A második világháborúból a Bolyai udvarára

A Volkswagen Kübelwagen (vagy másik nevén a Typ 82) egy német gyártmányú katonai gépjármű volt, amit a híres Ferdinand Porsche tervezett. Ebben az időben még csak prototípus volt az azóta legendává váló Volkswagen Beetle, közismertebb nevén a VW Bogár. 

A történethez az is hozzátartozik, hogy a Bogár végtelen élettartamú motorja a már említett katonai Volkswagen Kübelwagenből származik. 

A Volkswagen katonai gépjárművet 1940 és 1945 között gyártották, és kétfajta motorral szerelték. Az egyik egy 985 köbcentis, 23,5 lóerő teljesítményű motor volt, míg az erősebb verzió egy 1131 köbcentis, 25 lóerős motor. Ami közös bennük, hogy mindkettőben léghűtés dolgozott. 1942-ben az autó kapott egy kisebb ráncfelvarrást, de nem változott benne sem a motor, sem a teljesítmény, és a léghűtést sem cserélte le a német gyártó. A háborús Volkswagenből összesen 50 ezer darabot gyártottak.

A Volkswagen a második világháború alatt mutatta be az akkor korszerűnek számító autóját, azzal a céllal, hogy a katonák legyen amivel közlekedjenek a különböző háborús pontok között, és, lássuk be, a kocsi jól helytállt. 

Azonban a háború végére kevés maradt belőle, ami pedig megmaradt, már az 1950-es évek végére igazi ritkaságnak számított. 

Egyes írásos információk szerint úgy maradhatott meg egypár Kübelwagen, hogy a katonák megkapták egyfajta jutalom gyanánt. Más magyarázat lehet, hogy a német visszavonuláskor hátramaradt néhány ezekből a járművekből, amit valaki megjavított vagy átalakított, és elkezdte használni saját célra. Talán így lehetséges, hogy a Volkswagen Kübelwagen eljutott Marosvásárhelyre is.

Az 1960-as évek elején egy ilyen autóval tanította vezetni a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjait Nagy Gábor, vagy ahogyan a diákok hívták: Gabi bácsi. Farkas Géza elmondása szerint már akkor csodálták a diákok az öreg háborús hős Volkswagent. Mindenki várta a műhelyórákat, hogy Gabi bácsi vezetni tanítsa őket, és körbe-körbe mehessenek az iskola udvarán. 

Sajnos, a diákok nem sokat élvezhették ezeket a különleges órákat, mert 1966-ra abbamaradtak, és mindenki csak reménykedni tudott, hogy egyszer újra lesznek ehhez hasonló és erre emlékeztető órák a Bolyaiban.