Szeretett falum, Gernyeszeg felé igyekezve, ahová hivatalos voltam a hetvenévesek kortárstalálkozójára, egy pillanatra lepergett előttem gyermekkorom, kora ifjúságom.
Szeretett falum, Gernyeszeg felé igyekezve, ahová hivatalos voltam a hetvenévesek kortárstalálkozójára, egy pillanatra lepergett előttem gyermekkorom, kora ifjúságom. Izgalommal vártam a találkozást egykori pajtásaimmal, akikkel együtt nőttünk fel, és azt is, hogy lássam, milyen lett a falu, amióta nem láttam. Szüleimtől sokat hallottam a gernyeszegi emberek szorgalmáról, jóságáról és vendégszeretetéről.
Ezt tapasztaltuk mi is, amikor egy háború utáni nehéz időszakban a faluban telepedtünk le. Úgy fogadtak, hogy nem éreztük, hogy nem itt születtünk.
Gernyeszegre érkezve egy faluját, templomát szerető közösséggel találkoztam. Az ünnepség a templomban istentisztelettel kezdődött, amelyet a magyarországi Ibrány testvértelepülés küldöttségének a jelenléte tett különlegessé. Az igehirdetést az ibrányi tiszteletes, Vass László kezdte, majd a helybéli lelkész, Veress Róbert Gyula külön szólt hozzánk, „hetvenesekhez”. Majd egy gyerek és egy unoka, Szabó Adél tanárnő és Szabó Szende megható köszöntése következett, ami könnyeket csalt a szemekbe. Úgy éreztem, a hetven év csak egy szempillantás volt életem göröngyös útján. Sok virágot és emléket kaptunk, ami a falu szeretetét tükrözte. Ezek után a Grand Lionban gyűltünk össze, ahol mindenki igyekezett a legszebb emlékeket felidézni. Jó volt pár órára ismét gyereknek lenni.
Köszönjük a szervezőknek, Kolcsár Annának és Kolcsár Lajosnak, de mindenkinek, aki hozzájárult, hogy egy felejthetetlen emlékkel gazdagodjunk. A faluközösségnek édesapámtól, néhai Pálffy Károly lelkésztől kapott útravalót továbbítom: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. (Filippi 4, 13.)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
