9. Bretagne

Franciaország egyik legnyugatibb régiója egy félsziget, Bretagne (kiejtése: Brötány), az itt lakók saját nyelvén Breizh (kiejtése: Brézs), angolul Brittany.

Bretagne története a keltákkal kezdődik, akik a Kr. előtti első évezred folyamán vándoroltak be ide. Őket a római seregek Julius Caesar idején (Kr. e. 1. évszázad) igázták le, és uralkodtak ezen a földön is egészen a birodalom összeomlásáig (Kr. u. 5. század). Két hullámban, a 6. században az angol és szász hódítók által kiszorított keresztény vallású kelta telepesek, bretonok telepedtek ide (mondhatnánk úgy is, hogy visszatelepedtek) a brit szigetek délnyugati részéről, az új hitet is elterjesztették a félszigeten, innen származik a „kis Britannia” név (Britannia Minor), lakói a brittonok (bretonok).

Bretagne-Breizh a 9. században, Jámbor Lajos frank király uralkodása idején lett egységes és független hercegség. Évszázadokon át megőrizte önállóságát, fejlődő tengerészettel és kereskedelemmel rendelkezett, amely a 14–15. században érte el csúcspontját. A 15. századtól a breton nemesség és a kialakuló polgárság egy része fokozatosan a nagyobb tekintélyű francia nyelvet vette át, megkönnyítve ezáltal a későbbi jogi és gazdasági egyesülést Franciaországgal. 1532-ben az „egyesülési szerződéssel” veszítette el önálló állami létét, vált Franciaország autonómiával (saját parlamenttel) rendelkező egyik tartományává.

A 19. századi ipari forradalom még tragikusabb hatással volt Bretagne önállóságára. Az erőszakosabb nyelvi-kulturális asszimiláció során a kötelező francia nyelvű oktatás bevezetése mellett a breton egyházi nyelvet is felcserélte az államnyelv (1882). A breton nyelv kiszorult a közéletből a magánszférába, a városokból a falvakba.

A félsziget hagyományosan két nagy részre oszlik: az egyik az Armor, vagyis a partvidék, a „tenger országa”, a másik az Argoat, a sziget belseje, az „erdők uradalma”. Bár az egykori őserdők ma már nem léteznek, a breton nép, mint a hat kelta nemzet általában, ma is őrzi a kelta mítoszok és legendák évezredes kultuszát. Tündérek, koboldok, varázslók, lovagok, Merlin, Artúr, Trisztán és Izolda és a kelta-angol-szász mítoszok más szereplői mind jelen vannak a bretagne-i mondakörben is. Ősi idők óta őrzik az egyes partszakaszok és erdőségek megnevezését, mint például a Smaragdpart, Rózsaszín gránit part vagy Brocéliande erdő, ahol a monda szerint Merlint, a varázslót rabul ejtették. Minél régebbi egy nép, és minél kulturáltabb, annál nehezebb a szokásain, gondolkodásmódján és érzésein változtatni. Egy nagy országban a tradíciók felvállalása okán, ősrégi jellegének, zártságának köszönhetően a breton nép sokban hasonlít a székelyhez, ezért kiváltképpen rokonszenves az erdélyi odalátogató számára.

A bretonok nagy többsége ma már francia nyelven beszél, de közös kultúrájuk alapját az adja, hogy valamikor önálló nyelvvel rendelkeztek. A három és fél millió lakosú Bretagne-ban ma már alig 250 ezren (!) beszélik a bretont, és további 50–60 ezer még megérti. Mintegy 200 éve, a francia forradalmat követő abszolutista, centralizációs politika betiltotta a regionális nyelveket (ezekből Franciaországban több is volt!), és minden iskolában a francia nyelvű oktatást tette kötelezővé. Hajtóvadászat folyt a saját nyelv használata ellen. Eredeti nyelvük kiirtása a mai napig nyílt seb a bretonok számára.

A múlt század hatvanas évei közepén diákok – gyökereik felkutatásával – kezdtek érdeklődni a breton nyelv és zene iránt, ami később jelentős mozgalommá vált. Kiderült akkor, hogy a breton nyelv nem halt ki teljesen, az idősek közül még többen beszélik. A breton nyelvészek, költők, írók kutatómunkát végeztek a breton nyelv tudományos feldolgozásában a breton népballadák és énekek gyűjtésével. A 20. század elején megalakul a Breton Nemzeti Párt, létrejön a Breton Ifjúsági Egyesület. Felismerték, hogy a kulturális követeléseket össze kell kapcsolni a gazdaságiakkal a breton lakosságot szülőföldjén tartani képes gazdaság megteremtése céljából. A 20. század közepétől felbukkant az erőszakot mint az önvédelem eszközét hirdető eszme, terrorszervezet is alakult, amely 1969–1972 között kétszáznál több merényletet követett el. 

