„El Rómától!”
Az euroövezet és a közös valuta válságának árnyékában újból a viták középpontjába került a Brenner-hágó két oldalán egy elfeledettnek hitt kérdés: az, hogy az I. világháború végén Olaszország által annektált és a saint-germaini békeszerződésben Rómának ítélt Dél-Tirol a „csizmaállam” része maradjon-e, vagy pedig másutt keresse a jövőjét – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Az euroövezet és a közös valuta válságának árnyékában újból a viták középpontjába került a Brenner-hágó két oldalán egy elfeledettnek hitt kérdés: az, hogy az I. világháború végén Olaszország által annektált és a saint-germaini békeszerződésben Rómának ítélt Dél-Tirol a „csizmaállam” része maradjon-e, vagy pedig másutt keresse a jövőjét – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Két évvel ezelőtt, az Andreas Hofer vezette 1809. évi tiroli népfelkelést megidéző jubileumi ünnepségek alkalmából szintén szóba került Dél-Tirol sorsa. Akkor a Bolzanóban, Innsbruckban és Bécsben hatalmon lévő pártok úgy vélték, hogy Ausztria EU-taggá válásával (1995) és a schengeni rendszer nyomán jelképessé váló határokkal a Brenner-hágó megszűnt „jogtipró határ” lenni. A határellenőrzés megszűnése és a határokon átnyúló együttműködés, az osztrák és olasz tartományi parlamentek és kormányok szaporodó együttes ülései nyomán „újra összenő, amit egykor szétválasztottak” – hangzott az érvelés. A Dél-Tirolt 1945 óta kormányzó Dél-tiroli Néppárt (SVP) pedig a – statútumában is rögzített – önrendelkezési jog és a (főként az innsbrucki és bécsi ellenzék által táplált) szabadállami és/vagy visszacsatolási ábrándok helyett az „autonómia dinamizálásában” látta az észak-olaszországi tartomány jövőjét.
Ma más a helyzet – szögezte le a FAZ bécsi tudósítója. A 2008. évi választásokon az SVP pozíciója meggyengült a tartományi parlamentben: 35 képviselő közül csak 18-at mondhat a magáénak. Időnként alkuba bocsátkozik olasz pártokkal, ami korábban eszébe sem jutott; ezek az alkuk viszont újabb támogatókkal gyarapítják az ellenzéket és annak vágyait.
Dél-Tirol jövőjét illetően a „német” ellenzéki pártok – Szabadelvűek (5 mandátum), Dél-tiroli Szabadság (2), Unió Dél-Tirolért (1) – egy „Dél-tiroli Szabadállamért” vagy az Ausztriához való visszatérésért szállnak síkra. Közös vonásuk – a politikai nüanszok és alkalmi súrlódások dacára – a „csak el Rómától” elv hangoztatása.
