A „pereces néni” nagysága

• 2013-03-08 18:14:28

• Szer Pálosy Piroska

Délelőttönkét az Egyesülés negyedbeli autóbusz-megállóban várakozva a járókelőket figyelem. Általában ugyanabban az időpontban bukkan fel Ő is az általános iskola udvaráról, a friss péksüteményekkel tele vitrines kocsiját maga előtt tolva.

Délelőttönkét az Egyesülés negyedbeli autóbusz-megállóban várakozva a járókelőket figyelem. Általában ugyanabban az időpontban bukkan fel Ő is az általános iskola udvaráról, a friss péksüteményekkel tele vitrines kocsiját maga előtt tolva. Alacsony termete, jóval középkoron túlinak tűnő életkora miatt nemegyszer azon morfondíroztam, mennyire igazságtalan az élet azokkal, akik nyugdíjazásuk után is pluszmunkával kénytelenek kiegészíteni jövedelmüket. Arcán elégedetlenségnek nyomát sem látni, csupán a nekiveselkedéstől picit előrehajolva tolja maga előtt fagyban vagy tűző napsütésben a péksüteményes mozgó boltját. Óramű-pontossággal lépi át az iskola kapuját, majd indul a következő célállomás felé.

Azon a délelőttön a bérletem valamiképp a földre pottyant. Az érkező járműre szállva mutatnám, de sehol. Pedig tudom, a zsebembe tettem, hogy könnyedén hozzáférjek. Próbáltam felidézni néhány másodperccel azelőtt tett mozdulataim és amint visszanéztem a távozó járműből, úgy rémlett, mintha a „pereces néni” megállva papírfélét szemlélne tüzetesen. Az első megállónál leszállok és visszafele veszem utam, abban reménykedve, hogy talán az volt a kezében, talán vissza is kaphatom, talán… talán... Közben megmosolygom naivságom, képtelenségnek tűnik, hogy a valószínűleg szerény körülmények közt élő személy bárkinek bármit is visszaszolgáltasson.

A gyalogátjárón épp az ipari egységek felé vette az irányt, mikor megszólítottam. Be sem fejezhettem a kérdésem, máris mutatja a sarki zöldségest, ahová, kisebb kitérő után, beadta a gazdátlan igazolványt, annak reményében, hogy a tulajdonos talán abban az irányban is elhaladhat. Jóleső érzés kerített hatalmába és nem az érték volt mérvadó. Hisz az jelentéktelen ezen egyszerű emberi tett mellett. Meggyőződésem, ha bankjegyekkel tele pénztárcát talál, azt is készségesen visszaszolgáltatja jogos tulajdonosának.

 Örülök, hogy pillanatnyi kellemetlenségem után megerősödhetett bennem a hit, miszerint sok jó ember is van a világon. Remélem, hogy belőlük van több.