A művészet gyógyító ereje

A rákbetegséggel nem kellene magányosan küzdeni

Hogyan gyógyítja a művészet a lelket? címmel második alkalommal szerveztek festészeti kiállítást a rákbetegségből gyógyultak vagy azzal küzdők egyesületének tagjai december 8-án a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem szenátusi termében. 

A művészet lelket gyógyító erejéről beszélt Adela Boila, a marosvásárhelyi egyesület társalapítója. A betegeket ábrázoló tematikus portrék hátlapján olvasható volt röviden az élettörténetük: a diagnózis, a beteg által bejárt út, a gyógyulás folyamata. A kolozsvári székhelyű Jó Emberek Egyesületének (AOB) marosvásárhelyi fiókja a rákbetegség okozta fizikai és lelki sérüléseket idéző festmények révén emlékezetes élményt nyújtott a jelenlévőknek. Ez egy olyan pillanat volt, amelyben a közösségi összetartozás, az erő és a gyógyulás volt a főszereplő, amikor a betegek helyett egyértelműen kimondták, hogy senkinek sem kell(ene) egyedül átélnie a rákbetegséget. A terem zsúfolásig telt olyan emberekkel, akik azért érkeztek, hogy jelenlétükkel is erőt, támogatást nyújtsanak a mindennapok küzdelmeiben, akik számára egyértelmű, hogy a sebek mögött történetek, lélek és élet rejlik. A betegek és a gyógyultnak nyilvánítottak őszintén beszéltek a rákkezelés utáni életükről. Jelenlétükkel az egyetem és a megyei kórház vezetősége, professzorok, onkológusok, pszichológusok is erőt és reményt öntöttek a rákbetegség árnyékában élőkbe. Jelen volt Alina Nistor, az Asociatia Oameni Buni/Jó Emberek Egyesületének elnöke, aki egy olyan ház projektjéről beszélt, amely más településekről érkező, Kolozsváron onkológiai kezelés alatt álló rákos betegeket fogadna be. 

A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor Ghira Claudia bemutatta a marosvásárhelyi fiókszervezet ez évi legfontosabb eseményeit, és az idén a közösséghez csatlakozók mindannyian előre léptek. Könnyek között, a közönség tapsviharában, a törékenység és erő keverékében, amelyet csak azok tudnak magukban hordozni, akik a tűzön mentek keresztül. Jó volt újra együtt lenni, éreztük, hogy támogatjuk egymást, mintha egy láthatatlan szál tartana össze bennünket, ami a közösség, a művészet, a jó emberek ereje – tájékoztatott Daróczi Ernő, a marosvásárhelyi egyesület tagja.