A romániai felsőfokú magyar nyelvű színészképzés indulása

Nyolcvan éve történt

A Kolozsváron 1946-ban alapított Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola (korabeli nevén Zene- és Színművészeti Konzervatórium) a romániai intézményes magyar színész- és zenészképzést megalapozó intézmény, a mai Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem jogelődje. Az intézményt jogilag I. Mihály román király 276/1946. április 9-i keltezésű törvényerejű rendelete hozta létre. Saját fordításomban, kivonatosan ismertetem az alapító okirat szövegét (forrása: Monitorul Oficial. Nr. 85., 1946. április 9.).

MŰVÉSZETÜGYI MINISZTÉRIUM

276. SZ. TÖRVÉNYRENDELET 

I. MIHAI.

Isten kegyelméből és a nemzet akaratából Románia királya […] Elrendeljük és törvénybe iktatjuk: 

TÖRVÉNYRENDELET

a Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium létrehozásáról Kolozsváron

I. cikkely – E törvényrendeletnek a Monitorul Oficialban való megjelenésétől számított hatállyal Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium létesül Kolozsváron.

II. cikkely – A Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium a felsőoktatás működésére és megszervezésére vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján fog működni. 

III. cikkely – A Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium a következő tanszéki, tanársegédi és adminisztratív állománnyal fog működni

Tanszékek: 

Színpadi beszéd, dráma és komédia, 1. [fő]

Színházi rendezés, 1. [fő]

[Zeneművészeti tanszékek felsorolása] 

Tanársegédek: 

Színpadi beszéd, dráma és komédia, 1. [fő]

[Zeneművészeti tanársegédi állomány felsorolása] 

[Adminisztratív személyzet felsorolása]

IV. cikkely – A volt Kolozsvári Magyar Állami Konzervatórium azon tanárai, akik megfelelnek a felsőoktatás megszervezését szabályozó törvényes előírásoknak, végleges tanári besorolást kaphatnak, az eddigi szolgálati évek alapján őket megillető jogok elismerésével. 

V. cikkely – [a tanárok besorolását végző bizottság összetételéről rendelkezik] 

VI. cikkely – a Kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium ingyen fogja használni a volt Kolozsvári Magyar Állami Konzervatórium Mócok útja 5. sz. alatti épületét és ingóságait.

VII. cikkely – Az e törvényrendelettel létrehozott Kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium állásainak betöltésére az 1946. április 1. utáni időszakban kerül sor. 

A Művészetügyi Minisztérium 1946/1947 évi költségvetésébe fogja iktatni a létrehozott konzervatórium működtetéséhez szükséges személyi és anyagi kiadásokat fedező összeget. 

Kelt Bukarestben, 1946. április 8. 

[miniszteri aláírások és a király ellenjegyzése:] MIHAI 

Figyelemre méltó, hogy a magyar tannyelvű román állami intézmény alapító dokumentuma – bár nem tételesen – kinyilvánítja egy 1819 óta folyamatosan létező magyar intézmény, a Kolozsvári Zenekonzervatórium Egyesület zeneiskolájának esedékes megszüntetését. Az alapító okirat IV. és VI. cikkelyében a „volt” Kolozsvári Magyar Állami Konzervatórium felszerelésére, épületére és tanáraira vonatkozó rendelkezésekben a törvény szövege már múlt időben beszél az intézményről, noha ez ekkor még jogilag nincs megszüntetve.

Egy korábbi tanulmányomban részletesen kifejtettem: a román kormányzat itt is – nyilván kisebb léptékben – ugyanazt a húzd meg, ereszd meg taktikát alkalmazta, mint előző évben, a Bolyai Tudományegyetem esetében. Ezúttal is úgy tudott megszüntetni egy magyar állami oktatási intézményt, hogy a helybéli magyar lakosság várható ellenérzését jórészt sikerült leszerelnie egy magyar tannyelvű román állami oktatási intézmény indításával. A kisebbségi magyar lakosság ugyanis valamiféle folytonosságot érzékelt a megszüntetett régi és a létrehozott új intézmény között, s ennek okán utólag, az 1948-as tanügyi reform idején még az épület és a felszerelés államosítását is könnyebben „emésztette” meg.

