézettséget biztosít, mint egy „unalmas” beszélgetés. Így történhetett meg, hogy az első fordulóban olyan jelöltek is voltak, akikről soha nem hallottunk, akiket soha nem láttunk a kampány idején bár egy szemvillanásnyira, és akik a maguk nullával kezdődő szavazatszázalékukkal a választást követő napon újra eltűntek a névtelenségben, anélkül hogy egyáltalán kiléptek volna abból, és akik immár sosem lesznek „celebek”.
A szombat esti tüntetők egyik, kézzel írott transzparensén azonban még sosem látott feliratot olvashattunk: „Ghinion, ţara s-a trezit din somn!” Jó lenne, ha valóban így lenne.
