Az idők során csodálattal és képmutatással körülvett uralkodókra, királyokra várt a címben megfogalmazott sors, amely az ember által elérhető legnagyobb hatalomtól és gazdagságtól vezetett a végső, csúfos megsemmisülésig.
Az idők során csodálattal és képmutatással körülvett uralkodókra, királyokra várt a címben megfogalmazott sors, amely az ember által elérhető legnagyobb hatalomtól és gazdagságtól vezetett a végső, csúfos megsemmisülésig. Nemegyszer azok gúnyos kacajától kísérve, akik korábban kétrét hajoltak a csúcson levő uralkodó előtt. S mivel ma nem a hajdani végletek korát éljük, a hatalomból – a derűs, nyugodt időskor helyett, amelyet a nem mindig tisztességes módon megszerzett vagyon szavatolna – nem a vérpadra, csupán a börtönbe vezet a fennforgók némelyikének az útja. S ha nem is egészen odáig, de a kivívott tekintélyt porba döntő, megalázó perek szövevényébe.
A romániai politikai élet főszereplői közül egyre többen esnek a kísértések csapdájába. Ebben a környezetben ugyanis rendkívül nehéz becsületesnek megmaradni. Néha még kívülről nézve sem kétséges, hogy szervezett módon zajlik a
„betörésük”, meggyanúsításuk, hogy aztán egy vagy több perrel a nyakukban zsarolhatóvá váljanak. Vagy a hatalomtól megrészegedve önszántukból sétálnak be az aknásított területekre. Mostanában a csapások egyre-másra a kormánypárt színeiben vezető tisztségbe emelt országos vagy helyi politikusokat sújtják. Mondják, hogy a szociáldemokrácia fellegvárai ellen irányuló bosszú lenne az oka. A gyanú mögött azonban szinte mindig felfedezhető a csekélyebb vagy testesebb korrupciós tett, ami elegendő a politikus lebuktatásához. Segesvár köztiszteletben álló polgármestere ellen a vizsgálódás egy főtéri terület hosszú távú bérbe adása kapcsán indult, amelyet a vádirat szerint egy olyan cégnek játszott át, amelyben a testvére is részvényes volt, s azzal vádolták meg, hogy szálloda építését tervezték. A polgármestert a segesvári bíróság másfél éves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Az elöljáró
fellebbezett, de a Táblabíróság nemhogy felmentette volna, két évre emelte a felfüggesztett börtönbüntetés időtartamát. Bukaresti körökből terjedt el a hír, hogy a nyugdíjazás küszöbén álló prefektusnak a kormányfő súgta volna, hogy ne kezdeményezze az elítélt polgármester leváltását.
Igencsak elcsodálkozott az ország, amikor Románia legjobban sztárolt polgármesterét is elérte a törvény keze. A konstancai „Borsószem királyfiról” van szó, aki nem éppen ortodox módon viselte tisztségét, bár a helybeliek állítólag elégedettek a teljesítményével. Fellépései minden szempontból fittyet hánytak a jól öltözött városvezető úriember képének. Láttuk katonaruhában, koronás fejedelemként, egzotikus tengereken szörfözni, s a Playboy erotikus magazin címlaphőseként meztelen hölgyek között pózolva, akik minden lépését kísérték. Úgy tűnt, hogy a helyhatósági politika fenegyerekének mindent elnéznek. Ezért volt meglepő, hogy a minap egy bukaresti parkvendéglő teraszáról fekete maszkos rohamrendőrök kísérték a kihallgatásra. Kenőpénz elfogadásával vádolták meg, ami állítólag a konstancai szegénynegyed pléhlakásainak építési jogát elnyerő izraeli üzletembertől származik, aki menet közben srófolta egyre magasabbra az építkezés kiindulási összegét. Hogy mi lesz a királyi módra költekező polgármester sorsa, hogy elküldik-e a romániai börtönök sanyarú mindennapjaira szörfözni, még nem tudható. Kérdés, hogy a szóban forgó személyek vétségénél nyilvánvalóbb, durvább visszaélésekkel megvádolható tisztségviselőknek a kedvező politikai széljárás meddig dagasztja még a vitorláját?