Ilyen előzmények után került sor az új intézmény első felvételijének meghirdetésére 1946. szeptember elején, az ekkor még létező Szociáldemokrata Párt Erdély című lapjában, illetve a Magyar Népi Szövetség Világosság c. napilapjában, valamint a nagyobb erdélyi városok sajtójában:

 „A kolozsvári Állami Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola ez év októberében megnyitja kapuit a zenei és színészi pályára készülő ifjúság számára. A főiskola az ország többi zene- és színművészeti főiskoláival egyenrangú és állami érvényű oklevelet (diplomát) ad. A Főiskola tanszakaira való beiratkozásnál a tanulók a következő kor- és tanulmányi feltételeknek kell hogy megfeleljenek […]. A vizsgáztató bizottság indokolt esetekben és a különleges művészi képességek esetén engedményt tehet a korhatár és tanulmányi feltételek tekintetében. A főiskolára való felvétel a rendelkezésre álló helyek keretén belül felvételi vizsga alapján történik, melyre a minta-űrlapon megírt kérvényt legkésőbb a vizsga megtartását megelőző napon kell benyújtani. […]. A felvételi vizsga anyagára vonatkozóan az érdeklődök forduljanak az iskola igazgatóságához: Cluj, Mócok útja 5.” (Erdély, 1946. szept. 8.)

A felvételi meghirdetését követő héten már jóval részletesebb tájékoztató és népszerűsítő riport jelenik meg ugyanebben a lapban (Erdély, 1946. szept. 15): 

„A Bolyai Tudományegyetem mellett a fiatal román demokrácia egyik legfontosabb vívmánya a közoktatás terén az állami magyar zene- és színművészeti főiskola, mely ez év őszén nyitja meg először kapuit városunkban. Az új főiskola feladata egyrészt középiskolai zene- és énektanárok, másrészt hivatásos művészek képzése, ugyanakkor pedig a színész és rendező utánpótlás biztosítása és ezáltal az Erdély-szerte mutatkozó magyar színészhiány leküzdése. […] Nemrégiben megtörtént a főiskola tanárainak kinevezése is. Ezekre a fontos helyekre a minisztérium Erdély legkiválóbb művész-pedagógusait állította, akiknek neve feltétlen biztosítéka már eleve is a főiskola országos viszonylatban is magas színvonalának.” 

A zeneművészeti tanszak tanárainak ismertetését követően a riport bemutatja a színművészeti tanszak tanárait is:

„A színművészeti tagozatnak két tanára van: Poór Lili, az Állami Magyar Színház művésznője színpadi beszédre oktatja a növendékeket, Kőmíves Nagy Lajos rendező pedig mozgásművészetet tanít, és művelődéstörténetet ad elő. Ugyancsak reá hárul a jövő rendezőinek kiképzése is. Az intézetnek ezeken kívül még négy előadótanára van, akiknek kinevezése tanársegédi rangban most érkezett meg. Szabó Lajos az irodalompedagógiai munkásságáról jól ismert kitűnő színházi ember magyar nyelvet és irodalmat, valamint általános irodalomtörténetet ad elő. […]. Reméljük, hogy az a lelkes szervező munka, melyet Nagy István igazgató és tanártársai az új főiskola érdekében kifejtenek, bőséges gyümölcsöt terem majd.”

Egy hónap múltán az Erdély 1946. október 15-i száma újabb riportban számol be a felvételi vizsgák minden várakozást meghaladó eredményeiről, amelyeket az intézmény igazgatója így részletez:

