A természet kalendáriuma (CCCLXXII.)

Langyos augusztus vége. A búzamezők aranyló tengere már a közelmúlt. S az ország kenyere is elkészült már. Összefogja ezt a kései nyarat. Szent István után még forró az idei nyár. Besztercei szilva hamvasodik, s potyog a fáról. Szőlő édesedik, s másodvirágzásba lángul pár akácfa. Méltóságos gőggel járják az éjjeli lepkék a hivalkodó dohányvirágokat, az iparkodó törökkontyokat, a másodvirágzásba bódult kakukkfüvet.

A kakukkfüvet ismered?

Oly csepp, szelíd, gyengelila,

Hogy észre sem veszi a réten

Szinte senki emberfia.

 – kérdi Nemes Nagy Ágnes Kakukkfű című versében – 

De amikor leszáll az est,

Mikor a mező szendereg,

S arra járnak az esti lepkék,

A fémes-szürke szenderek,

Nagy potrohukat, fejüket

Befonja akkor, mint a fátyol

A kakukkfű mézes szaga

S lebukfenceznek illatától.

28 éve, 1991. augusztus 23-án lépett át az örök nyár kertjébe. Félelem című verséből veszek magamnak mankót e nyárbúcsúztatóhoz.

(...) langyos a lég, a füst is tündököl,

a vonaton szőlő-szagú kosár,

a sűrű illat hajunkra ömöl,

csordultig érett, s szétbuggyant a nyár –

(...)

Tanulni kellene tőle azt a természetbe oltott mélabús életigenlést, ami erőt adhat mindenekhez. Tanulni kell.

Tanulni kell. A téli fákat.

Ahogyan talpig zúzmarásak.

Tanulni kell. A nyári felhőt.

A lobbanásnyi égi-erdőt.

Tanulni kell mézet, diót,

jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,

a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,

tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:

tanulni kell, szeretni kell.

Augusztus 23-án a Szűz havába léptünk. A szeptember 23-ig tartó csillagászati hónapot ma is Szűz havának nevezik, noha a Nap a valóságban már egy bő hónappal később lép e csillagképbe. Egykor az augusztust, az aratás hónapját értették alatta. Az antikvitásban a kalászos szűz anyaistennővel, Perszephoné-Démétérrel azonosították. Démétér volt a csillagkép és hónap olümposzi védnöke. Egyiptomban a gabona-napisten Ozirisz nővér-felesége, Ízisz égi képmása volt. 

Örökösük a keresztény Szűzanya, Mária lett.

A Szűz csillagkép legfényesebb csillaga a nappálya szomszédságában pislogó Spica (Kalász). A mezopotámiai eredetű elnevezés abból az időből származik, amikor a kalász beérését az égi Kalász aranyba, fénybe öltözése jelezte. A név régiségére utal, hogy valamikor a Közel-Keleten, Kr.e. a 7-5. évezredben adhatott jelt a Kalász az aratás megkezdésére. A legrégibb ábrázolásokban a „szűzanya” sugaras hajú nap-, illetve kalászgyermekkel látható. Erre az időre „emlékszik” vissza Vergilius IV. eclogájában – ahol a Szűz uralmát énekli, és visszatértét jósolja meg, ezért a keresztény utókor „tiszteletbeli kereszténynek” tekintette.

Augusztus utolsó vasárnapján, idén 25-én, ünnepeli a magyarnyelvű református egyház is az „új zsenge”, illetve az „új kenyér” gondviselés ajándékozta hálaalkalmát.

A mindennapi kenyér. Melynek minden morzsája szentség. Innen indul a kereszténység, a kenyér szentsége – ez európaiságunk lábazata.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma – áll Máté evangéliumában, az Úr Imádságában.

Augusztus vége. Az erdélyi magyar természettudomány történet bővelkedik augusztus végi évfordulókban.

