„Örökzöld földem és egész egem...”

Adventi csendet ébresztgetett a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban a múlt heti Belvárosi szerdák rendezvénysorozat meghívottja, Kilyén Ilka színművésznő.

Fotó: Nagy Tibor

Adventi csendet ébresztgetett a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban a múlt heti Belvárosi szerdák rendezvénysorozat meghívottja, Kilyén Ilka színművésznő. A telt házas publikum nem a – szintén nagy sikerű – karácsonyi regékből összeállított műsort hallgathatta meg újra, hanem a Zsoltár az anyanyelvről címűt, amely a történelem során többször keresztre feszített, megváltó erejű magyar szó lírában, prózában, dalban történő megéneklésével teremtette meg a szenteste előtti várakozás hangulatát.

– Kilyén Ilka az az előadóművész, akiről elhiszem, hogy amikor énekel, verset vagy prózát mond, a lelke is benne van – vezette fel a csaknem egyórás produkciót az est házigazdája, Markó Enikő.

– Szinte nem volt olyan alkotója a magyar irodalomnak, aki ne vallott volna valamilyen formában az anyanyelvről. Mivel a magyar népdal, zenei anyanyelvünk nagy szerelmem, úgy gondoltam, illő és szükséges, hogy népdalokkal tűzdeljem, válasszam el a beszédben elhangzó részeket – foglalta össze az elkövetkező pillanatokat a művésznő, aztán már fel is hangzott az első dallam: „Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék, hegyek, völgyek között zengedezve járnék.” Sütő András hangján szólt ezután a Zsoltár – „Ki láthatna el a bölcsőig, amely létünk hajnalán a nyelvünket ringatta? Ki mondhatná el, hogy látta őt pólyás korában, ajkán az első szavak gyöngygügyögésével?” –, majd a kezdetek megidézése után szinte egyetlen lélegzet alatt keltek életre és fonódtak egymásba a századok, II. József 1784-es nyelvrendelete – amely szerint a német lett a hivatalos nyelv Erdélyben is, és amelyre Wesselényi Miklós így válaszolt: „...téved azonban a császár, ha azt hiszi, hogy az anyaszót ki lehet cserélni a szívben” –, az 1833-as pozsonyi országgyűlés, melyen Kölcsey mondott beszédet a magyar nyelv védelmében, az 1938-as intézkedés, amely a románt tette a közigazgatás és az egyház hivatalos nyelvévé. Reményik Igéje, aztán a Faludy-vallomás – „Magyar nyelv. Vándorutakon kísérőm, sértett gőgömben értőm és kísértőm (...) örökzöld földem és egész egem...” – emelte lélektisztító magasságokba az estét. A műsort követő rövid beszélgetés során a művésznő így foglalta össze a Zsoltár születésének előzményét és mikéntjét:

– Fiatal koromban világirodalmat szerettem olvasni. Amikor felfedeztem a magyar irodalom gazdagságát, rájöttem, hogy nekem nincs időm másra, csak magyar irodalmat mondani – vallotta Kilyén Ilka.