„Ha nem tudsz románul, menj haza!”
Demokratikus országban élünk, egyenlőségben, szabadon, nemzettől, hittől, származástól függetlenül. Mégis a nemzeti különbségek kiélezettek lehetnek bizonyos helyzetekben.
Demokratikus országban élünk, egyenlőségben, szabadon, nemzettől, hittől, származástól függetlenül. Mégis a nemzeti különbségek kiélezettek lehetnek bizonyos helyzetekben.
Hiszem, hogy mindenféle felfogás az emberségen múlik, és nem azon, hogy milyen nyelven beszélünk. A lényeg, a tisztesség és a becsület a lelkünkben lakozik. Ilyen szellemben szeretném elmesélni a testvérem esetét.
Egy kisebb baleset történt, a tizenhárom éves húgom elvágta a lábszárát egy üvegdarabbal. A seb elég mély volt, így fel kellett vinni a sürgősségi osztályra, hogy bevarrják. Némi várakozás után sorra került, és bementünk a rendelőbe. Az ügyeletes orvos megvizsgálta a sebet, közben a történtekről kérdezgette románul a húgomat. Egy tizenhárom éves, azaz hetedik osztályos diák már beszéli annyira az állam nyelvét, hogy boldogulni tudjon. Ám az ijedtség, a sokk hatására dadogni kezdett, nem kapta a szavakat. Az orvos felcsattant, háborgott, megszólta a húgomat. Idézem: „Nem tanultál meg románul az iskolában? Ha nem tudsz beszélni, menj haza!” Végül a nővér látta el a sebet, miközben az orvos idegesen siettette.
Hogyan fordulhat elő ilyesmi ebben a városban? Azt valljuk, hogy egy civilizált és humánus társadalom tagjai vagyunk, de nem erről adunk tanúbizonyságot. Tudom, hogy nincs könnyű dolguk az egészségügyi dolgozóknak, állandó stressznek vannak kitéve, viszont az emberi értékek nem ezen múlnak. A tisztelet, a megértés, a humanitás olyan tulajdonságok, amelyek minden emberben jelen kéne legyenek, szakmától függetlenül. A politikai nézőpont nem kellene számítson ilyen esetben, hisz a gyermek csak gyermek, ha magyar, ha román. Egyébként pedig a mondás is úgy tartja: „Ha jót nem tudsz mondani, rosszat se mondj!” Felháborított ez a felületesség és a hanyag bánásmód, hiszen a húgom nem ezt érdemelte.
Jó lenne, ha a felelősségteljes beosztásban dolgozó értelmiségiek mindenike uralkodni tudna indulatain, és mellőzné a személyeskedést azokkal szemben, akik nem ezt érdemlik!
Kádár Barbara
