A marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem (MOGYTTE) az egyetlen olyan intézmény, ahol a közel másfél milliós erdélyi magyarság az anyanyelvén képezhetné gyógyítóit. Jogelődjét 1945-ben – a párizsi béketárgyalások előtt – királyi rendelettel, kizárólag a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre hozták létre az osztrák–magyar kiegyezés után alapított kolozsvári intézmény helyett. A MOGYE több mint másfél évtizedig csak magyar nyelven működött, országos és nemzetközi hírnévre tett szert, de 1962-ben a Román Kommunista Párt Politikai Bizottsága telefonon elrendelte a román tagozat létrehozását. A kétnyelvű oktatás bevezetése ürügyén erőszakos elrománosítás kezdődött, magyar nyelven csak előadásokat lehetett/lehet tartani, a gyakorlatok, szemináriumok, diplomavizsgák kizárólag román nyelven folyhattak/folyhatnak. Sajnos, a nacionál-kommunista diktatúra alatti „vívmányok” ma is léteznek.
Az anyagi gondokkal küszködő marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem egyesülésével létrehozott intézmény a magyar nyelvű anyanyelvi oktatás „elkötelezett” hívének, Leonard Azamfirei rektornak a kezdeményezésére „kell magyar informatikus” jelszóval az idei tanévben elindította a teljes körű magyar nyelvű állami informatikusképzést. Az új karon az előadások és a laborgyakorlatok egyaránt magyar nyelven zajlanak. Mindezt a magyar oktatók (sokan közülük a Sapientia egyetem volt káderei) külön kihangsúlyozták a szeptember 4–6-i kolozsvári Krónikában közölt rekláminterjúban.
A marosvásárhelyi magyar nyelvű műszaki képzés elindítását harminc éve, már 1990-ben kezdeményezte Hollanda Dénes professzor, miután a román tanügyminiszter-helyettes expressis verbis kijelentette, magyar nyelvű műszaki képzés semmiképpen sem indítható Marosvásárhelyen. Annak idején, amikor a professzor előállt ezzel a javaslatával, a kis lépések politikája mellett elkötelezett, rövidlátó RMDSZ-vezetés durván elhatárolódott tőle!? Az alapítást kezdeményező Hollanda Dénes alapító dékán és Dávid László jelenlegi rektor szerint a magyar nyelvű állami egyetemi műszaki képzés bukaresti/marosvásárhelyi elutasítása vezetett a Sapientia egyetem megalakításához. Sokan elfelejtették, hogy kezdetben az RMDSZ csúcsvezetése nem támogatta a Sapientia megalapítását.
A tanügyi törvényt (i)gazságszolgáltatási segédlettel szabotálják
Kilenc éve, 2011 januárjában elfogadták az 1-es számú román oktatási törvényt. A jogszabályban kijelölt három multikulturális egyetemnek előírták: a kisebbségek az egyetem keretében létrehozandó önálló tagozatokban (ún. oktatási vonalakban) saját maguk szervezhetik meg a teljes körű anyanyelvi oktatást. Két másik multikulturális egyetem (a kolozsvári Babeş–Bolyai és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) a törvény kisebbségi rendelkezéseit tiszteletben tartva alkotta meg egyetemi chartáját (alapszabályzatát). A MOGYE kétharmados román többségű szenátusa az egyetemi autonómiára hivatkozva elutasította az anyanyelvi oktatás kiterjesztésére vonatkozó rendelkezések alkalmazását. A jelenleg is hatályos egyetemi charta előírásai szerint a tananyag 30 százaléka magyar, 70 százaléka pedig román nyelven sajátítható el. Felháborító és megalázó, hogy az előadásokon az orvosin, fogorvosin és a gyógyszerészetin magyarul leadott tananyagot a szemináriumokon, a gyakorlatokon csakis román nyelven lehet számonkérni.
A többször módosított egyetemi charta kilenc évvel a tanügyi törvény megjelenése után sem tartalmazza az oktatási törvény 135. szakaszának kógens rendelkezéseit, amelyek a „multikulturális” egyetemeken előírják a teljes körű anyanyelvhasználatot. Ezért a jogszabály 128. szakasza értelmében most is fennáll a törvénytelen előírásokat tartalmazó egyetemi charta abszolút semmissége. Ennek kimondására – közigazgatási bírói eljárásban – egyetlen román bíróság sem volt hajlandó, megalapozott panaszainkat mind Marosvásárhelyen, mind Bukarestben rendre elutasították. Ezek az ítéletek rávilágítanak a hivatalosságok által magasztalt romániai jogállamiság álságosságára.
Az akkreditációs bizottság gyászos szerepe
A perek sorozatát indító Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) képviseletében közigazgatási bírói úton azt is megpróbáltam elérni, hogy állapítsák meg, az akkreditációs bizottságnak, a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökségnek (ARACIS) kizárólag a marosvásárhelyi orvosi egyetem számára megalkotott szabálya (sztenderdje) érvénytelen, semmis.
Miről is van szó? Az ARACIS sikertelenül peresített jogfosztó szabálya kimondja, hogy ha az egészségügyi alapképzés nem románul, hanem más nyelven történik, akkor a diák–páciens viszonylatban és a klinikai gyakorlati képzés során csak a román nyelvet lehet használni. A klinikai gyakorlatra vonatkozó tiltást a MOGYE szenátusának román kétharmada kiterjesztette a preklinikai gyakorlatokra, szemináriumokra és a diplomavizsgákra is. Az egyetemi charta megfogalmazása szerint az „ARACIS-szabályozásnak megfelelően” a magyar nyelvű előadásokon kívül minden más tevékenység kizárólag románul folyhat.
