A rendőri szigorral egyetértek, de hová lett az emberség?
Az utóbbi időben több olyan hír látott napvilágot, hogy a rendőrség szigorúan végzi munkáját, de adott esetekben példás emberséggel is.
Sajnos, egy ellenpéldát kell megemlítenem.
Június 14-én, szerdán az egyik kis segesvári rehabilitációs központ mentőautója Marosvásárhelyre szállította F. É. doktornőt sugárkezelésre, akit súlyos rosszindulatú agydaganattal műtöttek néhány héttel azelőtt. Az előjegyzés időpontja 9.30 óra volt.
Kilenc óra körül a közúti rendőrség két tagja Ákosfalva bejárata előtt megállította a mentőautót, azzal az ürüggyel, hogy a vezető rosszul használta a figyelmeztető eszközeit.
Az autó vezetője a központ egyik asszisztense volt. Ő mondta is azonnal, hogy nagyon sürgős az útja, mivel egy súlyos beteget szállít kezelésre. Amikor az intézkedő személy benézett az autóba, láthatta, hogy a beteg sápadtan fekszik a hordágyon, mellette szabályszerűen, bekötött biztonsági övvel, én ültem.
Az ellenőrzés során kiderült, hogy a mentőautó papírjai nincsenek rendben, komoly hiányosságokat észleltek, ami teljesen jogosan büntetéssel jár.
Több mint egy órát (!) várakoztattak, amikor végre a segesvári intézmény vezetőjének többszöri kérésére Marosvásárhelyről egy másik mentőautót küldtek. Nyilván lekéstük az időpontot, amiért újabb egy órát kellett várakoznunk.
A beteget felidegesítette a kialakult helyzet, ez is hozzájárulhatott állapotának romlásához, néhány napra fel kellett függeszteni a kezelést.
Az eljárás nyilvánvalóan az lett volna, hogy bekísérik a mentőautót a kórházig, a beteget átadják, majd utána intézkednek, vagy ők hívnak azonnal egy másikat.
Ezeknek az embereknek nincsenek hozzátartozóik? Megkérgesedett a szívük?
Egy kis túlzással ember elleni bűntettnek nevezhetnénk az eljárásukat.
Még egyszer hangsúlyozom: nem azért háborgok, hogy az autónál talált súlyos hiányosságokat kellő szigorral megbüntették, hanem a szívtelen, embertelen eljárásért.
Farkas Miklós