152 éve, 1867. augusztus 24-én született Kolozsvárt Ruzitska Béla kémikus, élelmiszervegyész, az erdélyi tudományos igényű természetjárás szervezője. A kolozsvári tudományegyetem diákja és tanára, 1919. után tanárként működött a Marianum leánynevelő intézetben. Fontos szerepet töltött be az Erdélyi Kárpát Egyesület tevékenységében. Az egyesület lapjában jelentette meg Székelyföld tudományos feltárásával kapcsolatos írásait. 75 évesen, geológiai kutatás alkalmával a Gyilkos-tónál szakadékba zuhanva lelte halálát.

151 éve, 1868. augusztus 25-én született Nagyenyeden Fenichel Sámuel, Új-Guinea etnográfus kutatója, 1892 novemberében ért Német-Új-Guineába, ahol egyedül folytatta gyűjtőmunkáját: madarakat és néprajzi tárgyakat gyűjtött. 1893 nyaráig mintegy 10.000 etnográfiai tárgyat és madártani preparátumot küldött el a Nemzeti Múzeum számára; kalandjairól leveleket, beszámolókat írt. Sárgalázban halt meg, még 25. születésnapja előtt. Sírját Bíró Lajos kutatta fel, majd Balogh János gondoskodott rendbehozataláról.

128 évvel ezelőtt, 1891. augusztus 26-án született Radnóton Jeney Endre patológus, mikrobiológus, farmakológus. 1914-ben a kolozsvári tudományegyetemen szerzett oklevelet, kezdetben a kolozsvári egyetem általános kór- és gyógytani intézetében dolgozott. 1921-től a Szegedre átköltözött egyetem kutatója. Berlin, New York, Boston, Anglia, Dánia, Párizs egyetemein kutat. Kimutatta a májkivonat hatását a vörösvértest képződésére, s leírta a vérszegénység májterápiáját. 1934-ben „a vészes vérszegénység elleni májterápia kifejlesztéséért” három amerikai kutató –, George Whipple, George Minot, William Parry Murphy – kapott élettani-orvostudományi Nobel-díjat…

156 évvel ezelőtt, 1863. augusztus 28-án született Lenhossék Mihály, az idegrendszer tudós kutatója. Híres orvosdinasztiából származott. Harmadéves medikus korában figyelemre méltó tanulmányt írt a csigolyák közötti dúcok idegsejtjeiről – ez a munka a neurobiológiai leírások klasszikusai közé számít. Orvosi oklevelének megszerzése után három és fél évig Baselben tanított és kutatott, 1900-ban lett a budapesti anatómiai tanszék vezetője; ezt a tisztet nyugdíjazásáig betöltötte. Tudományos tevékenységének középpontjában az idegrendszer vizsgálata állt. Őt tekintik a neurontan egyik megalapítójának. Elsőként ismerte fel, hogy az idegrendszerben az ingerület megszakításokkal, átkapcsolóállomásokon keresztül halad az idegrostokon (kontiguitáselmélet), amivel megalapozta a neurontant. Ebben a tárgykörben írt két jelentős munkája: Tanulmányok az idegrendszer és az érzékszervek hisztológiájáról (1893), illetve Az idegrendszer finomabb szerkezete a legújabb vizsgálatok tükrében (1895). Ramón y Cajal spanyol neurobiológus 1906-ban kapott Nobel-díjat a kontiguitáselmélet megalapozójaként… Lenhossék mindezek után az idegrendszeri kutatástól némileg visszahúzódott; ebben szerepet játszott a kolozsvári Apáthy István professzorral való szakmai vitája is, aki a neuronelmélettel szemben a neurofibrillumtan híve volt. A vitát megnyugtatóan az akkori fénymikroszkópos módszerekkel nem lehetett lezárni. A tudomány fejlődése során Lenhossék elmélete igazolódott.

163 évvel ezelőtt, 1856. augusztus 29-én látta meg a napvilágot Tasnádon Bíró Lajos is. Hét évet kutatott Német-Új-Guineában. Zoológiai és néprajzi gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum és a Nagyenyedi Természettudományos Múzeum őrzi.

Tudóssorsok. Időteleszkópok hozzák hozzánk közel maradandó értékeket teremtő munkásságukat.

Ennek reményében, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2019-ben, 410 évvel azután, hogy 1609-ben Galilei bemutatta első teleszkópját