825 éve halt meg III. Béla Árpád-házi magyar király

Nyolcszázhuszonöt éve, 1196. április 23-án halt meg III. Béla Árpád-házi magyar király, akinek uralkodása alatt Magyarország európai hatalommá vált. 

II. Géza király és Eufrozina kijevi hercegnő második fia 1148 körül született. Tizenöt éves volt, amikor a Magyarországgal háborúskodó Komnénosz Mánuel bizánci császár és bátyja, III. István egyezsége révén a bizánci udvarba került. Az Árpádokra jellemzően a korban rendkívül magasnak számító, délceg ifjú itt az Alexiosz nevet kapta, kiváló neveltetésben részesült, nyelveket, politikát, hadtudományt tanult. Mánuel trónörökösnek nevezte ki, felruházta a deszpotész címmel és eljegyezte lányával, amikor azonban az idős császárnak 1169-ben váratlanul fia született, Bélát megfosztották a trónörökösi tisztségtől és jegyességét is felbontották. Felesége Chatillon Anna antiókhiai hercegnő lett, a házasságból hét gyermek született, köztük a későbbi Imre és II. András király.

Béla III. István halála után, 1172-ben hazatért, hogy elfoglalja a trónt, de bizánci kapcsolatai miatt gyanakvással fogadták. Öccse, Géza anyjuk támogatásával szervezkedni kezdett ellene, ezért Béla Gézát bebörtönözte, anyját száműzte. Koronázására is rendhagyó módon került sor: mivel az esztergomi érsek erre nem volt hajlandó, a pápa utasítására 1173. január 13-án Székesfehérváron a kalocsai érsek helyezte fejére a koronát.

Trónra lépésével Magyarország jó viszonyba került a bizánci birodalommal, de Mánuel halála után Béla visszafoglalta Horvátországot, Dalmáciát, Boszniát és a Szerémséget, és Magyarország balkáni befolyását kiterjesztve ellenőrzése alá vonta Szerbia és Bulgária egyes részeit is. Nyugat-Európával, főként Franciaországgal is jó kapcsolatokat ápolt, számos fiatal tanult a párizsi egyetemen, és ekkor honosodott meg a ciszterci rend Magyarországon. Első felesége halála után, 1186-ban Béla a francia VII. Lajos lányát, Margitot vette nőül. A pápasággal is jó volt a viszonya, emiatt időnként összeütközésbe került a pápai hatalom ellen küzdő Barbarossa Frigyes német-római császárral.

III. Béla európai jelentőségű hatalommá tette az országot, bizánci tapasztalatai révén modernizálta az állami berendezkedést. Az 1181-ben létrehozott, megreformált királyi kancellária minden elé kerülő ügyet írásba foglalt, ezzel bevezette a közigazgatásba az írásbeliséget, uralkodásának idejére teszik az első összefüggő magyar nyelvemlékek, a Halotti beszéd és könyörgés, valamint az első magyar nyelvű vers, az Ómagyar Mária-siralom keletkezését. Béla kancelláriáján végezhette jegyzői munkáját „P. mester”, azaz Anonymus is, a magyarok történetét a honfoglalásig elbeszélő Gesta Hungarorum szerzője. Uralkodása alatt készült először kimutatás a magyar király jövedelméről, az 1185-86-ban készült jegyzék szerint ez vetekedhetett a francia és angol uralkodóéval. A királyi jövedelmekben a természetben befolyó bevételek mellett nagyobb szerepe lett a pénzben, illetőleg veretlen ezüstben befolyó jövedelmeknek, Béla udvartartása egész Európában a legfényesebbek közé tartozott.

Számos új apátságot építtetett (pl. Bátaszéken, Zircen, Szentgotthárdon), gazdag adományban részesítette az esztergomi ispotályos rendházat, a nyitrai és a pannonhalmi kolostort. Elérte, hogy elődjét, I. Lászlót szentté avassák, ehhez III. Celesztin pápa 1192-ben járult hozzá. Ígéretet tett arra is, hogy keresztes hadjáratot vezet a Szentföldre, de ennek megvalósítása végül kisebbik fiára, a későbbi II. Andrásra maradt. 1189-ben fogadta a Barbarossa Frigyes által vezetett német keresztes hadat, a császárt fényűző módon látta vendégül, és kérésére szabadon bocsátotta öccsét, hogy Géza herceg Frigyessel együtt vonulhasson a Szentföldre.

Jövedelmei révén Béla nagyszabású építkezésekbe kezdett, fényűzően átépíttette az esztergomi királyi palotát és a Szent Adalbert-székesegyházat (az esztergomi bazilikát), bővíttette a koronázó- és királyi temetkezési helyként szolgáló székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikát. Ő használt először saját címert, és az elértéktelenedő pénz helyett jó minőségű ezüstérméket veretett, bár rézdénárokat is forgalomba hozatott. Ezeken a dénárokon jelent meg először a címerpajzsban a kettőskereszt ábrázolás, vélhetőleg alatta nyerte el mai alakját a Szent Korona és a koronázási palást.

A kor egyik leggazdagabb uralkodója 1196. április 23-án hunyt el Székesfehérváron, nem kizárt, hogy megmérgezték. A trónon elsőszülött fia, Imre követte, akit még apja életében ifjabb királlyá koronáztak. Utódai tisztelettel emlékeztek rá, IV. Béla a „nagy” jelzővel illette egyik oklevelében. Holttestét végakarata szerint a székesfehérvári bazilikában, első felesége mellé helyezték végső nyugalomra.

A török hódoltság idején a királysírokat földúlták, az ékszereket ellopták. Az egykori bazilika romterületén 1848-ban érintetlen föld alatti sírt tártak fel, az ebben talált csontvázakat III. Béla királlyal és első feleségével azonosították, bár egyes feltételezések a maradványokat inkább Könyves Kálmánnak tulajdonítják. A királyi párt másodszor 1898-ban a budapesti Mátyás-templom kriptájában temették el, és díszes síremléket állítottak nekik. Az ásatáskor feltárt ékszereket, jelvényeket a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik, az eredeti szarkofágok Székesfehérváron láthatók. A Mátyás-templomban őrzött maradványokból sikerült az archeogenetika eszközeivel az Árpád-ház férfivonalának jellegzetességeit meghatározni, így idén megkezdődött a székesfehérvári osszáriumban nyugvó királyi csontok azonosítása.

A koponyája alapján készült hiteles arcrekonstrukció Skultéty Gyula munkája, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban látható

Forrás: Wikipédia