„Irányt váltott” a Nap
A nyári napforduló kelet-európai idő szerint szombaton 13 óra 51 perckor volt, ezzel beköszöntött a csillagászati nyár, amelyhez sok csillagászati és néprajzi érdekesség is kapcsolódik.
A nyári napforduló kelet-európai idő szerint szombaton 13 óra 51 perckor volt, ezzel beköszöntött a csillagászati nyár, amelyhez sok csillagászati és néprajzi érdekesség is kapcsolódik.
A napforduló (latinul solstitium) kifejezés a Nap helyzetét fejezi ki a Föld egyenlítőjéhez képest. Nyári napforduló idején a Nap a Ráktérítő fölött delel, tehát a déli órában nem látszik árnyék például az egyiptomi Asszuánban, a Zöldfoki-szigeteken vagy Kubában. A nyári napfordulókor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, és ekkor a nappal a leghosszabb, az éjszaka pedig a legrövidebb.
A napfordulók idején a Nap „irányt vált”. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről észak felé halad, utána pedig – ez idén szombaton 12 óra 51 perckor volt – északról dél felé kezdett mozogni.
Nyári napfordulókor az Északi-sarkon a Nap állandó magasságon, 23 fokon kering.
A napforduló előtti és utáni hetekhez kapcsolódnak az úgynevezett „fehér éjszakák”, amikor a magasabb szélességi fokokon még éjszaka sem teljes a sötétség. Sajnovics János jezsuita szerzetes, csillagász és matematikus 1769-ben Észak-Norvégia partjainál egy ilyen alkalommal éjfélkor figyelhette meg a Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt. James Cook, Ausztrália felfedezője ugyanezt a jelenséget látta Tahitin, csak ő délben.
Nyáron az elliptikus pályán keringő Föld a legtávolabb van a Naptól, míg a téli hónapokban a legközelebb, a különbség körülbelül ötmillió kilométer.
A nyári napforduló ünnepe a Szent Iván-éj, amelyhez sok népszokás kötődik. Ezek közül a legismertebb a tűzgyújtás, tűzugrás, amely az egész európai kultúrkörben jelen van. Történeti források már az 5. században följegyezték ezt a szokást, Magyarországon a 16. század óta van jelen dokumentáltan.
A Szent Iván-éjszakával összefüggő hiedelmek közül a legáltalánosabb, hogy aki a tüzet átugorja, megtisztul. Bizonyos népcsoportoknál, például a bajai bunyevácoknál „szerelmi varázslás” is kapcsolódik hozzá: ott a lányok virágcsokorral a fejükön, a szívüknek kedves legénnyel párban ugranak, így a megtisztulás szertartása mellé a termékenységé is társul. Sokan illatos füveket szórtak a Szent Iván-éji tűzbe, hogy meg lehessen jósolni, hogyan sikerül a tüzet átugró hajadonok házassága. Mások arra törekedtek, hogy a tűznek minél nagyobb füstje legyen, mert úgy hitték, ez megóvja a termést.
Június 24-én van Keresztelő Szent János születésnapja. A bizánci egyház kultikus befolyásának következménye, hogy Keresztelő Szent Jánosra Ivánként emlékezik az egyház és a világ is. Keresztelő Szent János születésnapi ünnepe az 5. században lett általánossá, és magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek a nyári napforduló pogány ünnepét jellemezték.
Szent Iván a korán meghalt gyermekek mennyei pártfogója is: egyes hiedelmek szerint ezeknek a gyermekeknek június 23-án éjszaka gyümölcsöt oszt a mennyben. Úgy tartották, hogy ha egy keresztelés nélkül elhunyt gyermek édesanyja gyümölcsöt evett Szent Iván napja előtt, a gyermeke nem kap. Sokan azért sütöttek almát a Szent Iván-éji tűzben, hogy a gyermekeknek ne essen bajuk.
