A természet kalendáriuma (CCCLVIII.)

(…) Milyen jó, hogy nem olyan a föld,

mint Herodot térképén van ábrázolva: sima, egyenes, lapos; milyen jó, hogy a föld gömbölyű. Milyen jó, hogy lehet egy-egy pontja a földnek, ahonnan a kerek láthatáron nem látszik meg az égő falvak füstje. A földboltozat hajlása eltakarja azt, s engedi, hogy legyenek boldog emberek is a világon.

Ha a föld oly lapos volna, mint Herodot hitte, látni kellene a Körös-sziget partjáról délfelé eltekintve, hogy ég Óarad, (…) hogy gyullad ki Temesvár; nyugatnak nézve meglátszanék, hogy füstölögnek Abrudbánya romjai napokig, hetekig (…) És végighangzanék a rettenetes sík világon az ágyúk dörgése, mik Aradot, Temesvárt, (…) Gyulafehérvárt, Komáromot, Budát (…) vívják.

(…) Nem látszik abból, nem hallik abból ide semmi; a láthatár eltakar mindent.

A Körös-sziget nyárfái most hányják virágjaikat; szép májusi idő van. Áldott meleg eső után a buja zöld fű sárgul, kékül a virágtól; valahol a fákon túl a kasza fenése hangozik; ott már kaszálnak is.

A magyar irodalom legnagyobb mesélője A kőszívű ember fiai Napfény és holdfény fejezetét indítja így, a Baradlay-kastélykert 1849. májusi napfényes békéjében láttatja Ödön családját, s Jenőt, a legkisebb fivért.

Az egész Körös-sziget egy kis elzárt paradicsom, költői kedélyű uraság nyaralótanyája a fák életbiztosító intézete, hol fejsze nem éri gyökereiket soha; nincs egyéb feladatuk, mint lombot hozni, árnyat vetni, madaraknak otthont adni. S ha van közöttük egy-egy rokkant, kinek dereka tört, karja facsarult a zivatarban, azt sem bántják; nyugdíjba van már téve; szabad neki elmulasztani a kivirulást; ha elszáradt, ha elkorhadt, majd bezöldelli a körüle tekergőző vad komló; téli zöld repkény. Az öreg fát nem vetik a tűzre.

S a fák alatt mintha madarak szentegyháza volna. Lakója van minden bokornak; vándor rigó, fülemüle ott találja tavasszal a fészkét, ahol ősszel hagyta, s dalával, füttyével hirdeti a meleget s szerelmet.

E kertben holdfény terhe mellett mondatja Jókai Mór Baradlaynéval férje képének, hogy:

– Amit tettem – jól tettem…

Gyöngyvirágos május. 476 évvel ezelőtt, 1543 májusának derekán hagyta el a nyomdagépet Kopernikusz fő műve, Az égi pályák körforgásáról. Legrégebbi képén, melyet Jeremiasz Falek 1645 tájáról származó rézmetszete őriz, kezében – nem véletlenül – gyöngyvirágot tart.

a frauenburgi kanonok

kezében gyöngyvirág

„a Vénusz domború

és a Mars homorú pályái között”

csak megnyúlt arca mosolyog

bolygó gondolatai

– egyenletes körpályákon keringő

imádságok –

szimmetrikus rendben

fehérülnek

a hosszú ujjak rácsai között

mint teljes bizonyosságot

index-nemtűrő valóságot

tartja

kezében a gyöngyvirágot

Május és holdfény.

Május 18-án telehold lesz. Napnyugtától, nyolc után fertályórányira, a Hold fertálynyira négy előttig égi lámpásként halványítja a csillagokat, s lehet, hogy esőfelhők borítják majd az eget. De az egyre kellemesebbé váló májusi esték – tiszta égbolt mellett – kínálják portékáikat. Szemezgessünk belőlük! Május derekán a téli égbolt csillagképei közül már csak az Ikrek és a Kis Kutya ismerhetők fel a nyugati horizont fölött. Alacsonyan áll a Szekeres, de a látóhatár széli levegőmozgások csillogtathatják legfényesebb csillagát, a Capellát. Északnyugat felé a Perszeusz és a Kassziopeia pislákolnak, fö-löttük halványan dereng a Zsiráf is. Az Ikrektől keletre sorakoznak a tavaszi állatöv csillagképei: a Rák, az Oroszlán, a Szűz és a Mérleg. A déli horizontra? Halovány csillagképek ülnek. Az Egyszarvú, az Északi Vízikígyó, a Szextáns, a Serleg és a Holló. Kelet felől emelkedőben van az Ökörhajcsár, a Bereniké Haja és a Vadászebek társaságában. A Nagy Medve, a Zenit közelében, helyét a Hiúzzal osztja meg. Észak felé a Sárkány, a Céfeusz és a Kis Medve csillagképeit kereshetjük.