1977-ben elindult a breton nyelvű iskolamozgalom. Jelenleg alig 15 ezren tanulnak bretonul állami támogatással, de egyre inkább erőre kap a kétnyelvűség, az Európai Unióban 2000-ben elfogadott alapjogi chartának köszönhetően. Közszolgálati rádió és televízió több breton nyelvű műsort is sugároz, 1990-től a kétnyelvű helység-, utcanév-

táblák és feliratok is elterjedőben vannak Bretagne-ban. Gondot okoz, hogy négy elkülönülő tájnyelven (dialektus) beszélik a kontinens egyetlen, máig fennmaradt kelta nyelvét a bretont ismerők, és a dialektusok közül egyiknek sem sikerült modellértékűvé válnia, vagyis a többi fölé emelkednie. Legtöbben Alsó-Bretagne-ban (Breizh-Izel) beszélik ősi anyanyelvüket, valamivel kevesebben Felső-Bretagne-ban, és nagyon kevesen a keleti vidéken, anélkül azonban, hogy ez a breton identitást kisebbítené. A breton kultúra fennmaradása érdekében fontos, hogy az „öregek” és az értelmiségiek vonzóvá tegyék azt, be kell bizonyítani a fiataloknak, hogy ezt a kultúrát érdemes megmenteni, ápolni és másoknak továbbadni. A bretonul nem, vagy kevésbé értők előtt is merjenek anyanyelvükön beszélni, ne váltsanak át az államnyelvre. Ezt mi is megszívlelhetnénk a magunk során.

Bretagne területén nincsenek úthasználati díjas autópályák, sok falu és a tengerpart nagyobb része autóval jó minőségű országúton közelíthető meg. Az utak mellett szinte végig almaligetek láthatók. Időjárását alapvetően a Golf-áramlat határozza meg, de más a déli parton, más az északin és más a szárazföld belsejében. Több helyen az enyhe klímának köszönhetően pálmák, mimózák, fügék és szelídgesztenyefák is láthatók. Az időjárás néha annyira szeszélyes, hogy egy napon belül átélhetjük a négy évszak mindegyikét, vagy legalábbis bármelyiket. A partok közelében szinte folyton fúj a szél. Az útikönyvek szeptember hónapot tanácsolják ideálisnak Bretagne meglátogatására, mi is ezt tapasztaltuk, körutunk idején végig kitartott a meleg, napos, szép idő.

Bretagne partszakasza megközelíti a 2000 kilométert, hol elhagyatott, vad és sziklás, drámai képződményekkel tarkított, hol puha homokdűnékké szelídül. Számos halászfalu és kikötőváros tanúsítja, hogy az itt élőknek rendkívül szoros a kapcsolata a tengerrel, már a legrégebbi időktől, ami azzal is jár, hogy szinte minden család gyászol valakit, aki odaveszett a tengerben. A félsziget folyóin és csatornáin is lehetőség nyílik hajózásra, különösen a lakóhajózás népszerű, a Bretagne területét keresztirányban átszelő Brest–Nantes-csatornán.

Bretagne-nak a táj sokszínűsége mellett jelentős ásványi készletei is vannak, híres védett élővilágáról, tematikus élményparkjairól, és a megalitikus kultúra (az újkőkorszak műveltségének emlékei) egyik legfontosabb központja. 

Leggyakrabban a tengerparti sziklákat és a félsziget alapkőzetét alkotó, különböző színekben pompázó gránitból építkeztek. A gránit feldolgozása nehéz, fáradságos munka, de nagyon időtálló. A régi breton házak egyszerű, méltóságteljes épületek, közös díszük a színes zsalugáterek és a sajátos kémények, középkori hangulatot árasztanak, inkább Angliára, mint Franciaországra emlékeztetnek. Az épületeket sokszor hosszú, sűrű virágos sövénykertek veszik körül, és mindenfelé az itt lakók kedvenc virága, a hortenzia nyílik. 

A breton konyha kiválósága a búza- vagy rozslisztből készült vajas desszertpalacsinta egyszerűen megszórva cukorral, lekvárral vagy mézzel, esetleg gyümölccsel vagy fagylalttal ízesítve (kouignamann), és a hajdinalisztből készült, különleges ízű sajttal, sonkaszelettel, tükörtojással töltött palacsinta (galette és crepes), amely valamikor a szegények főétele volt errefelé, manapság eléggé drága. Legnagyobb büszkeségük a jégen tálalt tengeri gyümölcsök (5-6 féle kagyló és rákok), ezenkívül a nyersen fogyasztott osztriga. Az éttermekben és a barátságos kiskocsmákban főleg almabort szolgálnak fel az említett ételek után. Az almabor a 6. századtól ismert, már a középkortól nagy mennyiségben fogyasztják. A calvados nevű erős italt is étkezés után, esetleg az almabor után isszák, fordítva, mint itthon.

A négy megyéből álló Bretagne-Breizh 27.208 négyzetkilométernyi területet foglal magába, a megyék néhány éve visszanyerték eredeti nevüket. A breton régió fővárosa Rennes (kiejtése: Renn), egyetemi város, közel 220 ezres lakossága szinte egész évben színházi és zenei fesztiváljai ritmusában él. Rennes városában 1900 körül több mint 400 galette-készítő mestert számláltak, ma már több ezerre rúg a számuk. Európában itt a legnagyobb a hajdinafogyasztók száma. A hajdina nem gabona, a keserűfűfélék rokona, sötét színű magjaiból szürkés liszt készül, Franciaország a helyi termelésen felül Kínából, Kanadából és Lengyelországból importál hajdinalisztet. 

Bretagne mai területe jóval kisebb, mint a történelmi múltban volt. Például Nantes, az egykori breton hercegség fővárosa számos breton történelmi műemlékével és a hozzá tartozó területekkel ma már nem a régió alkotórésze. A kis országrészt viszonylag rövid idő alatt megismerhetjük, annak ellenére, hogy bőven akad látnivaló.