A jelenlegi miniszterelnök, nyugalmazott tábornok lett a párt elnöke a Nemzeti Liberális Párt (PNL) rendkívüli kongresszusán.
Lévén egyetlen jelölt, a választás nem váltott ki különösebb izgalmakat, a küldöttek szemmel láthatóan unatkoztak, hiszen csupán a szavazataikra volt szükség, hogy legalább a látszatát mímeljék a demokráciának. Az eredmény is előre látható volt, a leadott 1120 szavazatból, ellenszavazat nélkül, 1060-at kapott a jelölt.
A rendkívüli kongresszusra azért volt szükség, mert a PNL élére új elnököt kellett választani, miután Florin Cîţu a pártvezetés nyomására lemondott. Azért kellett mennie, mert – rossz nyelvek szerint – miniszterelnöki jogköröket vindikált magának. Példának okáért ki akarta értékelni a liberális kormánytagok tevékenységét, és a szerinte gyengén teljesítőket le akarta váltani. Ráadásul folyamatosan bírálta a Szociáldemokrata Pártot (PSD), sőt magát a kormányt is.
Érdekes módon ugyanaz a „győztes csapat” váltotta le, amely fél évvel korábban a pártelnöki székbe katapultálta. Politikai elemzők szerint a liberális történelem kísértetiesen ismétlődik. A párt első alelnöke szeptemberben üvöltve sorolta Cîţu érdemeit és erőltette a szavazást, ezúttal viszont nem győzte dicsérni az új jelöltet, aki majd – feltételezhetően a „győztes” csapattal közösen – elhozza a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Mintha mi sem történt volna, ugyanolyan vehemenciával – igaz, kisebb hangerővel – biztatta szavazásra az egyébként letargikus küldötteket.
Azt mondta, az új jelölt a megfelelő ember a megfelelő helyen. Ezt sem vitatta senki, bár mindeddig semmi más „megfelelést” nem lehetett felfedezni a két utolsó elnökben, mint azt, hogy mindkettőt az államfő sózta a liberálisok nyakába.
Kérdés, hogy a legújabb meddig marad meg a tisztségben. Egy politikai elemző szerint addig, amíg az államfő akarja. Ha talál magának egy „megfelelőbb” jelöltet, azt fogja pisszenés nélkül megszavazni a PNL. Hiszen mind a fél évvel korábbi, mind a vasárnapi választáson az államelnök óhajának tettek eleget az engedelmes pártkatonák. Tény, hogy a liberálisoknak valójában nem új, hanem kompetens emberekre lenne szükségük.
A nemrég menesztett kormányfő, pénzügyminiszter és pártelnök a beruházásokban látja a válságból kivezető utat. Kijelentette: olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megállítják a gazdasági visszaesést, és 2023-ban fellendülést eredményeznek Mondta ezt, miután fungálása idején a PNL úgymond „válságkezelését” kizárólag a hatra-vakra felvett hitelek jelentették, amivel eladósította az országot.
A legutóbbi „győztes csapatnak” két év áll a rendelkezésére, hogy meggyőzze az ígéreteiket egyre nagyobb fenntartásokkal fogadó választókat, hogy szavazzanak rájuk.