A Merkúr csak négy nap múlva, 21-e után jelenik meg a nyugati horizont fölött, napnyugtát követően. A Vénusz fehér ragyogásában a keleti látóhatár közelében gyönyörködhetünk – órányit előzi a Nap felkeltét. A vöröslő Mars a Bika és az Ikrek határán kereshető. A Jupiter késő este kel, s a Kígyótartóban végez hátráló mozgást. A Szaturnusz éjfél körül kel – az is hátrál, a Nyilasban. Az Uránusz a hónap végétől mutatkozik a délkeleti égbolt alján. A Neptunusz hajnalban kél, a szürkületi égen pislákol a Vízöntőben.

Bár néhány nappal korábban, május 6-7-én parádés csillaghullást láthatott, ki szabad égbolt alatt szemlélődhetett, de az ɳ-Aquaidák meteorraj mostanra is juttathat belőlük bőviben. Április 19. és május 28. közötti csillaghullás középidejében egy óra alatt 30 felvillanást is láthatunk.

A meteorrajok többnyire bolygó- és kisbolygómaradékok. A naprendszer keletkezése utáni időkben, másfél milliárd évvel ezelőtt még, jó néhány Mars nagyságrendű aszteroida létezett. A kisbolygókban levő radioaktív anyag feldúsulása és bomlása megolvasztotta ezeket a kisbolygókat, s folyékony állapotukban a gravitáció gömbölyűvé alakította őket. Azóta közülük sokan széttöredeztek, és egymással ütközve átformálódtak. A kisebb darabok gyorsabban hűltek le, nem melegedtek fel újra olvadáspontig, megtartották összetételüket és eredeti, többnyire szabálytalan alakjukat. A kisbolygók összetételük alapján három osztályba sorolhatók. Nagy többségük vagy széntartalmú (C típusú) vagy szilikáttartalmú (S típusú). A harmadik csoport a fémes tartalmú (M típusú) aszteroidák csoportja. Ezeknek az osztályoknak felelnek meg a földfelszínre lehullott szenes kondritok, a kő-vas és a vasmeteoritok.

Kondritos volt az 1883. február 3-án lehullott mócsi meteoritegyüttes 85%-a is. Körülbelül 3000 darabot gyűjtöttek belőle össze. Ez volt az egyik legnagyobb darabszámú töredéket adó meteorithullás a meteoritika történetében. A Mezőség több faluját érintette: Mezőgyéres, Vajdakamarás, Gyulatelke, Visa, Báré, Mezőkeszü, Magyarpalatka, Marokháza és Mócs. A hullás szórási ellipszise mintegy 15 km hosszú és 3 km széles. A meteorit északnyugati irányból közelített. Az apróbb darabok a szórási ellipszis É-Ny-i szélén, a nagyobbak annak D-K-i szélén hullottak le. A begyűjtött össztömeg mintegy 300 kg-nyi volt. Ezekből sokat juttattak el a világ nagy múzeumaiba. Az 1960-as években, amikor az amerikai űrkutatás készült a holdkőzetek fogadására, összegezték az addig gyűjtött ismereteket a kondritos meteoritokról. Ebben a munkában a „Mócs”-ot is fölhasználták.

Májusi éjszaka. A 119 évvel ezelőtti májusban volt a legfényesebb a Halley-üstökös.

Az éjszaka televan tántorgó, vak

árnyakkal, titokzatos, távolodó

lépésekkel, tétovasággal, az elnyílt

mályva melankóliájával, a bazsalikom

bomlott vérű lányra valló bujaságával,

televan (…)az erekben dobogó

idő lelassulásával, (…)

az ázott humusz előtt pőrére

vetkőző gyökerekkel.

– veszem a szót a nyolcvan éve, 1939. május 21-én született Lászlóffy Csabától. Az elmaradt epilógusban írja:

Az éjszaka tele-

van időtlenséggel, (…) rég elmerült

szenvedélyek gyöngyházkagyló-szemével,

(…) televan

a Földgolyó terhével.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2019-ben, május derekán