Aktualizálták a koronavírus esetdefinícióit
Múlt pénteken az Országos Közegészségügyi Intézet frissítette a COVID-19-cel kapcsolatos esetdefiníciókat. Aktualizálták a fertőzésgyanús személy, a direkt kontakt és a valószínűsíthető eset meghatározását.
Fertőzésgyanúsnak minősül az a személy, akinél köhögés és láz lép fel hirtelen, vagy legalább három a következő tünetek közül: láz, köhögés, gyengeség, fejfájás, izomfájdalom, torokfájás, nátha, nehézlégzés, étvágytalanság/hányinger/hányás, hasmenés, megváltozott tudatállapot – olvasható az agerpres.ro oldalon. Szintén fertőzésgyanús bármilyen tüdőgyulladásos, mellhártyagyulladásos személy, bármely akut légúti megbetegedésben szenvedő, lázzal, köhögéssel és nehézlégzéssel küzdő páciens, akinek az állapota egyik napról a másikra kórházi kezelést igényel. SARS-CoV-2-vel való fertőzöttség gyanítható azoknál a 16 éven aluli kiskorúaknál is, akiknél gyomorrontásra utaló tünetek (hányás, hasmenés) lépnek fel, és nem hozhatók összefüggésbe a táplálkozással. Valószínűsíthető esetnek minősül az a páciens, akinél teljesülnek a fertőzésgyanús esetnél felsorolt kritériumok, és egy igazoltan megfertőződött személy kontaktja, vagy epidemiológiai kapcsolat mutatható ki közte és egy gócpont között. Ebbe a kategóriába tartozik az a páciens, akinél a tüdőröntgen, CT- vagy tüdőultrahang-vizsgálat a COVID–19-re utal, valamint az a személy, aki a szaglás/ízlelés elvesztését észleli, és ennek hátterében nem húzódik más azonosítható ok. Valószínűsíthetően fertőzött volt az a hirtelen elhunyt személy, akinél a halál beállta előtt légzési elégtelenség lépett fel, és aki egy igazoltan megfertőződött személy kontaktja volt, vagy epidemiológiai kapcsolat mutatható ki közte és egy gócpont között. Igazoltan fertőzöttnek minősül az a személy, akinél a laboratóriumi vizsgálatok kimutatják a SARS-CoV-2 vírussal való fertőzést, a klinikai tünetektől függetlenül.
Ki minősül kontaktszemélynek?
Direkt kontaktnak minősül a koronavírusos beteggel egy háztartásban élő, valamint az a személy, aki közvetlen fizikai kapcsolatban állt egy koronavírusos személlyel (például kezet fogott vele, és nem mosott kezet közvetlenül ezután), valamint az a személy, aki közvetlenül érintkezett egy fertőzött szekrécióival (például köhögés révén, vagy kesztyű nélkül megérintette a zsebkendőjét). Direkt kontakt továbbá az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott egy fertőzöttől; az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott ugyanabban a helyiségben – például tanteremben, ülésteremben, kórházi váróteremben – egy fertőzött betegtől. Ebbe a kategóriában tartozik az egészségügyi személyzet azon tagja vagy más személy, aki közvetlen ellátást nyújt egy fertőzött betegnek, vagy a laboratóriumi személyzet olyan tagja, aki a fertőzött betegtől vett mintákhoz nyúlt védőfelszerelés megfelelő viselése nélkül. Közösségi eredetű megbetegedésről beszélünk, amikor a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy az ettől számított 48 órán belül, illetve a tünetek a kórházba utalást követő 3–7. napon jelentkeznek, és erős a közösségi fertőződés gyanúja (például a páciens egy fertőzési gócból érkezik). Az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésről beszélünk, amikor a tünetek a kórházba utalástól számított 48 óra múlva jelentkeznek, és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megfertőződés gyanúja. Hasonló a helyzet, ha egészségügyi alkalmazottnál jelentkezik a megbetegedés, és nincsenek a közösségi terjedésre utaló jelek.
Mi az elhalálozás oka?
Azok a megbetegedések, amelyeknél a tünetek a kórház elhagyását követő 14 napon belül jelentkeznek, az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedések lehetnek. Hasonló a helyzet, ha a kórház elhagyását követő 48 órában jelentkeznek a tünetek, illetve bizonytalan eredetűek, vagy ha a kórház elhagyását követő 3-14 napban jelentkeznek a tünetek, és nincsenek a közösségi terjedésre vagy az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésre utaló jelek.
A COVID–19-cel igazolt beteg elhalálozásának minősül minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más, egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID–19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.).
Az igazoltan COVID–19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID–19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID–19 lefolyását. A halotti bizonyítványban a COVID–19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz. Ha a halál okát tisztázni kell, javasolt az RT-PCR vizsgálat elvégzése tüdőszövetből vett mintán – tájékoztatott az Országos Közegészségügyi Intézet közleményében.
