Június 17-én a marosvásárhelyi Magányosok Klubjában Kopacz Imola klubvezetőnk meghívására beszélgetésre került sor Szilágyi Sándor nótaénekessel.
– Szegény családban születtem Csittszentiványon. A faluban volt egy gazdag család,a velem egykorú fiúnak több hangszert vásároltak. A fiút nem érdekelte a zene, de én csodálattal néztem a hangszereit. Néha kaptam pár lejt fagylaltra, amit összegyűjtöttem és átadtam neki, ezért megengedte, hogy használjam a harmonikáját. Alig voltam nyolcéves, már harmonikázni tanultam a Szakszervezetek Házában, és nagy szeretettel gyűjtögettem a nótákat és népdalokat. Az első nyilvános fellépésem 14 éves koromra tehető, amikor Magyarországon, Eger városában egy esküvőn zenéltem, nem kis sikerrel. Az esküvői fellépések egymás után következtek szülőhelyem térségében. Érettségi után sikertelenül felvételiztem a teológiára. Tudom, hogy az Isten irányított a zene és a nótázás felé, ekkor alapítottam az XYZ zenekart. Sok-sok esküvőn való éneklés és többszöri fellépés után a Kultúrpalotában is felléptem, ahol mindig teltház volt – fogalmazott Szilágyi Sándor. Majd hozzátette, hogy hosszú évek barátsága fűzi a Magányosok Klubjához, ahol tiszteletbeli tagnak választották.
– A számtalan nótaest közül egyik legszebb az volt, amikor a Magányosok Klubjának tagjai szép népviseletbe öltözve tették tiszteletüket az előadáson. A magyarországi meghívott művészek megkérdezték, hogy kik ezek, válaszom egyszerű volt: a barátaim. Felemelő érzés emlékezni egy debreceni fellépésre, ahol 1200-an hallgatták az előadást. Meghívást kaptam a kolozsvári magyar napokra, 2024. augusztus 23-án 12.000 ember hallgatta a nótáimat, amit nagy megtiszteltetésnek érzek.
2008-ban a Szegeden tartott Dankó Pista nótaverseny alkalmával megkaptam a Dankó Pista-életműdíjat.
Az évek során állandóan tanultam, képeztem magam, édesanyám biztatott, a feleségem türelme segített, hiszen nem könnyű egy művész mellett élni! A sikereimet a családomnak köszönhetem. Az életem két alappillére a nóta és az Isten – mondta a meghívott. Nagyfokú szociális érzékenységét igazolja, hogy többször zenélt a fogyatékkal élők, az Ügyes Kezek Alapítvány fiataljainak, valamint a Magányosok Klubjában bálok, évfordulók, bográcsgulyásfőző versenyek alkalmával. Ezért is esett rá a választás, hogy elsőként szerepeljen az arcképcsarnok listáján. – Nem az a fontos, meddig élünk, hanem az, hogy volt egy perc, egy pillanat, amiért érdemes volt élni.
Klubunk vendégkönyvébe a következő szöveget jegyezte: ,,A tudatos törekvés és a fentről jövő áldott kegyelem átsegít minden nehézségen. A jelen pillanat megélése teszi értékessé életem, életünk perceit”.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
