Februári pillanat. Havas pillanat. Hótalan január után. Különben akár ma is megtörténhet. Akár. Mint Jékely Zoltán éppen 66 éve, 1954. február 14-én, Kisorosziban lejegyzett versében.
Hogy lesz-e még havazás e télen, nem tudni? De mindennap egy kakaslépéssel hosszabb a nap. Már jóval egy órával később nyugszik életet adó csillagunk, mintegy hónapja. Este hétkor koromsötét lenne, ha pazarló módon nem szennyezné mesterséges fényével az ember a tájat. Fényszennymentes helyről, úgy 21 óra tájban szemrevételezzük kissé az égboltozatot! Ha felhő nélküli, az ég felragyogtatja milliom csillagát. A fogyóban lévő Hold „C”-je nem zavarhatja szemlélődésünket. Nyugaton a Merkúr már a Nap után lesétált a látóhatár mögé, de a Pegazus még ott pislákol. A Mars tőle a zenit felé keresendő a Háromszög s a Kos között. A Kosban találunk rá az Uránuszra is. A Fiastyúk is szépen látszik, ahogy terelgeti csillagcsibéit. Alattuk a Bika legfényesebb csillaga, az Aldebaran mutatja az utat az égbolt legfényesebb csillaga, a Nagy Kutya Szíriuszához. Erre sétál most a Vénusz is, fényesen ragyogva. Innen megint az ég tetejére hágunk, ott köszönt ránk az Ikrek két fényes csillaga, a Castor s a Pollux. A zenittől kissé északra a Szekeres ötszöge mutatja az irányt a Sarkcsillag felé. A Nagy Göncöl is ott döcög ÉK irányába, rúdja az éppen a látóhatár fölé kerülő Ökörhajcsárra mutat. De hiába keresnénk ez órában, sem a hajnalban a Nyilassal kelő Jupitert, úgyszintén az ott tartózkodó Szaturnuszt, sem a már a Vízöntővel lenyugodott Neptunuszt, nem találnánk ott őket az ég kárpitján.
Hónap közepe. Bálint-nap. Csupán egy évtizede kezdték el széles körben ünnepelni a Kárpát-medencében Szent Bálintot, a szerelmesek védőszentjét. A Valentin-napnak nincsenek hagyományai mifelénk. E tájon, a Kárpát-medencében, de a Balkánon is, a szerelem évszaka, a tavasz, márciussal kezdődik. Ugyanakkor a Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IBE) 1997. február 14-re hirdette meg az epilepsziával élők első világnapját. Azért került e nap Szent Bálint napjára, mert ő nemcsak a szerelmesek bölcs tanácsadója, de az epilepsziások védőszentje is.
Február 14. ugyanakkor Szent Cirill s Szent Metód, Európa védőszentjeinek ünnepe a katolikus egyházban. A bolgároknál Szőlőmetsző Szent Trifoné.
Február közepe. Még tart a farsang, de a gazdaember már a munka dandárjára gondol.
Tavaszváró májvirág
A szőlőben a trágyázást és a sima vesszők szedését be kell végezni – írja az 1934-es Kincses Kalendárium – Enyhe időjárásnál a hó végén már a vesszők ültetése és a döntés is megkezdhető. Szárazabb és kedvező fekvésű helyen a nyitáshoz is hozzá lehet fogni. Új ültetésű szőlőkben a karókat beállítjuk. Az oltáshoz szükséges vesszőket most kell megválogatni és megszedni… A baromfiudvarban ebben a hónapban kezdetüket veszik a keltetési munkálatok. A tenyésztörzsre nagy gondot kell fordítani, hogy ebben az időben idegen kakasok ne kerüljenek a tyúkokhoz, különben a tenyészet tisztavérűsége csorbát szenved. Ebben a hónapban a ludakra is figyelmet kell fordítani. Ha észrevesszük, hogy a lúd nyugtalan, és szalmaszállal a csőrében ide-oda szalad, ez annak a jele, hogy fészket akar építeni, ezért előkészítjük a ludak tojófészkeit is, amelyek akkorák legyenek, hogy a lúd ott kotolhasson is…
Bertha Bulcsú a Táj és évszakokban írja: A tél végét a melegebb szelek érkezése jelzi. A jég hátán ilyenkor egyik napról a másikra megolvad a hó. A kásás jégen már nehéz korcsolyával járni. Megsüpped az acél, s elakad. Éjszaka persze újra megfagy az egész, s reggelre göcsörtös, dorozmás lesz a jég. Ez a másnapos, egyhetes jég száz és száz lábnyomot őriz. A sirályok, szárcsák, vadkacsák, rókák, nyulak és emberek lábnyomát. Csak ilyenkor látszik igazán, hogy mennyi állatnak s embernek akad dolga a jégen.
