„Nagyüzem” az ócskapiacon

A marosvásárhelyiek, környékbeliek és a szomszédos megyékből érkezett eladók, vásárlók április közepe után megszokták az elhíresült marosvásárhelyi ócskapiac új helyszínét a Sziget utcában.

Fotó: Nagy Tibor

A marosvásárhelyiek, környékbeliek és a szomszédos megyékből érkezett eladók, vásárlók április közepe után megszokták az elhíresült marosvásárhelyi ócskapiac új helyszínét a Sziget utcában. A Marosvásárhelyi Napok programja, a ballagási utóünnepségek, az ortodox pünkösd dacára a Sziget utca mentén és környékén nagyon nagy volt a forgalom.

A kínálat is nagyon változatos volt: használt és új ruhanemű, lábbeli, használt háztartási eszközök, tv-készülékek, hangberendezések, szerszámok és alkatrészek, kutyakölykök stb. Volt, aki a saját maga készítette terméket kínálta, mint a 70 éves rézműves Gábor Gábor, aki a Băneasa utca 36. szám alatt lakik és dolgozik. A portékái között egy 10 literes rézkancsó keltette fel többek érdeklődését, de az 500 lejes árt sokallták érte. Gábor Gábor hiába magyarázta, hogy a kancsó súlya 3 kg, a réz kilóját 55 lejért vásárolja, a kancsót egy hét alatt készíti el. Mivel sok munkával jár, nem akárki tudja elkészíteni, az 500 lejt megéri – magyarázta a potenciális vásárlóknak. És – milyen a piac – a déli órákban a kancsó ára már 300 lej volt.

Az egyik roma árus, aki rengeteg ruhaneműt kínált, időnként elkiabálta, hogy nála nagy árleszállítás van. A portékán egyetlen árcímkét sem láttunk. Aztán elmondta, hogy nála az árleszállítás azt jelenti, hogy megegyeznek az árban. Hát ez az ócskapiac alapelve.

Egy másik idénycikkből – a kerékpárokból is – nagy volt a felhozatal. A marosvásárhelyi Sztán László családi vállalkozás keretében forgalmazza a használt kerékpárokat. Kérdeztem, honnan szerzi be. Elmondta, hogy a legtöbbet Magyarországon vásárolja fel, Kapuváron például a házaktól szerezte be. Az ottaniak viszont Ausztriában vásárolják a kétkerekű járgányokat. Ő itthon egy gyerekkerékpárért 100 lejt kért. Az aluminíumvázas, többsebességű kerékpárok ára 250-270 lej. Délelőtt fél tizenegy óráig a 23 kerékpárból kettőt adott el. Nem lehet meggazdagodni belőle, de szeret kereskedni – mondta.

Az egyik standnál új kerti szerszámokat, eszközöket kínált az eladó. Nevét elhallgatta, elmondta, hogy Kolozsvárról jött, ahol szombatonként van ócskapiac. Szinte minden vasárnap itt van, mindezt muszájból csinálja, mert Marosvásárhelyen többen vásárolnak, erősebb a vásárlóerő. Megkérdeztem: fel szokta mérni a piacot? Azt válaszolta, hogy igen sokat kérdezek.

Az ócskapiac egyféle tükre is az emberek gazdasági, társadalmi helyzetének. Egy középkorú férfi terítékén használt telefonkártyákat is láttunk. Azokat legtöbben eldobják, ő értékesíti. Elmondta, hogy rendszeresen árulja, mert a gyerekek a rányomtatott képek, figurák, alakzatok miatt előszeretettel vásárolják. 50 darabot 4 lejért ad.

Egy jól öltözött fiatalember könyveket árult a saját könyvtárából, mert az áruba bocsátottak egy része megvan más kiadásban, ezek fölöslegessé váltak. Amint mondotta, szép pénzt csinált a lexikonokból. A könyvekért 3-4-5 lejt kért, az ezekből befolyó összeg néhány napra való zsebpénz. Felfigyeltem még azokra a füzetekre, amelyek címlapján volt olvasható: Orbán Balázs: A Székelyföld leírása – első kiadás. A sorozat 13 füzetéért a román ajkú asszony 15 lejt kért. A piacbontás közeledtével az árak csökkennek. Természetesen jól ment az élelmiszer- és italkereskedőknek: sátraikban volt bőven miccs, kolbász és italok.