Igen emlékezetesként fog bevonulni a labdarúgó-Európa-bajnokságok történetébe a Spanyolország – Horvátország nyolcaddöntő. Már arra is nagyon sokan emlékeztek volna, ahogy Unai Simón az Európa-bajnokságok legostobább öngólját vétette, és az külön igazságtalanság, hogy ezt Pedrinek írták be a jegyzőkönyvbe. (Hogy Mak gólját miért éppen Sczęsny öngóljának írták be, most meg az Unai Simónét Pedrinek, számunkra örök rejtély marad.) Pedig azt hittük, hogy Dubravka mutatványa, amellyel saját kapujába pofozta a labdát, túlszárnyalhatatlan, de nem... Ha amaz csupán mulatságos volt, a mostani egyenesen ostoba. A meccs azonban nagyon hamar annyi egyebet hozott, hogy az öngól gyorsan feledésbe merült. Busquets irányításával előbb Sarabia gyötörte be az egyenlítést, majd Ferran Torres kétszer is villant, előbb egy gólpasszal, majd egy góllal. Utóbbi ugyancsak az ostobaságról szóló anekdotákba illő, hiszen Torres úgy kapott oldalváltó passzt teljesen üresen, hogy közben a horvátok a frissüléssel foglalkoztak. Az a pillanat, ahogy Guardiol földhöz vágja a vizespoharát, igyekezve az elszabadult ellenfele után, sajtófotós díjat érő felvétel lehet annak, aki ezt elkapta. De nem volt elég egyszer eldönteni a meccset a spanyoloknak, akik három kulcsembert is lehoztak a végére, hogy pihentessék őket. A mindent egy lapra föltevő horvátok ugyanis a 86. percben a gólvonal-technológia segítségével szépítettek (Çakır játékvezető azért adta meg a gólt, mert sípolt az órája!), és a 90+2. percben egyenlítettek is. És a hosszabbításban már nem volt a pályán sem Busquets, sem Ferran Torres, sem Sarabia! Igen ám, de a horvátoknál sem volt már néhány képzett védő, hisz őket a támadás erőltetésének a kockáztásával cserélte le Zlatko Dalić a rendes játékidő végén! A spanyolok így aztán másodszor is eldöntötték a meccset, még a hosszabbítás első félidejében, az újabb horvát bravúr pedig lehetetlennek bizonyult. 120 perc, nyolc gól, érzelmi hullámvasút. Kell-e egyéb egy jó mérkőzéshez?
No de volt fordulat bőven Bukarestben, a Svájc – Franciaország mérkőzésen is. Az első félidőben némileg meglepetésre Svájc került előnybe az elég ötlettelenül játszó franciák ellen, de ez még nem volt különösebben izgalmas. Az 54. percben azonban először Zuber került földre a franciák tizenhatosában, majd Mbappé a túloldalon. Rapallini játékvezető mindkétszer továbbot intett, ám a videóbírók szóltak neki, hogy így nem egészen oké... És a visszanézés után Svájc növelhette volna előnyét büntetőből, de Rodriguez lövését Lloris kiütötte. És ezzel mintha felébresztette volna Csipkerózsika-álmukból a társait, akik a következő öt percben megfordították az eredményt. Potenciális 0-2-ből hirtelen 2-1 lett a franciák javára. Sőt, Pogba bombagóljával 3-1-re nőtt a francia előny. Eldőlt – gondolhattuk, de hát alig ért véget a másik meccs, amelyen a horvátok is 1-3-ról egyenlítettek... És aznap nem csak egyszer történt meg a csoda. Svájc is egyenlíteni tudott, sőt úgy, hogy közben egy gólt a VAR közbelépése miatt nem adtak meg nekik a játékvezetők. Az előző meccshez képest a különbség csupán annyi, hogy a hosszabbításban mindkét fél a biztonságra törekedett, a meccs eldöntéséhez büntetőrúgások kellettek. Ezt pedig a svájciak 5-4-re nyerték. A franciák legnagyobb sztárja, Mbappé hagyta ki. Egy ilyen meccs után azonban a semleges nézőnek ez már mindegy volt, legfeljebb felkaphatta a fejét: az Eb-címvédő után az aktuális világbajnok is búcsúzott...
Benzema két góljával hátrányból fordítottak a franciák – de messze volt még a vége.
Fotó: az UEFA EURO 2020 közösségi oldala
Jegyzőkönyv
Nyolcaddöntő: Spanyolország – Horvátország 5-3 (1-1, 3-3, 5-3) – hosszabbítás után
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
