A mezőfelei idősotthon lakói közül heten hunytak el

A többiek visszakerültek az otthonba

A mezőfelei Eden Garden öregotthonból tizenhárom ápolt került kórházba, először egy 85 éves férfit, aztán egy napra rá 12 idős bentlakót és három ápolót szállítottak be, miután a gyors koronavírustesztjük pozitív lett. Erről május 5-én számoltunk be olvasóinknak. Mi történt az elmúlt hetekben az otthon lakóival? – kérdeztük Faragó Tímea gyógyszerészt, az Eden Garden vezetőjét. 

– Vannak jó és rossz híreink is. A jó, hogy az idősek egy része visszatért az otthonba, a rossz, hogy sajnos heten elhunytak. Az első az a 85 éves súlyos cukorbeteg volt, akit először vittek el az otthonból, s akinek a halálhírét keltették, azután közölték, hogy mégsem hunyt el. Végül egy napra rá mégiscsak meghalt a bácsi. Aztán elhunytak azok az idősek, akiknek a leggyengébb volt az egészségük. Olyan személyekről beszélünk, akik nem tudtak önállóan étkezni, vizet inni. Köztük volt egy 91, valamint egy 82 éves férfi, két 84 éves asszony és egy 80 éves bácsi, aki több éve Parkinson-kórban szenvedett, és sokkot kapott a kórházban, nem is beszélt egy hétig. Volt olyan, akit néhány hónapon át fecskendővel etettünk. Sajnos, azok mentek el, akik nagyon idősek, nyolcvan fö-löttiek, és nagyon gyengék voltak… Az otthonban azért éltek még, mert itt végtelen sok gondoskodást kaptak. Lehet, hogy sokkal korábban meghaltak volna, ha nem ilyen ápolásban lett volna részük. Itt beszéltünk velük, megsimogattuk őket, megfogtuk a kezüket. Szükségük volt a közelségre, a törődésre. Ahogy bekerültek az idegen környezetbe, teljesen kétségbeestek, annyira személytelen volt minden. A kórházi ápolók fehér védőruhában mentek be, csak a szemük látszott ki. A kórházi bentlét amúgy is megrendítő tapasztalat. 

– Mit mesélnek azok, akik visszatértek az otthonba? 

– Akik visszatértek az otthonba, elmondták, hogy reggel és délben mentek be hozzájuk. Máskor nem, mert a személyzet be kellett öltözzön. Ettől féltem, hogy a gyengébbek, akikre nagyon vigyáztunk, meghalnak. Ez igazolódott be. Egy idős néninek, akinek krónikus betegsége van, és 16 féle gyógyszert szed, a kibocsátólapján 4 szem tabletta szerepel, amit a koronavírus-fertőzés kezelésére adtak. Mivel hasmenést okozott, abbahagyták a kezelést. Érdekes módon tíz napon belül megvolt a két negatív eredmény, és hazaküldték. 

– Az előző alkalommal azt nyilatkozta, hogy az egyik doktornő azt mondta, a kórházba szállított otthonlakók fertőzés gyanújával fekszenek bent. Fertőzöttek voltak az elhunytak és a többi idős ember?

– Ahányszor hívtam a kórházat, minden orvos mást mondott. Utoljára, amikor megmondtam, hogy honnan vagyok, inkább letették a telefont, hogy ne adjanak információt. Nagyon nehéz volt ez a periódus, meg kellett kérjem a családtagokat, hogy ők érdeklődjenek, könyörögjenek egy kis információért, de alig-alig mondtak valamit. Egyik nap úgy volt, hogy az egyik nénit hazaküldik, de végül nem küldték. Másnap hívtak, hogy meghalt. Kérdeztem, hogy van az, hogy egyik nap minden rendben, s másnap az illető meghal? Egy magyar doktornő volt szolgálatban, aki kijelentette: „Önök is tudják, milyen állapotban volt az idős személy”. Igen, tudom, válaszoltam, a doktornő erre azt mondta: nem mondhatom azt, hogy a koronavírus miatt halt meg. Mindenféle más problémája volt. A többi esetben, amikor a diagnózisról érdeklődtem, s kérdeztem a halál okát, egyértelműen azt kiabálták bele a telefonba: Covid. 

– Mi történt az elhunytakkal? 

– Szörnyű dolgok történtek. A hozzátartozók mesélik, hogy megkérték a temetkezési vállalat alkalmazottait, a félreértések elkerülése végett készítsenek fényképet, hogy biztosra tudják, ki került a koporsóba, mivel a kórházban lezárták, s többé nem nyithatták fel. 

– Azok, akik visszakerültek az otthonba, hogyan élték meg társaik elhunytát?

– Van aki megérti, s van akinek még mindig magyarázzuk, hogy mi történt. Van aki minket vádol, kijelenti, hogy csalódott bennünk azért, amit csináltunk velük. Mindenféle kategória és vélemény van. Van aki fel sem fogja, mi történt. Annyit mondhatok, hogy idegileg rossz állapotban kerültek vissza. Félénkek lettek. Tíz nap alatt nagyon sokat fogyott mindenki. 

– Mi történt az ápolókkal? 

– Még vannak kórházban közülük. Először három, utólag még három ápolót utaltak be. Ketten öt nap múlva kijöttek. Nekik szerencséjük volt, mert 40 szociális godozóval kerültek be, akiket öt nap után kiengedtek, mert a tesztjeik negatívak lettek. Akik az alkalmazottaink közül jelenleg még bent vannak, tünetmentesek, de pozitív a teszt- eredményük. 

– Hogyan tovább? Hogyan heveri ki ezt a traumát az öregotthon? 

– Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, mivel a gondozók karanténba kellett vonuljanak, egyesek kórházban feküdtek, többnyire én maradtam az idősekkel. Éjszaka is én felügyelem őket, a konyhán is én vagyok. Sok mindenre oda kell figyelni. A legnehezebb mégis az a stressz volt, amit átéltünk. Bízunk a Jóistenben. Igyekszünk pozitívan hozzáállni, tanulunk a hibáinból. Ami rajtunk áll, másként tesszük. De úgy gondolom, hogy nem itt volt a baj.

– Utólag sem tudták kideríteni vagy rekonstruálni az események alapján, hogy honnan kerülhetett a koronavírus az otthonba? 

– Nem tudunk erre választ adni. Nincs a környékünkön sem koronavírusos, nem volt az ápolók környezetében sem. Hetek óta, amióta felütötte a fejét a járvány, nagyon vigyázott mindenki. Kocsival jöttek-mentek, volt akinek én vásároltam be, hogy ne kelljen kijárjanak – magyarázta Faragó Tímea, aki elmondta, hogy három újonnan beköltözött ápoltjuk van, az emberek nem riadnak vissza. Többen jelentkeztek, az ápolásra szoruló személyek hozzátartozói, akik telefonon érdeklődnek, és akiknek tudomásukra hozzák, hogy problémák voltak az otthonban, de senki sem lép vissza.