A lélek nem volt karanténban

A virtuálisba költözött a gyülekezet

Bár a tősgyökeres marosszentkirályiak kisebbségben vannak a település összlakosságához képest, a helyi református gyülekezet igen lelkes, jó közösség. A koronavírus-járvány azonban számukra is átírta az egyházi életet – tudtuk meg Veress László lelkipásztortól, aki feleségével, Enikővel fogadott otthonában.

A megyeközpont melletti községben járva mindig betérünk a lelkész házaspárhoz, akik készségesen mesélnek gyülekezetük mindennapjairól, örömeiről, gondjairól. Ez alkalommal a márciustól tartó járványhelyzet, illetve a karantén utáni fellélegzés időszaka volt a központi téma.

– A szükségállapot bizonyos szempontból a javunkra vált, az internetes áhítatokba ugyanis jelentősen többen kapcsolódtak be, mint amennyien korábban a templomba eljöttek. Minden este 8 órakor kezdődtek ezek a virtuális együttlétek – mesélte a lelkész.

– Jó volt megtapasztalni, ahogy egyre több hang mondja: ,,békesség Istentől”, ,,köszönjük, tiszteletes úr”, ,,ámen” – tette hozzá a kántortanító tiszteletes asszony, majd azt is elárulta, hogy az ,,élő” istentiszteleteknél jóval több időt, napi öt–hat órát vett igénybe a felkészülés ezekre az együttlétekre. A lelkész egy internetes alkalmazás letöltésével tette színesebbé, szemléletesebbé az áhítatokat, amelyekhez így előfohász, imádság és számos kisfilm, kórusfelvétel, érdekes bemutató is tartozott. Minden héten egy bizonyos társadalmi kategóriáért – a gyermekekért, az idősekért – fohászkodott a virtuális gyülekezet, az egészségügyi alkalmazottakért pedig külön imacsoport indult. A közvetítéseket külföldről is követték a faluból elszármazottak, visszajelzéseik szerint ilyenkor úgy érezték, mintha otthon lennének. A vasárnap délelőtti internetes istentiszteletek az ő kedvükért maradtak meg a szükségállapot feloldása után.

Az ajtóból is adakoznak

A lelkész bízott abban, hogy amint a járványügyi előírások lehetővé teszik, szép számban jönnek majd a hívek a kézzelfogható valóságban tartott, szabadtéri egyházi alkalmakra, majd az újra megnyitott templomba, ebben azonban csalódnia kellett. Főleg az idősek közül maradtak sokan távol, de a fiatalok sem tolongtak, hiszen végre lehetőségük lett ismét kirándulni, utazgatni. 

– Az idősek óvatossága, félelme valahol érthető – jegyezte meg Veress László. A lelkipásztort nagyon megérintette, hogy a hiányzó templomba járók így sem mondtak le az adakozásról, voltak, akik a templomajtóból küldték be a perselypénzt, így a begyűlt összeg nőtt a járvány előtti időszakhoz képest.

Az élő istentiszteletek kapcsán Enikő hozzátette: a templomi együttlétet semmi nem pótolja, ez erősíti, tölti fel igazán a gyülekezetet. Az sem olyan nagy akadály, ha maszkban vannak a hívek, a szemeken úgyis látszik a mosoly. A számítógép képernyője előtt azonban ez az élmény elmarad, mi több, a virtuális egyházi alkalmakhoz csatlakozók száma sem fedi egészen a valóságot.

– Ha úgy látszik, hogy kétszázan nézték meg az istentiszteletet, az tulajdonképpen arra utal, hogy ennyi számítógépről léptek be hozzánk, azt viszont nem tudhatjuk, hogy ki mennyi ideig követte a közvetítést, vagy éppen hányan ültek egy készülék előtt – tette hozzá a tiszteletes asszony. 

Jövőre marad a konfirmáció

Az ifis csoportnak tartott foglalkozások március közepétől szüneteltek. A lelkész házaspár úgy gondolta, az online oktatás beindulása miatt épp elég időt töltenek a gyermekek és fiatalok a számítógép előtt, ezért számukra nem szerveztek külön internetes találkozókat. A nyári vakációban sokan elutaztak, így az első „élő” ifis együttlétre szeptemberben, éppen a látogatásunk előtti héten kerülhetett sor. A program a szokásos módon, a fiatal korosztályt igazán érdeklő témaköröket érintve zajlott, a filmnézés és a zenehallgatás sem maradt el. 

Idén 16 fiatalnak kellett volna vallást tennie hitéről, a járványhelyzetben azonban hosszú évtizedek óta először elmaradt a konfirmáció – tudtuk meg Veress Lászlótól. 

– Szeretnénk, ha mindenki számára szép, különleges lenne ez az ünnep, és minden meghívott részt vehetne a szertartáson, a társadalmi távolságtartás miatt azonban idén éppen csak a szülők és keresztszülők jöhettek volna el. Nálunk mindig virágvasárnapján konfirmálnak a fiatalok, ezt az időpontot jövőben mindenképpen betartanánk. Amennyiben a létszámkorlátozásra vonatkozó intézkedések akkorra még érvényben maradnak, mégis szűk körű lesz az ünnep – tette hozzá a lelkipásztor.

Kevesebb elhalálozás a karantén alatt

Látogatásunkkor azt is megtudtuk, hogy a településen idén minden esküvői szertartás elmaradt, hat keresztelőt és 19 temetést tartottak. Az elhunytak száma nem haladta meg a korábbi évek adatait, mi több, a szükségállapot idején a szokásosnál kevesebben haláloztak el a faluban, hónapokig egyetlen temetés sem volt. 

– Jobban vigyáztak magukra az emberek, mint máskor, és egyáltalán nem érintkeztek egymással – indokolta meg a helyzetet Veress László, majd azt is megemlítette, hogy két elhunytat diagnosztizáltak koronavírussal, mindkét esetben az előírásoknak megfelelően a családtagok karanténba kerültek, így a temetésen sem tudtak részt venni. Az, hogy a gyászfeldolgozáshoz szükséges elbúcsúzás elmaradt, olyan lelki sebeket okozott az érintetteknek, amit hosszú időbe telik gyógyítani – tette hozzá a lelkipásztor.

Beszélgetésünk végén a lelkész házaspár így összegezte az elmúlt hónapok megéléseit:

– Jó lenne visszatérni a járvány előtti, régi mederbe, de az sem ártana, ha az elmúlt fél év tapasztalataiból egy új hozzáállást is elsajátítanánk az élet dolgaihoz. Egy biztos: ,,akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.”