A históriás vegyészmérnök (2.)

(Folytatás február 11-i lapszámunkból)

A Dušinskýról szóló írásunk első részében még nem merítettük ki a tudós tevékenységi körét! A zenélés nem csak azt jelentette nála, hogy zeneműveket zongorázott és fuvolázott. Bizony Dušinský rengeteg időt töltött a könyvtárakban, ahol a zenetörténet legapróbb részleteit kutatta. Megdöbbentő a zenetudósokat megszégyenítő ismerete. Rövid életrajzának írója kiemelte, hogy tökéletesen ismerte és átlátta a XVII-XX. század jelentős európai muzsikáját és zenei történéseit.

Ő volt Pozsony zenetörténésze. Sok terve között talán életcélul tűzte ki, hogy ismeretterjesztő célzattal érdekes cikkeket közöl a pozsonyi Hudobný život (Zenei Élet) című folyóiratban. Históriásként büszkeséggel töltötte el, hogy olyan város szülötte, amelyben sok híres zeneszerző és előadóművész megfordult, és ezt a személyes élményt igyekezett átadni a társadalomnak.

Helyi zenetörténeti kutatásai aprólékos, nyomozói pontossággal követik a városban megfordult zenészek minden léptét. Cikkei egyúttal várostörténeti dokumentumok is. Amikor egy zenész Pozsonyban történő látogatásáról írt, mindig megemlítette, hol szállt meg az illető, kik fogadták, mi hangzott el az előadásokon. Írásaiban megelevenedett a városnak az a kora, amelyikről éppen írt.

Érdekesen kapcsolja össze a jelenkori zenéről szóló írásait a múlt zenei különlegességeivel. Például, amikor Heinrich Klein osztrák zeneszerzőről írt cikket, akkor megemlítette, hogy a felesége a város szülötte, és hogy hol lakott a zeneszerző, kik voltak a rokonai. Azt is megjegyzi, hogy Ján Kollár költő is megemlékezik Heinrich Kleinról. Ami még érdekesebb, hogy ugyanebben a cikkben röviden utal arra is, hogy Mozart özvegye 1809-ben Pozsonyban kötötte második házasságát, és az ünnepi szertartásnak tanúi voltak az említett osztrák zeneszerző rokonai. Akinek ezek az apró utalások felkeltik az érdeklődését, az majd utánanéz a részleteknek is. A rövid cikk azonban az irodalmároknak is fontos támpontot jelent, mert kiegészíthetik az említett zeneszerző pozsonyi kapcsolatai révén a költő Ján Kollár életrajzát is. Az újságcikk konklúziója, hogy Heinrich Klein jelentős zeneszerző és pedagógus Pozsony zenei éle-tében.

A Szeráfok emlékei című cikkében helyet kap Brahms is, de az ismertető arról szól, hogy a városban találkozott a pozsonyi születésű, magyar származású Vrabély Serafina (Serafín Vrábelyová) zongoraművésznő Karol Tausig lengyel zongoravirtuózzal. A találkozásból rövid házasság kerekedett. Természetesen elmaradhatatlan a helyszínek és házak pontos beazonosítása, de Liszt Ferenc neve is felbukkan, mert barátságban állt Serafina édesapjával, Károllyal. A nagy nevek és kapcsolatok emlegetése Pozsony város kulturális fontosságát jelzik.

Ha Gabriel Dušinský megemlítette Mozart özvegyét, akkor természetesen elmaradhatatlan Antonio Salieri pozsonyi felbukkanása. Bár kevesen tudnak róla, Salieri is megfordult a városban, tehát öregbítette a zenei központ rangját.

Franz Schubert nem járt ugyan Pozsonyban, de műveit Liszt Ferenc átiratokban, Schumann-né (Clara Vieck) és Brahms pedig eredetiben adták elő, így közvetve Schubert muzsikája is kapcsolatba került a várossal.

A zenei história Beethoven látogatásáról is megemlékezik, sőt különös érdekesség, hogy Prokofjev nem zene- szerzőként, hanem tolmácsként fordul meg a városban.

1981 márciusában a Zenei Élet egész lapszámot szentelt Bartók Béla méltatásának. A világhírű magyar zeneszerző fiatalkorában Pozsonyban is lakott, és ott is tanult Erkel Lászlótól (Erkel Ferenc fiától). Bartók Pozsonyban ismerkedett meg a város szülöttével, Dohnányi Ernővel, akivel később ugyanabban az évben kerültek Pestre. Érdekes módon ebben a cikkben találjuk meg Bartók egyik családi képének a szereplőit is.

Gabriel Dušinský stílusához híven felkutatott minden lehetséges adatot Bartók pozsonyi tartózkodásával kapcsolatban, és egy kis térképen jelölte be a nyilvános előadásainak helyszíneit. Természetesen ez a cikk is egyben várostörténeti leírás, de a főszereplő mindvégig Bartók marad.

A pozsonyi históriás cikksorozatában még számtalan zeneszerzőről írt, akik vagy a város szülöttjei voltak, vagy valamiképp kapcsolatba kerültek a várossal.

Barátai szerint Gabriel Dušinskýnek még rengeteg terve volt, amelyeket mind le akart írni, de 1985. március 14-én a váratlan halál pontot tett a félbeszakadt zenei krónikák végére. Zenei hagyatékából semmi sem maradt, csak a Zenei Élet hasábjain megjelent cikkei.

Ízig-vérig tudós volt – a muzsika tudója is. Pozsonyban nem volt olyan jelentős zenei esemény, amelyen nem lett volna jelen. Az előadásokról mindig sajátos értékítéletet mondott, melyek tükrözték páratlan műveltségét és építő, jó szándékát. A jelenléte is mércének számított. „Távozása kézzelfogható és tartós veszteséget jelent Pozsony zenei életében” – írta róla Pavol Polák.