Csütörtöki kimenő
A rend unalmas. A rend hasznos. A rendben az a jó, egyesek, sokak szerint, hogy lázadni lehet/kell ellene. Szükség van a rendetlenségre, a felfordulásra, hogy utána következzen a rendteremtés. A tisztázás. Kibeszélés. Megnyugvás. Bár nem szükségszerű, de természetes emberi vágyból kisarjadó követelmény.
A rend azt jelenti – rendszer, rendszergazdákkal és irányítókkal. Kormánnyal, parlamenttel, választókkal és választásokkal, csalással és exitpollal, heves vitákkal, törvényhozókkal és bontókkal, minimális közmegegyezéssel. Vannak dolgok, amiben egyetértenek a rendpártiak a rendetlenekkel, a rendes emberek a kevésbé rendes ellenfeleikkel (pl. gyerekek, virágok, tenger, felhőátvonulás, napfürdő, nép, jó sajt, csípős viccek). Lennie kell valamiféle közmegegyezésnek, türelemnek is nevezném, különben eluralkodik az anarchia vagy diktatúra ül a nyakunkra. A kettő között olykor lehet választani, sőt elutasítani mindkét változatot egyetemlegesen, kell dönteni vagy lehajtott fővel megadni magunkat.
A rend ellentéte a festői rendetlenség. Ami persze nem minden esetben bizonyul valósnak. Például a rendszerető zseniális Leonardóról soha nem jegyezték fel, hogy ecsetjeit, irónjait avagy festőállványait és Mona Lisát szanaszét hagyta volna, és a francia király pergamenre írott meghívását személyes testi célokra használta volna fel. Manet, az impresszionisták atyja ugyancsak szerette műtermében az áttekinthetőséget.
A túlzott rend veszélyes is lehet. A túlszabályozott, törvényburjánzásban szenvedő ország biztosan halad az emberek megfigyelése, a diktatúra, az egyszemélyi terror felé. (Tapasztalt.) Egyébiránt a közrend felborulása, a kihágás, a törvényszegés rendőrség után kiált. Néha gyorsan reagálnak. Máskor késlekedik a rendteremtés, a kék villanás.
Tehát adva van mindenütt a rendőrség és a rend. A közlekedési rend, étrend, menetrend, táncrend, sorrend, órarend, rendjel, rendfokozat, rendház, rendező, rendezvény és rendvédelem. Az arató rendet vág. Az orvos rendel. A vendég is. Az utazó két rend ruhát visz magával egy kongresszusra. A rendes utcai öltönyét és a rendkívülit, a díszruhát, aminőben akadémikusnak látszik. Lehet, hogy tényleg az. És ráadásul rendes ember. Rendet teremtünk a szobában, a gyermek után, mikor már elhagyta szobácskáját, mely alig különbözik a mohácsi csatatértől 1526. augusztus huszonkilencedikén sötétedés után. Csupán senki sem fulladt bele a Csele-patakba. De azért expedíciókat kell szervezni, hogy megtaláljuk a tornacipőt, fürdőrucit, a telefon töltőkábelét, a világrend kulcsát és mikéntjét, valamint hogy megleljük viszonylag nagy energiabedobással Álmoska és Mucika dolgai (tányérok, nadrágok, ledobott pulóverek és alsóréklik, kiürült rágcsistasakok és eldobott műanyag emberkék, autókarosszériák, űrhajóroncsok) halmazában, dombságában azt a fontos üzenetet, amit az osztályfőnök teljesen rendkívüli, de hagyományos módon a szülőknek/gyámoknak írásban küldött, és nem online.
Ebben az osztályfőnök, a naiv még mindig ragaszkodva a pedagógiai felvilágosodás elveihez, gyakorlatához, arra kéri a levél címzettjeit, hogy fáradjanak be az iskolába, ugyanis baj van Mucuska és Álmoska, Kevin és Patrícia előmenetelével, sok a hiányzás, és leginkább arról szeretne beszélni, hogyan lehetne rendre szoktatni a fent nevezetteket.
A szülő pedig mit tehetne, elkérezik a munkahelyéről, bemegy az erdőn keresztül, a legrövidebb úton, megbeszélnek, egyetértenek, és otthon újra szembesülni kell a valósággal. Rendszerint – rendetlen és rendkívüli. Nem rendház. Rendhagyó és vérnyomást emelő. A lélek elnehezül. Nem emelkedik a kellő belátás, bölcs megalkuvás magaslatára.
