a magyar szabadságharc kitörésének 171. évfordulója alkalmából szervezett emlékünnepséget. A bizonytalan időjárásra való tekintettel az ünnepség a templomban zajlott, ezt követően a Sebesült huszár szobornál koszorúztak.
A rendezvény ünnepi istentisztelettel kezdődött a református templomban, ahol Stupár Károly lelkipásztor hirdetett igét. „Ahol az Úr lelke, ott a szabadság” – olvasta Isten igéjében a lelkész, aki elmondta, hogy a szabadság szó nagyon sok ember szívét megdobogtatja március idusán. „Ugyanígy történt 171 évvel ezelőtt is, amikor Kossuth, Petőfi és társaik szívét is lángra gyújtotta a szabadság utáni vágy. Aztán megdobogtatta az 56-osok szívét is. Ma azokra emlékezünk, akiknek nemcsak dobogott a szíve a szabadságért, hanem készek voltak az életüket is odaadni érte” – fejtette ki a lelkész.
A műsorvezető Mózes Sándor iskolaigazgató, önkormányzati tanácsos bevezető beszédében hangsúlyozta, hogy március 15-e jelképpé vélt, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. „1848. március 15-e a bátorság napja volt, a forradalom és szabadságharc másfél éve egy napba sűrítve. Üzenete: bátorság, kitartás, küzdelem, haza, összetartozás, igazság. Ezekből a szavakból kell származtatnunk feladatainkat” – mutatott rá Mózes Sándor.
Kozma Barna polgármester elmondta, 1848-ban a szabadságeszmék hirdetői együtt keresték az „erdélyi kérdésre” az együtt lakó népek és nemzetek számára elfogadható megoldási lehetőségeket, de úgy tűnik, hogy ezt máig nem sikerült megtalálnunk. Viszont ami jelentősen változott az elmúlt években, az az erős anyaországi támogatás, legyen szó akár politikai, akár emberi, akár anyagi értelemben vett barátságról, amellyel a magyar kormány védőszárnya alatt tudjuk tovább folytatni ezt a párbeszédkeresést. „A magyar kormány megbízható és állandó támogatása óriási segítség a megmaradásért és jogaink kivívásáért folytatott küzdelmünkben, megsokszorozza erőnket és önbizalmunkat, hiszen egyre erősödő érzéssel mondjuk ma Erdélyben: újra jó magyarnak lenni” – fogalmazott az elöljáró.
Berekméri Edmond tanító, önkormányzati tanácsos történelmi ismertetőjében a márciusi ifjak tevékenységéről, a forradalom előkészítésében és a március 15-i eseményekben vállalt szerepükről beszélt. „A márciusi ifjak gyökeres, gyors és következetes változást óhajtottak. A legmerészebbek nemcsak elfogadták, hanem egyenesen kívánták, sürgették a forradalmat. Kevesen voltak, elfértek néhány kávéházi asztal körül, de szavukra százak figyeltek, ezrek olvasták írásaikat” – hangoztatta a pedagógus, aki elmondta, hogy van mit tanulnunk a forradalmi ifjaktól. Annak ellenére, hogy sok szempontból jobb korban születtünk, mégis sokszor kevesebb bennünk a lelkesedés, az elszántság, a tettvágy, s hajlamosak vagyunk az önsajnálatra. A márciusi ifjak nem keseregtek, nem panaszkodtak, hanem szervezkedtek és cselekedtek. Ezt a lelkesedést és összefogást kell gyakorolnunk ma is, hiszen még bőven van tennivalónk.
Az emlékünnepség második részében előbb Berekméri Réka, a Művészeti Líceum tanulója szavalta el Váci Mihály Még nem elég című költeményét, majd Fazakas Imola és Rend Tamás pedagógusok irányításával a helyi Adorjáni Károly Általános Iskola tanulói mutattak be verses-dalos műsort, tisztelegve a szabadságharc emléke előtt.
A magyar és a székely himnusz eléneklése után a templom melletti szoborparkba vonultak át a résztvevők, ahol megkoszorúzták a levert szabadságharcot jelképező Sebesült huszár szobrát (Miholcsa József alkotása). A helyi önkormányzat részéről Módi Attila és Orbán Ferenc tanácsosok koszorúztak, az iskola tanulói és az ünnepség néhány további résztvevője virágot helyezett el a szobornál. (B. E.)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