A Leonard Azamfirei örökös rektor által aláírt periratok kerek perec kimondják: az a tény, hogy az elméleti oktatáson kívüli tevékenységek, vagyis a gyakorlatok, szemináriumok, záróvizsgák nyelve a román, egyáltalán nem diszkriminálja a magyar oktatást (!?) (Csak halkan jegyzem meg, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke, Asztalos Csaba és másik magyar tagja, Haller István kitűnően megindokolt különvéleményben cáfolta ezt az állítást, mindhiába. Daniel Funeriu, a törvényt kidolgozó tanügyminiszter pedig megtagadta a jogsértő charta jóváhagyását!) Jellemző, hogy a perek során a rektor azzal is érvelt, hogy sok magyar diák olyan előrelátó, hogy eleve a román tagozatra iratkozik be…
Véleményét ismerve, meglepődve olvastam Szilágyi Sándor Miklós informatikusprofesszor és társai által a Krónikának adott interjút, amelyben MOGYTTE keretében indított teljes körű magyar nyelvű informatikusképzés kapcsán kifejtették az anyanyelvi oktatás előnyeit, mondván, „a hatékony fogalomalkotás anyanyelven sajátítható el leginkább”. Ezek szerint a hallgatólagosan elfogadott angol nyelvű orvos/gyógyszerész gyakorlati képzés mellett elindulhatott a hivatalosan engedélyezett magyar nyelvű informatikai gyakorlati képzés. Ennek bevezetése jogi precedenst, új hivatkozási alapot teremtett. Mégsincs előrelépés, az orvosin-gyógyszerészetin továbbra sem alkalmazzák a tanügyi törvény vonatkozó rendelkezéseit, noha régiónkban egy orvos/gyógyszerész esetében sokkal fontosabb és gyakoribb a magyar nyelv használata, mint egy számítógépesnél… Az egyetem szenátusa, rektora egyszerűen tiszteletben kellene tartsa az alkotmány és a tanügyi törvény által biztosított jogainkat az anyanyelvünk használatára. Az informatikai kar beindításakor biztosított magyar gyakorlati képzés azt a régi állításunkat igazolja, hogy a magyar nyelvű gyakorlati képzést az egyetemi charta jelenlegi formájában is lehetővé teszi. Arra is sokan felhívták a figyelmet, hogy a magyar gyakorlatok tiltása következtében egyre inkább sorvad a megcsonkított magyar oktatási vonal, hiszen magyar csoportok hiányában nincs szükség magyar tanársegédekre, előléptetés esetén pedig nincs kikből választani stb.
Mi a megoldás?
Ha a preklinikai és laboratóriumi magyar gyakorlatok visszaállítását továbbra is meggátolja az egyetem vezetése, ismételten hangsúlyozom, két megoldási lehetőség kínálkozik. Az általam elgondolt egyik megoldási lehetőség: a koalíciós tárgyalásokon megfelelő jogi érvek felsorakoztatásával el kellene érni, hogy a kormány módosítsa az orvos- és gyógyszerészképzésre kiszabott ARACIS-sztenderdet úgy, hogy az oktatási törvény 135. szakaszának megfelelően a multikulturálisnak mondott egyetemen tegye lehetővé a klinikai gyakorlatoknak az elméleti oktatás nyelvén való megtartását is. Ez esetben az egyetemi szenátus és a rektor nem akadályozhatnák meg a teljes körű magyar oktatás visszaállítását, mivel az egyetemi charta erre a sztenderdre hivatkozva tiltja – az előadásokon kívül – a magyar nyelv használatát. Amennyiben e módosítást politikai alkukkal nem sikerül elérni, nem marad más, mint a MOGYTTE-n kívüli magyar orvos- és gyógyszerészképzés létrehozása. (A gyógyszerészeti kart szinte azonnal át lehet költöztetni a marosvásárhelyi Sapientia egyetem marosvásárhelyi campusára.) Ami az orvosképzést illeti, annak sapientiás beindítása viszont igen költségigényes, mert szükség lesz egy oktatókórházra is. Ezt a jelentős nemzetpolitikai befektetést az 1990-es fekete márciusi helytállása miatt a román hatalom által oly sokat rugdosott marosvásárhelyi magyarság megérdemli. Még egy gyakorlati érv: az anyanyelven történő egészségügyi ellátás az egész erdélyi magyarságot (is) szolgálná. Egyetértek dr. Ábrám Zoltán professzor okfejtésével, Kolozsvárt elvesztettük, de ha – ahogy egyesek javasolják – Csíkszeredában vagy valahol máshol építenék fel a magyar kórházat, akkor Marosvásárhely is az egykori erdélyi magyar központ sorsára juthat. Tudatosítsuk, Marosvásárhelyen nem csak az anyanyelven történő erdélyi egészségügyi ellátás jövője forog kockán! Húsz év után újra magyar polgármester vezeti városunkat, Soós Zoltán újraválasztását is nagyban elősegítené a kórházépítés, hiszen abban természetesen nemcsak magyar nemzetiségű szavazókat, hanem románokat és másokat is gyógyítanának. Marosvásárhely felemelkedése az erdélyi együttélés pozitív mintájává válhatna.
Marosvásárhely, 2020. december 8.
