170 éve született Armand Peugeot francia autógyáros

Százhetven éve, 1849. március 26-án született Armand Peugeot francia nagyiparos, a nevét viselő autógyár megalapítója.

Protestáns családba született a kelet-franciaországi Herimoncourt-ban. Nagyapja kelmefestő műhelyt, olajüzemet és malmot működtetett, amelyek halála után két fiára szálltak. Ők 1810 körül a malmot öntödévé alakították át, és a kor technikai fejlődéséhez igazodva hengerelt acél gyártásába kezdtek. A Peugeot Testvérek (Peugeot Fréres) eleinte rugók, kéziszerszámok, fűrészlapok, kávédarálók és női szoknyaabroncsok készítésére szakosodott, a termékpaletta az idők során egyre bővült. A következő évtizedekben újabb üzemeket létesítettek, gyártmányaikat Európa számos országába exportálták.

Armand a neves párizsi École Centrale-on szerzett mérnökdiplomát, majd 1880 körül Angliába utazott. Az ott eltöltött néhány év során felfedezte, hogy a mindennapi életben mennyire hasznos eszköz a velocipéd (a mai kerékpár előfutára). A családi cég 1885-ös ülésén felvetette, hogy fogjanak velocipéd és tricikli gyártásába. Bemutatkozó modelljük első kereke 1,36 méter, hátsó kereke 0,40 méter átmérőjű volt, a tricikli népszerűsége abban rejlett, hogy az utasok az ülésen egymás mellett foglalhattak helyet.

A cég az 1889-es Párizsi Világkiállításon már Léon Serpollet francia iparossal együtt tervezett gőzmotoros triciklit mutatott be. A Peugeot egyévnyi kitartó fejlesztés után rukkolt elő a Daimler-motorral felszerelt Type-2-vel, az első belső égésű motorral ellátott négykerekű járművével. A következő modellből már harminc darabot adtak el, a tuniszi bég megrendelésére készített Type-4 pedig már a 20 km/órás sebességet is átlépte. Armand fáradhatatlanságának köszönhetően az első félig fedett autó, a Type-13 1895-ben készült el a gyárban.

Unokatestvére, Eugéne nem osztotta újszerű elképzeléseit, ezért Armand 1896-ban Lille-ben Societe Anonyme Des Automobiles Peugeot néven önálló üzemet alapított. A 125 munkással indult gyár egy hét alatt egy autót készített, 1898-ban már hármat, 1900-ban pedig már tízet, azaz évente ötszáznál többet. A vállalkozó szellemű Armand csónakmotorok gyártásába is belefogott, és autókat is kölcsönzött. A vállalat 1904-ben a Párizsi Autószalonon mutatta be a kicsi, olcsó és praktikus Bébi-Peugeot-t (Peugeot Bébé), a rendezvény szenzációját, az egyik első népautót. Az Ettore Bugatti tervezte 350 kilós, 2,7 méter hosszú kocsit a hat lóerős motor 40 kilométeres óránkénti sebességgel hajtotta, s amikor a következő évben piacra került, azon nyomban 400 darab fogyott el belőle.

Armand 1913-ban – fiúörökös híján – lemondott a cég vezetéséről, amely egyesült unokatestvére vállalkozásával. A gyáros a nagy cégegyesülés után nem sokkal, 1915. február 4-én halt meg; 1999-ben az autózás dicsőségcsarnokának tagjai közé választották.

Az egyesülés idején már évi tízezer autót készítő Peugeot a legnagyobb francia autógyár volt, megelőzve a Renault-t is. Az első világháború idején haditermelésre álltak át, a termelékenységet az Amerikából eltanult futószalagos módszerrel sikerült nagy mértékben megnövelni, a háború után az országban minden második autó Peugeot-gyártmány volt.

A gyár történetében újabb mérföldkőnek számított az 1929-ben megjelent Peugeot 201, az első modell, amelyet a mai is használt Peugeot-féle típusszámozással láttak el. A második világháború a céget sem kímélte, számos üzemüket kirabolták vagy lebombázták. A talpra állás gyors volt, nem sokkal a világégés után elkészült az egymilliomodik Peugeot. A cég logója a kezdetektől az oroszlán volt, amely 1905-ben még sétált, később egy stilizált fejre változott, a nemes állat először az 1948-ban piacra került Peugeot 203 elején ágaskodott ma ismert formájában.

A hatvanas évek végén Sergio Pininfarina formatervezővel karöltve született meg a 403-as széria, amelyet a kultikus sorozatszereplő, Columbo hadnagy is vezetett. 1976-ban a cég egyesült a szintén francia Citroën autógyártó céggel, ekkor alakult meg a PSA-csoport, amely később összefogott az Opellel, a Fiattal meg a Toyotával, és egy időre motorszállítóként a Forma–1-be is beszállt.