„Legyenek áldottak poraikban!”

A világ magyarjai szombaton az 1849. október 6-án kivégzett, aradi vértanúk néven ismert tábornokokra emlékeznek, akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, Ferenc József császár utasítására végeztek ki: Lázár Vilmosra, gróf Dessewffy Arisztidra, Kiss Ernőre, Schweidel Józsefre, lovag Pöltenberg Ernőre, Török Ignácra, Láhner Györgyre, Knezich Károlyra, Nagysándor Józsefre, gróf Leiningen-Westerburg Károlyra, Aulich Lajosra, Damjanich Jánosra, gróf Vécsey Károlyra.

A világ magyarjai szombaton az 1849. október 6-án kivégzett, aradi vértanúk néven ismert tábornokokra emlékeznek, akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, Ferenc József császár utasítására végeztek ki: Lázár Vilmosra, gróf Dessewffy Arisztidra, Kiss Ernőre, Schweidel Józsefre, lovag Pöltenberg Ernőre, Török Ignácra, Láhner Györgyre, Knezich Károlyra, Nagysándor Józsefre, gróf Leiningen-Westerburg Károlyra, Aulich Lajosra, Damjanich Jánosra, gróf Vécsey Károlyra.

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a forradalom bukása után az abban játszott szerepük miatt végeztek ki Aradon, és akiket a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak néven emlegetnek napjainkban.

Magyarország a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc elbukása után a Habsburg Birodalom részévé vált, korlátozott önállóságot élvezve. Az egyetlen komolyabb előrelépést ezen a területen 1848-ig az 1791. évi X. törvénycikk jelentette, amely biztosította az ország jogi függetlenségét a birodalom többi tagállamával szemben. Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredményeként született. Bár a reformkori országgyűléseken kevés valódi változtatást sikerült elérni, lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek a nyilvánosság színpadán a jövendő markáns vezetők: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások.

1847 novemberében a pozsonyi országgyűlésen a reformpárti erők által létrehozott Ellenzéki Kör és a Konzervatív Párt lépett föl határozott programmal. A téli hónapok során patthelyzet alakult ki, a döntő fordulatot a február 22-ei párizsi forradalom híre hozta meg. Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde fogalmazta meg programszerűen az ellenzék követeléseit: független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt. A Habsburg Birodalom másik felének alkotmányt követelt, amelynek fontos szerepe lett a március 13-án bekövetkező bécsi forradalom kitörésében.

A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún. 12 pontnak.

A forradalom leverése után a császáriak azonnal elkezdték a megtorlást. Haynau, a magyarországi osztrák főparancsnok haditörvényszéket állított fel, melyen több száz tisztet és polgári személyt ítéltek halálra és még többet várfogságra. A foglyul ejtett katonák közül a magyarokat, székelyeket, lengyeleket és németeket erőszakkal besorozták az osztrák hadseregbe, a más nemzetiségűeket hazaengedték. (forrás: Wikipédia)

Végszóként Kossuth Lajost idézzük, aki így emlékezett a vértanúkra: „A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztül; engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; s buzgó imával kérem a magyarok Istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Ámen!”