43. Tokaji Írótábor

A magyar irodalmi élet egyik legfontosabb rendezvényének számító 43. Tokaji Írótábor szerdán nyílt meg a Tisza-parti kisvárosban; a péntekig tartó tanácskozás során a nemzeti identitás és a globalizáció egymáshoz való viszonyát vizsgálták meg a résztvevők.

Az írótábor kezdettől fogva identitásképző és -erősítő szerepet töltött be nem csupán az írók, de általuk a társadalom életében is – fogalmazta meg a konferencia lényegét Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke a hagyományos helyszínen, a Rákóczi-pincében megtartott megnyitón. Az először 1972-ben megrendezett találkozó történelmét felidézve elmondta, hogy az első évek óvatos rendszerkritikai, a legsúlyosabb társadalmi problémákra rámutató konferenciái után – főként a 80-as években – újra lehetőség nyílt az „elhallgatás és elhallgattatás” felszámolására, az igazság nem veszélytelen keresésére, a nemzeti önismeret és önbecsülés visszaszerzésére, s mindezzel Tokaj „sok-sok birodalmi hazugság falán” ütött jól látható rést.

Az írótábor jelentősen hozzájárult a diktatúra felszámolásának előkészületéhez, a változások és azok szükségességének megfogalmazásához, és töretlenül teszi a dolgát a rendszerváltás óta is – tette hozzá az Írószövetség elnöke.

Szentmártoni János jelezte, hogy a jó irányt igazolják az időként heves viták viharai, de „Tokaj bárkája ellenáll a magasra csapó hullámoknak, menti tovább az értékes gondolatokat egy jobb és nemesebb világ fogantatásához”. Az idei, a Nemzeti kultúra és mítosz a globális átalakulás korszakában témacímet viselő tanácskozással kapcsolatban Szentmártoni János hangsúlyozta: a mítoszt, az idők méhéből fakadó eredettörténetet nem lehet kiradírozni egy nemzet kollektív tudattalanjából annak ellenére sem, hogy a 20. század második felében jelentős kísérletek történtek, hogy a magyarok az emlékét is elfelejtsék annak, „honnan jöttünk, kik vagyunk és hová tartunk”.

Szavai szerint a rombolás mértékét ma még nehezen lehet felmérni, mivel a rendszerváltozás nem vetett véget a folyamatnak, csak új mederbe, a globalizáció medrébe terelte. Ezzel, ha tetszik, ha nem, kezdeni kell valamit, mert úgy tűnhet, hogy szellemi értelemben ez a végső csapás a magyarság lelki-spirituális erejének végső kioltására – fogalmazott az elnök. „Mítosztalan korban élünk, újabban múltunkat, történelmünket, hőseinket is igyekszünk mítosztalanítani, (…) a rideg számok, a virtuális valóságok és a nihilizmus szülte céltalan élethabzsolás a reneszánszát éli, mintha azt hinnénk, hogy a valósággal való szembenézésnek ez az egyetlen formája” – mondta Szentmártoni János, hozzátéve, éppen a Tokaji Írótábor gazdag hagyományai és jövője a garancia arra, hogy ne legyen ok a pesszimizmusra.

Az írótábor résztvevői ezért idén arra keresik a választ, hogy tisztában van-e a magyarság a kulturális és hitbéli gyökereivel, képes lesz-e hagyományait átmenteni a 21. századba, illetve milyen mértékű szervezőerővel bír még a művészet és a vallás, a közös múlt tanulmányozása napjainkban – mutatott rá Szentmártoni János.

A témát az irodalom mellett a néprajz, a történettudomány, az antropológia nézőpontjából, társadalmi és lélektani szempontból vizsgálták meg több mint negyven előadó és számos civil érdeklődő részvételével.