Annak a pármillió eurónak, amit a marosvásárhelyi távfűtési piacra betört RFV befizetett az önkormányzatnak, igazán töredékét jelentette volna az elbocsátottak végkielégítése. Az értékesített ingatlanokból, esetleg a kintlevőségekből január óta csak kellett valamit bevételeznie a vállalatnak, amiből erkölcsi kötelessége lett volna a tanácsnak ezt a személyzeti kérdést megoldani.
Úgy tűnik, a második telet is pénz nélkül kell átvészelniük a csődbe juttatott Energomur vállalat elbocsátott alkalmazottainak. A cég, a jogi felszámoló vagy a marosvásárhelyi önkormányzat – egyik a másiktól várja – a mai napig nem fizette ki az elmaradt béreket, a végkielégítésként járó összegeket azoknak az alkalmazottaknak, akik nem az RFV-hez, ma már E-Starhoz átmenekített szerencsések közé tartoznak, hanem egyenesen az utcára kerültek.
Idén február 22-én azért tüntetett az Energomur szakszervezete, illetve elbocsátott személyzete, mert 2-3 hónap bérével és a beígért – amúgy alaposan és vitatható törvényességgel megnyirbált – végkielégítéssel még tartozott a cég. A helyzet nem sokat változott azóta. Csegzi Sándor „derűlátása” nem bizonyult egyébnek, mint porhintésnek, hiszen százötven ember januári-februári fizetése, 40 ember bére áprilistól errefele és az elbocsátottak végkielégítésének két utolsó részlete még mindig kifizetetlen. A februári tüntetésen Soó Ignác jogi felszámoló azt magyarázgatta, hogy az Energomurnak nagy adósságai vannak, a fizetéseket pedig csak a készpénzkészlet függvényében adhatják ki, míg a végkielégítéseket a 2006. évi 85-ös törvény alapján, de csakis akkor, ha az adósságlistát, illetve a kifizetési jegyzéket nem óvja meg egyetlen hitelező sem. Közölte, egy csődbe jutott vállalatnak törlesztési kötelezettsége elsősorban a hitelgarancia kifizetésére van, csak azután következik a végkielégítések és végül az állami tartozások kifizetése. Pedig a városvezetéstől, a helyi tanácstól elvárható, hogy ha már szemet hunytak a város egyik legerősebb vállalatának, az Energomurnak a csődbe juttatása fölött, legalább ne hagyják magukra az utcára került személyeket. Nem egy önkormányzati képviselő, családtagjával egyetemben, az elmúlt évek során az Energomurtól kapott juttatásokból igencsak szépen gyarapodott anyagilag, tavaly pedig végignézte, amint a város vagyonát szétcincálják.
Annak a pármillió eurónak, amit a marosvásárhelyi távfűtési piacra betört RFV befizetett az önkormányzatnak, igazán töredékét jelentette volna az elbocsátottak végkielégítése. Az értékesített ingatlanokból, esetleg a kintlevőségekből január óta csak kellett valamit bevételeznie a vállalatnak, amiből erkölcsi kötelessége lett volna a tanácsnak ezt a személyzeti kérdést megoldani.
