A természet kalendáriuma (CCCLXXXI.)

Hosszan, tétován járkál az ősz, a lassú elmúlás, őméltósága idén különösen hosszan búcsúztatja ágtól a levelet, levéltől a klorofillt, klorofilltól a meleget. Tétovaságában is méltóságos búcsú. Királyi.

Az Őszkirály, amerre jár,

A földre bíbort hajigál,

A sok vörös mind szétpereg:

Izzik a bérc, a bús berek.

Vörös a domb, vörös a lomb,

Kabátomon rikít a gomb,

Vörösen fut a nyurga út,

Vörös a víz, mit rejt a kút.

Vörös az ég, vörös a kék,

Vörös a por, a polc, a szék,

Piros a tej, a vaj, a sajt,

füst növeszt piros tarajt.

Az Őszkirály Finy Petra verséből most érkezik, érkezget e tájra. A vénasszonyok nyara régóta volt ilyen hosszú és méltóságteljes. S mégis a maga nemében bohókás, szinte pajkos.

Az Őszkirály, amerre jár,

A földre bíbort hajigál,

A sok piros meg szétszalad,

Kifesti mind az arcokat.

Kifesti mind az arcokat. A hideg csípőssége? A harag vértolulása? A büszkeség, avagy a szégyen pírja? A méltatlanság dühe?

Kinek mi. A teljesség igénye nélkül példákat sorolnék.

170 évvel ezelőtt, 1849. október 25-én végezték ki Aradon Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc legkisebb gyermekét. Néhány nappal azelőtt töltötte huszonkilencedik évét.

166 éve, 1853. október 25-én hunyt el Marosvásárhelyen Szász Károly államférfi, jogász, matematikus. Fiatal jogászként Marosvásárhelyen tanult. 1819-ben Bécsben a Politechnikán természettudományi ismereteit bővítette. Itt ismerkedett meg Bolyai Jánossal, a hadmérnöki akadémistával. Aztán 1848-ig enyedi alma materében tanított jogot s matematikát. A szabadságharcban vállalt szerepéért halálra ítélték. Bujdosott. Később megkegyelmeztek neki, s az erdélyi főegyháztanács visszahelyezte tanári állásába – de nem Nagyenyedre, hanem Marosvásárhelyre, a nyugállományba vonult Bolyai Farkas katedrájára, 1851-ben. Helyettesítő professzorként 1853-ban bekövetkezett haláláig itt tanított. Koncz József sem sorolta a tényleges professzorok közé. Sírja ma is áll a református temetőben.

Most harsogtatja utoljára kék egét október. S bizony a dióverés idejének is vége felé járunk.

Elsuhogott az a füttyös

sárgarigó délre.

Sárgul az árva diófa

zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a

színarany rigó-szárnyak,

elszállnak ők is a szélben

puszta határnak.

Áll a diófa, és érett

kincsei válnak tőle:

szellő ha bántja az ágat,

buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés

támad, ha jön az ember,

s bottal az ágak bogára

boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba

kopog a dió-zápor,

burkos dióra a gyermek

kővel kopácsol.

Nagy László Dióverése már karácsonykor a fára kerülő aranydió képét üzeni. Nagy darálókon lágy dióreszelékké lényegül a dióbélbe zárt nyár.

Már, mintha álmodnék, hallom

zaját a jó örömnek,

darálók forognak, diós

mozsarak döngnek.

Fagyban és nagy havazásban

meg kell maradnunk jónak

s tisztának is, hogy örüljünk

csörgő diónak.

Majd csorgó hó levén ring a

picike dió-csónak,

s lomb zöldül újra a füttyös

sárgarigónak.

A legnagyobb dióhéjat félreteszem. Abból lesz csónakja kisunokámnak. Ezen a dióhéj bárkán lehet a Sáros-patakból a Marosba, a Marosból a Tiszába, a Tiszából a Dunába leereszkedni, hogy végül megérkezzünk a mesék Fekete-tengerébe.

Nem mese, hogy 466 évvel ezelőtt, 1553. október 27-én   János máglyára küldi egykori barátját,   Szervét Mihály spanyol orvost, jogászt és vallásfilozófust. Szervét orvosként elsőként írta le a kis vérkört, amelyet Christianismi restitutio című teológiai értekezésébe ágyazott. Bár lelkesen vallotta Jézus istenségét, tagadta az „egy Isten három személyben” elvet. Ez vezetett végül elítéltetéséhez s kivégzéséhez.

