190 éve csendült fel először Beethoven IX. szimfóniája
Százkilencven éve, 1824. május 7-én mutatták be Bécsben Beethoven IX. szimfóniáját, a zeneirodalom egyik legismertebb alkotását, az utolsó tételben felcsendülő Örömóda dallama ma Európa, illetve az Európai Unió himnusza.
Százkilencven éve, 1824. május 7-én mutatták be Bécsben Beethoven IX. szimfóniáját, a zeneirodalom egyik legismertebb alkotását, az utolsó tételben felcsendülő Örömóda dallama ma Európa, illetve az Európai Unió himnusza.
Az 1770 és 1827 között élt Ludwig van Beethoven, minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjének életművéből szimfóniái lettek a legnépszerűbbek. A sorban az utolsó a IX. (d-moll) szimfónia, amelyet az akkor már szinte teljesen siket zeneszerző két év alatt komponált, de a monumentális mű előkészületei mintegy másfél évtizedet vettek igénybe.
Beethoven 1793-ban olvasta Schiller Az örömhöz (An die Freude) című versét, s ettől kezdve foglalkoztatta a megzenésítés gondolata. A dallam először az 1808-as Karfantáziában tűnt fel, de a kórus ekkor még Gottfried August Bürger 1775-ben született Gegenliebe című költeményére énekelte. Beethoven 1812-ben, a VIII. szimfónia befejezése után után kezdte tervezni egy d-moll szimfónia megírását (összes szimfóniája közül ezenkívül csak az V. íródott moll hangnemben). Az első vázlatok 1815-ben jelentek meg vázlatfüzetében, a nyitótétel témáját két évvel később vázolta fel, ezután újabb ötéves szünet következett, mert a Hammerklavier szonátán és a Missa solemnisen dolgozott.
A szimfóniát Beethoven kezdetben csak hangszeres műnek tervezte, ugyanakkor gondolkodott egy tizedik szimfónián is, amelyben emberi hangok is felcsendülnének, énekkari befejezéssel – egy 1822-ben lejegyzett változatában már szerepelt az „örömóda”. Végül úgy döntött, hogy a hagyományokkal szakítva a IX. szimfóniába vokális részt is beleilleszt, túllépve a „bécsi klasszikus stílus” normáin. A zárótételben a zenekar mellett az énekhang ugyanolyan fontos szerepet kapott, az Örömóda dallamát előbb a zenekar játssza, majd az egész kórus énekli. Schiller „szárnyaló” költeményéből Beethoven azokat a verssorokat emelte ki, amelyek az öröm csodálatos ajándékát ünneplik.
A művet 1824. május 7-én a bécsi Kärtnertor színházban mutatták be. Az Op. 125. IX. szimfónia mellett műsoron volt még a Házavatás nyitány és a Missa solemnis három tétele is. A karmester Michael Umlauff volt, de a pulpituson állt az ekkor már teljesen siket Beethoven is, aki a taktusra ügyelt. A premier legfelemelőbb pillanata az volt, amikor a mű végén magányosan, a zenészekkel szemben álló zeneszerzőt az egyik énekes az állva tapsoló közönség felé fordította, ő pedig meghajlással mondott köszönetet. A programot a nagy érdeklődés miatt két héttel később, a Hofburg báltermében megismételték.
A korabeli kritikusok véleménye megoszlott, a IX. szimfóniát sokan egy öregedő és siket zeneszerző excentrikus alkotásának tartották. Értékét az elsők között Richard Wagner ismerte fel, aki a Bayreuthi Ünnepi Játékok helyszínéül szolgáló Festspielhaus alapkövének letételekor maga vezényelte a darabot. Azóta is a IX. szimfónia az egyetlen, nem Wagner által komponált zenemű, amely Bayreuthban, kivételes alkalmakkor elhangozhat, így 1951-ben, a játékok újraindításakor Wilhelm Furtwängler vezényletével adták elő.
A IX. szimfóniát Magyarországon először 1875-ben, Erkel Ferenc vezényletével, a Budapesti Filharmónia Társaság játszotta. Liszt Ferenc kétzongorás átiratot készített belőle, született parafrázisa orgonára és fúvószenekarral, számos alkalommal dolgozták fel dzsesszzenészek és koreografáltak rá táncjátékot is. Az európai lét alapját képező szabadság, béke és szolidaritás eszményeit a zene nyelvén kifejező Örömódát az Európa Tanács 1972-ben Európa himnuszának nyilvánította, az Európai Közösség állam- és kormányfői 1985-ben (szöveg nélkül, Herbert von Karajan átiratában) az EU himnuszának fogadták el.
A műhöz további érdekességek is fűződnek. Brahms első, c-moll szimfóniáját Beethoven X. szimfóniájának keresztelték el, mivel a finálé főtémája feltűnően hasonlít a IX. szimfónia témájára, Bartók tiszteletadásként a második, Scherzo tétel nyitótémáját idézi Négy zenekari darab című alkotásának Scherzójában. Sőt, a CD-lemezek kapacitása azért lett 74 perc (nem 60 vagy 70, ahogy logikus lett volna), hogy a IX. szimfónia 1951-es bayreuthi előadása ráférjen egyetlen korongra. A IX. szimfónia nevét 2002 óta a floridai Miami egyik utcája is viseli.
A IX. szimfóniát az idők során változatos politikai célokra is felhasználták: volt a szabadkőművesek, a náci rendszerben a németség, Dél-Afrikában a fehérek felsőbbrendűségének jelképe. De e művel köszöntötték a kommunizmus bukását is: Leonard Bernstein 1989 decemberében a berlini fal ledőltét ünnepelte a IX. szimfónia előadásával, ez alkalommal a zárótételben az Öröm (Freude) szót Szabadságra (Freiheit) cserélték. 1990 októberében Kurt Masur is ezt a művet vezényelte Berlinben a német újraegyesítés előestéjén. Beethoven remekműve a „könnyű” műfajt is megihlette – az ír U2 együttes 1993-as Zoo Tv turnéján az örömóda hangjaira lépett a színpadra.
A IX. szimfónia csaknem teljesen megmaradt eredeti, Berlinben őrzött kéziratát 2002 decemberében az UNESCO hivatalosan a világörökség részének ismerte el, ez lett az első zenemű, amelyet a listára felvettek. A zeneművet a tervek szerint az idei Ördögkatlan Fesztiválon, augusztusban szabad téren adják elő legalább 120 fellépővel.
