Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az alkotás, a vágyak és kívánságok, a jéghegyek útjára hívja nézőit Csatlós Levente. Festményei április 14-ig még megtekinthetők a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti galériáiban. A felsorolásból is sejthető, inkább képzeletbeli, mint valós utazásokról lehet szó. A kiállításon a belépő hamar meg is győződik erről. Három sorozat képein követhetjük a festőt különös álomútjain. Az első ciklus – csupa groteszk bohócportré – filozofikus töltettel telített, furcsa jelképes játék és elmélyülés az alkotó és az alkotás dilemmáinak, lét és nemlét örök kérdéseinek összetett világába. A festői metaforák, kódok mellé itt szöveges útravalót is kap a szemlélő. A művész felesége, élettársa, Alina Csatlós a sírva nevető, nevetve búslakodó bohóc, bolond figurákat képi üzenetükre rímelő, magvas gondolatokkal egészítette ki. Finom, érzékeny poézis lengi be ily módon A bohóc halálát illetve halhatatlanságát, a Bohóckirály és társai néha egyénített, máskor meg szertefoszlón homályba vesző alakját. A líra különben az egész tárlat sajátja. Egyféleképp nyilvánul meg a belső kiállítótérben, ahol légies, könnyed színek, gyermekien egyszerű, békés víziók keltik életre az óhajok útját, és másféleképpen az utca felőli teremben, ahol a metsző, kristálytiszta északi lég és a sejtelmes víztükör titokkal, idegenséggel, rejtett veszedelemmel tölti el a jéghegyeket útjukra bocsátó tájat s a sötét és felfénylő koloritot hatásosan ütköztető atmoszférát. Csend, ember nélküli nyugalom, álomszerű határállapot, zavartalan mozdulatlanság képzetét kelti a látvány, s egyben mintha valami váratlan esemény bekövetkeztét is előrevetítené. Avatott lélekbúvárnak bizonyul az alkotóművész. Csatlós Levente másfél évtizedes kiállítópályáján jelentős mérföldkő ez a március 20-án nyílt újabb egyéni tárlat, amelyen munkásságát Kósa András László, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatója és Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója méltatta.