„Jobbágysorban”

Olvasom, hogy munkanélküli-segélyt kért a Beszterce-Naszód megyei munkaerő-elhelyező ügynökségnél egy volt liberális szenátor, aki a tavalyi decemberi választásokon nem jutott újabb mandátumhoz, és – a jelek szerint – nem talált magának állást (?!). Daniel Cristian Florian jogtanácsos korábban Beszterce-Naszód megye prefektusa volt. 

Természetesen a volt honatyának jogában áll segélyért folyamodni. Csak együttérzésünkről szeretnénk biztosítani szegényt, hogy kénytelen munkanélküliként tengetni az életét, holott Romániában – az Országos Statisztikai Intézet (OSI) adatai szerint – 1994 óta nem volt ilyen alacsony az állásnélküliek száma. Az OSI szerint a múlt év folyamán gyors ütemben csökkent a munkanélküliség, növekedett a munkaerő-kereslet, főleg Románia fejlett részein, ahol egyre több vállalkozás panaszkodik munkaerőhiányra. A tavalyi utolsó negyedévben a meghirdetett és betöltetlen állások száma a hazai gazdaságban 60.700 volt, ami 11 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. Kérdés, miért nem talál munkát magának egy törvényhozói és kormánymegbízotti tapasztalattal rendelkező jogász?

Hasonló esetről ugyan még nem hallottunk, de köztudott, hogy a honatyák és honanyák hajlamosak a panaszkodásra. Emlékezzünk vissza az ugyancsak liberális Vasilica Steliana Miron szenátorra, aki azt mondta, hogy olyan csekély fizetést kap a parlamenttől, hogy az még fodrászra sem elég, és ha a férje nem adna neki kölcsön, nem is tudja, mi történne. Valószínűleg el kellene döntenie, hogy fodrászhoz jár és éhen hal, vagy eszik, és akkor rendezetlen lesz a frizurája. Egyébként az éhhalál küszöbén álló honanya vagyonbevallása szerint 3.260 négyzetméter belterülettel rendelkezik Rădăuţi-ban, van egy 281 négyzetméteres háza, egy Grand Cherokee terepjárója és 50 ezer euró értékű ékszere. Plusz a férje, aki időnként bizonyára kifizeti a fodrászszámláját…

Nemrég egy másik képviselő, az ALDE-s Remus Borza vetette fel a honatyák „nyomorúságos” fizetését a parlamentben. Szerinte ezer euróból lehetetlen megélni, és azt mondta, hogy a múlt év végi választások után, miután bejutott a parlamentbe, 200-szor nagyobb fizetésről mondott le. Véleménye szerint az állam „jobbágysorban” tartja a parlamenti képviselőket, akik ily módon nem tudnak ellenállni a korrupciós csábításoknak, aztán meg nyakukon a DNA… Kérdés, akkor miért nem mond le a mandátumáról? És folytathatnánk a sort a szociáldemokrata Cătălin Rădulescuval, aki szintén nem tud „kijönni” a „nyomorúságos” képviselői béréből, vagy az éhségsztrájkoló tanítónőből lett szenátor asszonnyal, aki azért panaszkodott, hogy néha saját zsebből fizeti a taxiját. Meg kell a szívnek szakadni ennyi „nyomorúságos jobbágysors” láttán.

Erre mondta az egyik olvasónk: élnének bár egy évig az én nyugdíjamból!