Október 28-án emlékezünk meg Johan August Arfwedson svéd  kémikusról, a  lítium felfedezőjéről. 178 évvel ezelőtt, 1841-ben halt meg. A periódusos rendszer első főcsoportjának első elemét Arfwedson  a petalit (LiAlSi4O10) ásványból mutatta ki 1817-ben  Jakob Berzelius vegyészlaboratóriumában. Berzelius az új elemet a görög lithos (kő) szó alapján lítiumnak nevezte el.

2019-ben kémiai Nobel-díjat ért a lítiumakkumulátorok felfedezése. Az újratölthető, nagy teljesítményű, könnyű akkumulátort a mobiltelefonoktól a laptopokig és az elektromos járművekig világszerte használják. Kutatása az 1970-es évek olajválságának idején indult. Stanley Whittingham angol fizikus szupra- vezetőkkel kísérletezett, közben felfedezett egy anyagot – a titán-diszulfidot –, amelynek segítségével különleges katódot készített lítiumelemhez. A német-amerikai John Goodenough1980-ban kimutatta, hogy kobalt-oxiddal akár 4 V cellafeszültséget is kaphatnak – a hagyományos ceruzaelemek másfél voltosak. Ötlete alapján Josino Akira japán fizikus 1985-ben hozta létre az első életképes lítiumion-akkumulátort. Kereskedelmi forgalomba 1991-ben került. A lítiumion-akkumulátor előnye, hogy működése nem az elektródákat lebontó kémiai reakciókon alapul, hanem az anód és a katód között oda- és visszaáramló lítiumionokon. Ezért tartós: több százszor feltölthető. A három kutató új világot teremtett. Azonban bolygónk lítiumkészletei – a fém zöme három dél-amerikai országban található – végesek...

John Glenn, a harmadik amerikai űrhajós – az első amerikai, aki megkerülte a Földet az űrben –, első útján, 1962-ben még nem használhatott lítiumakkumulátorokat, de 1998-ban, október 28-án, második repülésekor már igen. 77 évesen ő volt a legidősebb ember a világűrben.

Megyünk lassan az Őszből a télbe. Mint Komáromi János első világháborús hadirokkant hadnagy egykori sárospataki diák felvidéki hazavesztett versében:

Őszi zöldek vörösbe,

Sárgába vegyülnek.

Levelek az ágakról

A fák tövébe ülnek.

Párás sötét felhők

A magasban úsznak,

Az ég csatornái

Meg-meg csordulnak.

Szél zörget kopaszodó

Fa-csontvázakat,

V betű vonul az égen

Távozó madárcsapat.

A fények fátyolosak,

Opálos-mélabúsak,

A virágos kertek

Tej-nedves ködbe burkolódznak.

A Napkorong nem izzik,

Csak fáradtan parázslik.

Fénye gyakran nehéz,

Sűrű párákon át látszik.

Dér csípte meg

A barna naspolyát,

Reggelente hó nélkül

Hófehér a határ.

A Nyár heve messze,

Az ősz szendereg.

Minden a télre vár,

Pedig már megérkezett.

Minden évben Alfred Nobel születési évfordulója előtt – 1833. október 21-én született – néhány nappal hozza nyilvánosságra a stockholmi Karolinska Intézet a Nobel-díjazottak névsorát. A díját-adó ünnepséget hagyományosan december 10-én, halálának évfordulóján rendezik.

Idén is elsőként az orvosiét hozták nyilvánosságra. (Most eme adósságomat igyekszem törleszteni.) William G. Kaelin és Gregg L. Semenza amerikai, illetve Sir Peter J. Ratcliffe brit kutatók arra jöttek rá, hogy a sejtek miként érzékelik az oxigénszint változását. A sejtek oxigénérzékelő mechanizmusát aktiválva – vagy éppen gátolva – gyógyítani lehet számos betegséget: vérszegénységet, rákot.

Az oxigén lételemünk. A földi légkör 21%-át adja. Az élet evolúciója során vált a légkör redukálóból oxidálóvá – ez a mai élet alapja. Fontosságát évszázadok óta ismerjük. S most végre kezdjük megismerni az általa kiváltott biológiai folyamatokat is.

Késő őszi verőfény glóriája.

Hétnyi időre ezzel búcsúzva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2019-ben, 170 évvel a tizenötödik aradi vértanú halála után.