A győzelem azt jelenti: kinyílt egy kapu

Az uniós kohéziós politikán változtatni kell

Ezzel a címmel fogalmazott meg közleményt január 31-én, vasárnap Izsák Balázs. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke ebben hozta nyilvánosságra, hogy az EU hetedik tagállamában, Spanyolországban is összegyűltek a nemzeti régiók védelmében az SZNT által indított európai polgári kezdeményezéshez szükséges támogató aláírások.

 Izsák Balázs szerint ezzel elméletileg minden feltétel teljesült ahhoz, hogy a polgári kezdeményezés sikeres legyen.
Emlékeztetett: 2019-ben azért indították a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című polgári kezdeményezésre az aláírásgyűjtést, hogy megnyílhasson előttük egy új európai küzdőtérre vezető kapu. Most ezt a bizalmat megkapták, és készen állnak a küzdelem folytatására – írta egyebek mellett Izsák Balázs.
Az SZNT elnöke ugyanakkor kijelentette: a szervezőknek arra kell összpontosítaniuk, hogy további aláírásokat gyűjtsenek azokból az országokból, ahol éppen csak elérték a százszázalékot, és ahol a hatósági hitelesítés kockára teszi az alsó küszöb teljesítését.
Emlékeztetett arra is, hogy 2020 májusában összegyűlt már a polgári kezdeményezés sikeréhez szükséges minimális egymillió aláírás, de ezeknek legalább hét tagállamból kellett összegyűlniük, így Spanyolországgal megvan a hetedik tagállam is a korábban összegyűlt magyarországi, romániai, szlovákiai, litvániai, horvátországi és svédországi aláírások mellett.
A Népújság Izsák Balázst, az SZNT elnökét kérdezte:
– Ön azt mondta, hogy elméletileg minden feltétel teljesült ahhoz, hogy a polgári kezdeményezés sikeres legyen, és készen állnak a küzdelem folytatására…
– Az a szó, hogy elméletileg, azt jelenti, hogy egymillió aláírás az Európai Unió hét országából a hitelesítés után kell meglegyen. Ezeket az aláírásokat az EU mind a 27 tagállamában hitelesíteni kell, és előfordulhat, hogy több aláírást is érvénytelenítenek a hatóságok. Tehát lényegében folytatjuk a munkát.
– A Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című polgári kezdeményezés révén Európa hátrányosan megkülönböztetett közösségei akarják az Európai Unió működéséről szóló szerződés egyik legfontosabb céljának valóra váltását.
– Az átfogó, harmonikus fejlődés előmozdítása érdekében az Európai Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági,
társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az unió a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a
legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik.
Mi ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk. Székelyföldön senkinek nem kell elmagyarázni, hogy itt az uniós politika nem erősíti a területi, gazdasági, társadalmi kohéziót, hanem gyengíti. Mert a központi régión belül Székelyföld fokozatosan leszakad a környező román többségű régióktól. Ezt látjuk, tapasztaljuk. És összefogva más nemzeti régiókkal, többen fogalmaztak meg kifogásokat és azt, hogy az uniós kohéziós politikán változtatni kell.
– Mi az azonnali lépés?
– Van egy olyan forgatókönyv, amely le van írva az Európai Unió rendeleteiben, ezen belül tág határokkal rendelkeznek a szervezők. A kérdés az, hogy ezzel a tág időhatárral mit kezdünk.
– Vagyis?
– Nincs határidő szabva a hatóságnak, az aláírások benyújtása után a nemzeti hatóságoknak három hónapon belül kell válaszolniuk. Miután az aláírásokat hitelesítik, az Európai Bizottsághoz fordulunk, de, amíg benyújtjuk a Bizottsághoz, addig is van mozgásterünk. Követtük, hogy a Minority SafePack (MNSP) szervezői mit tettek ez idő alatt – komoly lobbimunkát folytattak, amíg el nem jött az a pillanat, hogy benyújtsák az aláírásokat a Bizottsághoz. Tehát nem példa nélküli, hogy a szervezőknek azt kell mérlegelni, a rendelkezésükre álló idővel mit kezdenek.
– Ha a nemzeti államok hitelesítik az aláírásokat, benyújtják a Bizottsághoz. Az EB mennyi idő alatt kell választ adjon?
– Úgy tudom, hogy két hónap alatt.
– Mire számítanak, tekintve, hogy mi történt az MNSP-vel?
– Az MNSP esetében a közvélemény és a sajtó elintézte az egész kérdést azzal, hogy a Bizottság lesöpörte az asztalról. Holott a Bizottságnak volt egy 22 oldalas határozata…
– Amiben többek között az áll, hogy a felmerült kérdések nagy részét az EB már megoldotta, ergo nincs szükség jogszabályalkotásra…
– Igaz, hogy a Bizottságnak tág a mozgásköre annak megítélésében, hogy kell-e jogszabályt alkotni vagy nem, de a határozat, amit kihoz, nem lehet ellentétes a közösségi joggal. Konkrét területen van egy probléma, és arra a válasz igen vagy nem? Mi azt kérjük, hogy az EU kodifikálja a nemzeti régiók létezését, ismerje el és határozza meg. Hogyha ezt a határozatot már elfogadták, és van egy olyan jogszabály, amely meghatározza a nemzeti régiókat, akkor tapsolni fogunk.