A múlt héten sokkolta az egyik román parlamenti „hazafit” a hír, hogy Székelyudvarhelyen a helyi rendőrség autóira magyarul is felírták az intézmény nevét.
A múlt héten sokkolta az egyik román parlamenti „hazafit” a hír, hogy Székelyudvarhelyen a helyi rendőrség autóira magyarul is felírták az intézmény nevét. Olyannyira, hogy hirtelenjében azt sem tudta, hol van: Magyarországon vagy Romániában. Miután rájött, hogy Romániában történt ez a „szörnyűség”, azonnal törvénytervezetet készített „az állam hivatalos nyelvének a tiszteletben tartásáról”, amelyben a románon kívül nemes egyszerűséggel betiltaná a magyar nyelv használatát a közintézményekben, a központi és helyi közigazgatásban, a helyi és megyei tanácsokban, de a kétnyelvű helység-, utca- és intézménynévtáblákat is, sőt azoknak a tisztviselőknek vagy tisztségviselőknek, akik a románon kívül más nyelven is meg mernének szólalni, felfüggesztené a mandátumát, tisztségét, de még a munkahelyét is, az újraválasztás vagy újraalkalmazás lehetősége nélkül. És persze, a helyi közigazgatási törvényből is törölne egy sor, a nemzeti kisebbségek jogait biztosító cikkelyt, így próbálná kivédeni a „szeparatista”, „autonomista” magyarok elmagyarosítási törekvéseit. Egyszóval, törvényben tiltaná a magyar nyelv használatát.
Nem előzmény nélküli a kísérlet, hiszen jó pár évvel ezelőtt, még mielőtt pártja kibukott volna a parlamentből, Kolozsvár volt polgármestere is kitalált egy kizárólag az RMDSZ és a magyarok ellen irányuló törvénytervezetet, amelyet „a románok és Románia nyugalmáért” kellett volna megszavazni, és amely betiltott volna mindent, ami magyar, „egy esetleges polgárháború elkerülése érdekében”. Csak a „történelmi hűség” kedvéért emlékeztetünk, hogy a képviselőház nagy többséggel elutasította a tervezetet, de mellette szavazott például Victor Ponta és Mircea Duşa.
Most már az a kérdés, komolyan gondolja-e a kezdeményező, vagy így akarja elterelni a figyelmet arról, hogy az őszi szesszió napirendjén kiemelt helyen szerepel a honatyák fizetésemelése. Ismerve politikai „elveit”, biztosak lehetünk, hogy komolyan gondolja, és nem rajta múlik majd, ha semmi sem lesz belőle, amint abban is biztosak lehetünk, hogy két kézzel fogja a saját fizetésemelését megszavazni. Végül is mi ez? Figyelemelterelő manőver, szomorú valóság? Vagy a kettő együtt? Ne feledjük, jövőre újra választások lesznek, és a magyar kártya még mindig „menő”.