Ebben a hóvirág- s kankalinbolondító időben még a park fekete rigó kakaskája is elnézte a naptárat, s zengve járja be hajnalonta felségterületét, már most hírül adva leendő társának, íme, milyen nagy terített asztalról szedi majd táplálékajándékait.
Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr.
Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.
Odalenn a rőt berekben
jég páncélja rengve rebben;
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.
Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés;
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.
Somlyó Zoltán Hóvirágjában is tavasznak robog az idő vonata.
Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.
Az előkeltetett primulák, nárciszok, jácintok bizony megelőzik a szabad földben éppen nyiladozó téltemetőt is. Az ablak belső oldaláról még mindig szebbnek, élhetőbbnek tűnik a világ. Ahogy azt Nemes Nagy Ágnes a Jácint, hóban című írásában olvasható.
(…) Áll a kék jácint az ablakban, két üvegtábla közt, és mögötte egy váratlan hóesés hömpölyög. Februári hóesés, nagy pelyhű, vizes, majdnem színpadias, mintha csak markírozná a havat az időjárás: túlságosan szép, idillien kavargó. De sűrű, de zuhogó; a remek kék növény ebben a hózáporban úgy hat, mint egy szürrealista filmjelenet. A fehér háttér előtt kéken, a mozgó háttér előtt mozdulatlanul, a hóháttér előtt teljes növényi gálájában olyan kihívó kontraszt, amilyet csak nagy fejtöréssel lehetne kimódolni, ha véletlenül nem állna itt az orrom előtt.
(…) Esik, zuhog, tündöklik (…) Esik a hó a jácint háttereként, és (…) ahogy zuhognak felülről lefelé a fehér függőlegesek, a pelyhek, a szálak, a rojtok, úgy kezd lassan-lassan fölfelé emelkedni a virágcserép (…) Nem biztos, a szemnek egyáltalán nem biztos, hogy a hó esik; könnyen lehet, hogy ellenkezőleg történik a dolog: a virágcserép emelkedik. Szinte észrevétlenül kerül följebb, eleinte egy gondolatnyival; egy másodpercre meg is billen, mint egy sí-lift induláskor, aztán lassan, végtelen óvatossággal, filmszerű simasággal kezd fölfelé…
(…) ami most történik, az (…) mennybemenetel.
Ki hitte volna ezt egy egyszerű (műanyag) virágcserépről?
Szabó Lőrinc a Három szonett a téli Hévízről első darabjában, A tó, reggelben szintén a profán szakralitás csodájáról ír.
Hogy füstöl a csúzölő csodató
sárkánytúrta büdössár-krátere
a téli fák közt! Hogy száll ég fele
a kék víz, a bolond víz! Mintha hó
pelyhezne, fölfelé; vagy illanó
ingét tündérraj vetné szakadatlan
(bujkálva persze, mert máris amott van,
mikor szinte itt látod villanó
habtestüket)… Hogy játszik, imbolyog
lassan s puhán a fehér pára! Hogy
böfög s foszlik végtelenbe a táj!
Rőt lótusz a vizen; zöld levelén a
nyarat vartyogja kollégám, a béka;
s a parton még vacog a február.
Hóvirágos, májvirágos február farkát kívánva, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
