A kénsav és a salétromsav

Alig fél éve annak (2018. október), hogy nyilvánosságra hozták

az Európai Parlament állásfoglalási indítványát a maró folyadékokkal, főleg savakkal történő támadásokról. Az Európai Parlament bátorítja a tagállamokat, hogy szigorítsák a savak értékesítésének ellenőrzését, a savak birtoklásával kapcsolatos jogszabályaikat, továbbá a savas támadások büntetőjogi minősítését és a kapcsolódó büntetéseket, hozzanak létre külön adatnyilvántartást a savas támadásokról.

Az utóbbi években az egész világon számtalan kénsavas támadás ért ártatlan embereket, különösen nőket. A támadások száma egyre gyarapodik mind a gazdag, fejlett,  mind a szegény, elmaradott országokban. A kénsav, a magas kénsavtartalmú háztartási tisztítószerek könnyen és olcsón elérhetőek, birtoklásuk nem ütközik törvénybe, ugyanakkor hatásuk életre szóló lecke és figyelmeztetés támadás esetén. A kénsavtartalmú oldatokat „arcleolvasztóknak” is nevezik, mert a sav másodpercek alatt szétmarja a bőrt, a húst, de még a csontokat is, örök hegek, sebek maradnak a megtámadott testrészen. A savazás célja nem a puszta fájdalom okozása, hanem a megtámadott megszégyenítése, elcsúfítása, ezért gyakori az arc elleni támadás, hiszen az a legkevésbé takargatható, nyomait élete végéig viseli a megtámadott.

Arra vonatkozóan, hogy a múltban, 200-250 évvel korábban ismert volt-e tájainkon a kénsav és a salétromsav, némi segítséget nyújthat a segesvári múzeumban látható három, a 19. század elejéről származó patikai folyadéktartó állványedény, amelyek feliratán olvashatjuk: ACIDUM SULFURICUM, ACIDUM SULFURICUM DILUTUM, ACIDUM NITRICUM, magyarul TÖMÉNY KÉNSAV, HÍGÍTOTT KÉNSAV, SALÉTROMSAV. Tehát ezek a savak mint gyógyhatású anyagok használatosak voltak a 19. század elején mifelénk is.

A kénsav készítését Kr. u. 750 körül az arab alkimisták már ismerték, épp ezért az alkimisták oldószerének is nevezték. Kezdetben vitriol (réz-szulfát és vas-szulfát keveréke), salétrom (kálium-nitrát) és timsó keverékéből készült, vörös izzásig történő hevítéssel. Később a 13. és 15. századokban említik, az utóbbi századból származik a vitriololaj elnevezés, amely napjainkban is használatos. A vitriololaj készítéséről leírást találunk Paracelsus (1493-1541) ismert orvos-gyógyszerész, természettudós, alkimista műveiben, de más neves orvosok és gyógyszerészek könyveiben is, akik már a kén salétromsavas oxidációjával is előállítottak kénsavat, elsősorban gyógyszertárakban, ugyanis a kénsavat gyógyszernek is tekintették. 1659-ben már hivatalos orvosság volt Prágában. 

A 18. századból származó kézirat (Nemzeti Könyvtár, Budapest) szerint a kénsav mint gyógyszer elősegíti az étvágyat, erősíti a gyomrot, meggátolja a gyomorban a romlást, csökkenti a lázat. Használatkor egy pohár vízbe 10-15 csepp öntendő, hogy kellemesen savanyú íze legyen. Tájainkon alkalmazták még szomjúság csillapítására (nagyon híg oldat formájában egy liter vízhez legtöbb öt csepp kénsav), kolerás hasmenésnél, vérhasnál, gyomor-, méhvérzésnél és tüdővészben.

Külsőleg a tömény kénsavat régebben a heves, nyilalló, kisugárzó fájdalommal, zsibbadással járó rohamokban alkalmazták, szénporral keverve a fájdalmas részre tették, addig, míg kevés barna pörk nem keletkezett. Erdélyben Bethlen Miklós gróf önéletrajzában elmondja, hogy patikaládájában sohasem nélkülözte a kénsavat.

A 17. század végén, majd a 18. században gyárilag kezdték előállítani a kénsavat, vagyis előállítása kikerült a gyógyszertárakból, az első gyárak Németországban épültek, később Csehországban is. A színtelen, olajos folyadékot ólomkamrás eljárással kezdték előállítani, nagy mennyiségben, ipari jelentőséget nyert a gyapjúfestésnél.

 Napjainkban a kénsavat az iparban műtrágyák, kémiai anyagok, festékek, detergensek, szálasanyagok előállításánál, a gyógyszergyártásnál, laboratóriumokban használják, a gyógyszertárakból teljesen kiszorult.

A salétromsav (Acidum nitricum) a természetben szabad állapotban sehol sem található, csak sói, amelyek gyakoriak, folytonosan képződnek a talajban, egyes helyeken nagyobb mennyiségben felhalmozódnak (salétrom). Először a 19. században állították elő a szintelen vagy sárgás, szúrós szagú folyadékot. A koncentrált salétromsav erős oxidálószer, a legtöbb fémet oldja, nitrátot képezve. 

A gyógyászatban elődeink a salétromsavat külsőleg mint maró szert használták, enyhe lefolyású fekélyek, sarjadzó szövetek, például szemölcsök elpusztítására, még a 20. században is. Jelenleg a salétromsavat nitrogénműtrágyák (pétisó), robbanóanyagok, rakétahajtó anyagok, festékek, műanyagok, gyógyszerek előállítására használják fel.

A gyakran emlegetett királyvíz koncentrált salétromsav és sósav 1:3 keveréke. Minden fémet felold, még az aranyat és a platinát is, csak az ezüstöt nem, mert ezzel oldhatatlan ezüst-kloridot képez.