240 éves az amerikai függetlenségi nyilatkozat

A függetlenség napját ünnepelték hétfőn az Egyesült Államokban: országszerte parádékat, tűzijátékokat és más ünnepi programokat rendeztek abból az alkalomból, hogy 240 évvel ezelőtt a pennsylvaniai Philadelphiában elfogadták a Függetlenségi Nyilatkozatot. 

Az ünnepségen maga George Washington tábornok is „megjelent”: megszemélyesítője hétfőn reggel, helyi idő szerint tíz órakor teljes uniformisban megszemlélte csapatait, majd – nem indult harcba. Hanem az összegyűlt népes látogatósereggel együtt nagy mulatozásba kezdett. Mindez a Washingtonhoz közeli, de már Virginiában lévő Mount Vernonban, George Washington egykori birtokán zajlott le, ahol ma múzeum van. Mount Vernon így, Washington megszemélyesítőjével, korabeli kosztümbe öltözött figurákkal, tűzijátékkal és mulatsággal ünnepelte azt, hogy 240 évvel ezelőtt, éppen a George Washington vezette függetlenségi háborúnak köszönhetően, sikerült kimondaniuk az amerikaiaknak az elszakadásukat a brit gyarmattartóktól. Sokan a „legamerikaibb” ünnepnek mondják július 4-ét, amelyen arra emlékeznek, hogy a Kontinentális Kongreszszus által 240 éve elfogadott Függetlenségi Nyilatkozat lehetővé tette a tizenhárom amerikai brit gyarmatnak, hogy az akkor már két éve tartó angolellenes háborúk után megtegye a függetlenség első lépését: a brit birodalomtól történő elszakadás kimondását. A függetlenségi háborút egyébként csak 1783- ban, a párizsi békeszerződéssel zárták le, és az amerikai alkotmány, amely szövetségi állammá nyilvánította az Egyesült Államokat, csupán 1788-ban született meg. 

A páratlan történelmi dokumentumnak mondható Függetlenségi Nyilatkozatnak ötvenhat aláírója volt, köztük két későbbi elnök – Thomas Jefferson és John Adams – is. Összeállításában öten vettek részt, John Adams, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Robert Livingston és Roger Sherman, ám a végleges változat Jefferson munkáját dicséri. De – ahogyan ez újabban lenni szokott – az ünnep a parádék mellett némi mítoszrombolást is „hozott”. A National Geographic például – mint múlt héten megírta – kiderítette, hogy a függetlenséget talán nem is a „jó” napon ünneplik, mert a nyilatkozat – bár a papír tetején a július 4-i dátum szerepel – valójában július 2-án született meg. John Adams későbbi elnök ugyanis ezt írta a hitvesének: „Hajlok arra, hogy azt higgyem, 1776. július másodikát az egymást követő nemzedékek a legnagyobb fesztiválként ünneplik majd”. 

A tekintélyes földrajzi magazin szerint a nyilatkozat aláírása sem júliusban történt meg, hanem csak augusztus elején: John Hancock kereskedő, a Kongresszus elnöke valóban elsőként látta el kézjegyével a dokumentumot, de csak augusztus 2-án. A National Geographic – amely mindazonáltal nem mítoszromboló buzgalmáról híres – azt állítja, hogy az Egyesült Államok függetlensége valóban örömmel töltötte el a korabeli amerikaiakat, ám a boldog patrióták július 4-én egyáltalán nem addig kongatták az elfogadás helyszínén található Szabadság Harangját, amíg az össze nem tört. Sőt, azon a híres napon egyáltalán nem is húzták meg. Július 8-án viszont, amikor először nyilvánosan felolvasták a Függetlenségi Nyilatkozat szövegét, a többi haranggal együtt zengett. Erről a pennsylvaniai Történelmi és Múzeumi Bizottság tudósít. Ami pedig az összetört harangot illeti: valóban összetört, de nem a bősz kondítástól, hanem mert eleve nagyon rossz állapotban volt. 1752-ben tört össze először, aztán később többször is, és mindig újra és újra „megfoltozták”. A történelminek tartott törés valamikor a 19. században eshetett meg, bár a pontos dátumról mind a mai napig tart a vita. 

A hazafiak, a közhiedelemmel ellentétben, nem „rohantak” fegyvert ragadni a függetlenségi háborúban. Ez a háború elején, 1775-ben még így volt – írta a Smithsonian magazin –, de amikor világossá vált, hogy a küzdelem a szabadságért és a függetlenségért hosszadalmas és bonyodalmas lesz, sok amerikai harcos lelkesedése meglappadt, és szép lassan el is tűnt. A fegyveresek hazatértek, hogy farmjaikkal és állataikkal foglalatoskodjanak. John Ferling történész, a függetlenségi háború egyik nagy szakértője egy 2014-es tanulmányában arról írt, hogy sok gyarmaton már 1776-ban – tehát egy esztendővel a harcok megkezdése után – a toborzóknak csak némi anyagi ösztönzéssel sikerült új rekrutákat besorozniuk. 

A National Geographic magazin szerint szépen hangzik ugyan, de mítosz az is, hogy az amerikaiak egységesen harcoltak volna a gyarmatosítók ellen; mintegy húsz-huszonöt százalékuk ugyanis inkább volt királypárti, mint a függetlenség híve. Mint ahogyan az indián őslakosok sem álltak egységesen a britek mellett. 

A felbecsülhetetlen értékű eredeti dokumentumon az olvasható: Eredeti Függetlenségi Nyilatkozat, datálva 1776. július 4-én. A washingtoni Nemzeti Levéltár szerint mindazonáltal – ahol a dokumentumot őrzik – a széles papírtekercset az utazás, majd később a tárolás végett összetekerték, és a dátum megjelölése csupán a dokumentum azonosítására szolgált, minthogy állítólag július 4-én tekerték volna össze.