A természet kalendáriuma (CDLXI.)

Tavasz végéhez közeledünk, már május első hetét is magunk mögött hagytuk. Napkeltétől napnyugtáig rigók merész trillái, harcias fúgák, bősz dallamok... S az ember? Megbabonázva hallgatja ezt a zenét.

A hajdani toronynak homlokáról,

Remete rigó végig a mezőkön,

Míg él a nap, dalod szállongva zenged

S a tiszta ének elbolyong a völgyön.

Giacomo Leopardi A remete rigóról írt versét Sík Sándor magyarította.

Körül a kikeletnek

Csilláma rezg az ujjongó mezőkön,

S láttára szívem szelíden fölenged.

(…) Ó jaj, de összevágnak

Szokásaink! A mosoly és enyelgés,

A zsenge évszak édes házanépe

S te, szerelem, testvére ifjúságnak,

(Keserű sóhaj elnyűtt napjainkban!)

Nem kellettek, nem is tudom, miért, sőt

Tőletek menekülök;

Remeteként megülök,

Hazámban idegenként.

Így élem el tavaszát életemnek.

E nap, mely most az éjszakának enged,

Falunkban ünnep régi megszokásból.

A tiszta estben hallom a harangot

(…) Csak én járok magamban

A távoli mezőknek e zugában.

Minden gyönyörűséget

Másszorra toltam. Szemeim elbolyongnak

A csilla levegőben

Távol hegyekre és a Napot nézik,

Szelíd nappala fogytán

Mint hull le, s mintha mondaná tűnőben:

A boldog fiatalság elenyészik.

Te magányos madárka, hogyha eljő

Életednek csillagok írta estje,

Nem fog bántani bánat

A múltakért, hisz természet gyümölcse

Kis szíved minden vágya.

De én, ha majd az aggkor

Elátkozott küszöbjét

Ki nem kerülhetem már,

(…)Vajon hogy nézem akkor

Ez éveket, szegény magam s magányom!…

Ez már nem a rigóról szóló dal, hanem az emberről, aki észreveszi a rigó magányát.

121 évvel ezelőtt, 1900. május 7-én adták át a Magyar Állami Földtani Intézet épületét. Az intézet múzeumát 1868-ban alapították, egy évvel korábban, mint magát az intézetet. A Földtani Intézet alapító okirata három gyűjtemény kialakítását írta elő: az általános őslénytani, a regionális kőzettani és a regionális őslénytani gyűjteményét. Az előírásban az is szerepelt, hogy a két regionális kollekciót nyilvánosan ki kell állítani. Harminc évig, megfelelő hely hiányában, ezeknek a követelményeknek nem lehetett eleget tenni. A XX. század első évében sikerült megnyitni a székházat. A magyar szecesszió eme remekműve Lechner Ödönt dicséri, benne 1470 négyzetméter felületen a teljes második emeletet elfoglaló, kiállításnak berendezett múzeummal. A kiállítás számos gyűjteményt foglalt magába, így például a magyar és külföldi kőzet- és őslénytani, az agrogeológiai, a bányageológiai gyűjteményeket. 1939 végén a háborús veszélyek miatt a kiállítást lebontották, a gyűjtemények darabjait ládákba csomagolták. A háború után bizonyos szelekciót, „profiltisztítást” végeztek, és az anyag egyes részeit más intézményeknek – a Budapesti Műszaki Egyetemnek, a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Természettudományi Múzeumnak – adták át. Így a megmaradt rész áttekinthetőbben, célszerűbben elhelyezett formában látható. Maga az épület pedig jelképe lett a természettudományoknak – az egyetlen olyan természettudományi múzeum, amely az elmúlt évszázadban s ebben a mostaniban nem kényszerült költözködésre.

Május első dekádjának végnapja számos, a Természet kalendáriumában is számon tartott ember születés-, avagy halálozásának napja.

Tizedikén emlékezzünk meg Kányádi Sándorról, az 1929-ben született költő 

Tavaszutó című versével.

Ázik a Küküllő,

paskolja a zápor,

tovatűntén is még

csurog a fűzfákról.