„Eddig mintegy százötvenen jelentkeztek a különböző zenei tanszakokra és énekre. Nagy örömmel tölt el, hogy rendkívül sok a jelentkező a pedagógiai tanszakra. Erdély magyar iskoláiban ma alig néhány zenetanár működik, és van olyan székelyföldi vármegye, ahol egyetlenegy sincsen. Reméljük, néhány éven belül abban a helyzetben leszünk, hogy Erdély minden városát el tudjuk látni szakképzett középiskolai zenepedagógusokkal. [Nagy István] ezután az egyik emeleti terembe vezet, ahol éppen a színi osztály jelöltjeinek felvételi vizsgája kezdődik Szentimrei Jenő, Poór Lili, Kőműves Nagy Lajos, Szabó Lajos és Sigmond Lajos énektanár jelenlétében. A kis előszobában mintegy húsz fiatal fiú és lány várja izgatottan, hogy egy-egy jelenet, vers, vagy énekszám előadásával bemutathassa képességeit a vizsgálóbizottság előtt. Elsőnek Finna Rózsát szólítják be, a színpadról jól ismert Finna Márta húgát. Nem kétséges, hogy megfelel: nemcsak a Pygmalionból eljátszott jelenet, hanem az Ördög egyik előadásán történt „beugrása” is igazolta e pályára való alkalmasságát. Meglepő tehetséget tanúsított Török József a Két ember a bányában munkásfigurájának nyerseségében is drámai megelevenítésével. Kellemes feltűnést keltett Varga Lajos szobafestő szépcsengésű tenorja, mely máris sejteni engedi a jövő operaénekesét. Tauffer Bella előadása hibás szöveg kiejtése ellenére is tehetséget mutat. [Ő később Tanai Bella néven a marosvásárhelyi színház vezető színésze lett.] Ahogyan végignézünk rajtuk, bizonyosra vesszük, hogy néhány olyan művészt is adnak majd az erdélyi magyar színjátszásnak, akire nemcsak a főiskola lesz büszke, hanem az egész művészetszerető magyarság is.”

1946. október 13-án, vasárnap délután a kormány kiküldötteinek és az erdélyi magyar szellemi élet vezetőinek jelenlétében az Állami Magyar Zene és Színművészeti Főiskola dísztermében lezajlott az intézet első tanévének megnyitó ünnepsége. A kormányzat képviseletében Felszeghy Ödön frissen kinevezett államtitkár a kormányfő üzenetét tolmácsolta: „Groza Péter miniszterelnök lelkemre kötötte, közöljük a zeneművészeti főiskola tanáraival és tanulóival, hogy szívből örül az iskola megnyitásának. Amint mondotta, Tompa Mihálynak, a nagy magyar költőnek szavaival üzen az új magyar zeneművészeti főiskolának. »Fiaim, csak énekeljetek«.” 

A művészetügyi minisztérium nevében Cioculescu Radu vezérfelügyelő mondott beszédet, amit a Világosság helyszíni beszámolója alapján idézek: 

„méltatva a magyar zeneművészeti főiskola megnyitásának jelentőségét, beszédében kitért a tanári kar besorolására, megemlítette, hogy élete egyik legszebb pillanatának tartja azt, hogy ő, az egykori kolozsvári román diák, aki annyiszor gyönyörködött a nagy magyar művésznő, Poór Lili játékában, maga tehetett javaslatot a művészetügyi miniszternek a kiváló művésznő besorolására. Rámutatott a továbbiakban arra, hogy a román kultúra és a zeneművészet sokat köszönhet a magyar művészeknek, különösen a világhírű Bartók Bélának, aki olyan nagy gonddal s olyan tökéletesen gyűjtötte össze és dolgozta fel a román nép dalait. Ez az iskola a román nép hálája Bartók Béla munkásságáért. Beszéde végén abbeli kívánságának adott kifejezést, hogy a Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola 25 éves jubileumán is részt vehessen.” (Világosság, 1946. október 16.)

Az intézmény igazgatójaként Nagy István megnyitottnak nyilvánította az első egyetemi évet, majd kitűnő kamarakórusa élén ő fejezte be a jól sikerült megnyitóünnepélyt. Másnap, 1946. október 14-én elkezdődött a romániai felsőfokú magyar nyelvű színészképzés első egyetemi éve. Most, a nyolcvanadik tanév nyitóünnepe alkalmából ez az írás csendes főhajtás kíván lenni úttörő elődeink intézményteremtő munkája előtt.