Játszik az esővel

a nap mosolyogva,

szivárványhidakat

ível a folyóra.

Récefiókákat

vezényelő vének

tanítgatják a szép

búvármesterséget.

Messzi jár a zápor,

viszi a szél, húzza:

szemlátomást nő

nyomában a búza.

S meglátván a békák

udvarát a holdnak,

holnapra új záport,

záport kuruttyolnak.

A záporozó májusi esőkben egy rég élt botanikus emléke kísért, ahogy ránézek a teraszunkra már kitett szobai dísznövények sorára.

Május 10-én, 1566-ban, halt meg Leonhard Fuchs német botanikus és orvos. 1533-ban az orvostudományok professzora lett Tübingenben. Itt hozta létre a – német területen első – botanikus kertet, melyben főként gyógynövényeket termesztett. Leginkább a növények gyógyhatása foglalkoztatta. Számos könyvet írt, amelyekben pontos leírást adott a növényekről. A szép kivitelű fametszetekkel az élethű növényábrázolás hagyományát teremtette meg. A növények leírásán kívül ismertette lelőhelyeiket, a begyűjtés legmegfelelőbb idejét és a növények hatását. Fontosnak tartotta, hogy az orvosi gyakorlatra készülők a valóságban is megismerjék a gyógynövényeket. A botanika egyik atyjának is nevezik. Fuchs nevét a virágos növények egyik nemzetsége – a Fuchsia (fukszia) – őrzi. A fukszia, avagy Krisztus vércseppje dísznövény. A nemzetséget Európában mindössze 200 éve ismerik. Fajai Közép-, Dél-Amerikában, Új-Zélandon és Tahiti szigetén őshonosak. Nálunk kedvelt szobanövények. Körülbelül 100 faját ismerik. Létezik alacsony, lágy szárú, magas, fás szárú, de egyáltalán nem ritkák a csüngő vagy kúszó fajok sem. Többnyire hibridek. Az enyhén árnyékos helyet és a magas páratartalmat kedvelik. Nyáron folyamatosan locsolni kell, télen azonban a fukszia nem igényel sok vizet. Virágában négy csészelevél öleli körbe a csüngő virágkoronát, amely általában más színű. Ebből emelkednek ki a porzószálak, és egy igen hosszú bibeszál. Nagyanyám állandóan tartott fás szárú fuksziákat. Májusban az udvari nagy virágágyásba ültette ki őket. A május eleji virágzás megindultával október elejéig ontotta virágait. De volt olyan év, hogy a fagyosszentek megtréfálták nagyanyámat, s az éppen virágrügybontó fukszia abban az évben nem virágzott.

Május 10-én, 1649-ben született Désen Pápai-Páriz Ferenc orvos, korának kiemelkedő tudósa, 1675-től a nagyenyedi kollégium tanára. Ő az első magas szintű magyar nyelvű orvosi munkának, a Pax corporis…-nak az írója, amely műve a XVII. század végén és a következő század elején a legkedveltebb házi orvosságoskönyv, gyógynövénykalauz, a gyógyulni vágyók kátéja volt, s legalább 14 kiadásban jelent meg. Híres szótáríró is volt, latin–magyar szótára első alkalommal 1710-ben jelent meg. Ő az első heraldikai kötetünk írója is. Igazi polihisztor volt. Munkásságát legrészletesebben Nagy Géza dolgozta fel a Kriterionnál 1977-ben megjelent kötetében. A magyarországi kutatók közül életútjáról a legtöbb új adatot Szállási Árpád orvostörténész tette közzé.

Május 10-i születésű a sokoldalú természettudós, orvos Zay Sámuel. Komáromban született 1753-ban. A Debreceni Református Kollégiumban, majd a pesti orvostudományi egyetemen tanult. Néhány évi komáromi, majd kecskeméti praktizálás után, 1794-ben Tatára került, és haláláig mint tatai és gesztesi járási főorvos tevékenykedett. Nagyszabású terve volt egy háromkötetes természetrajzi mű megírása, amelyben az ásvány-, növény- és állatvilágot rendszerezte volna magyar nyelven. Magát az „ásvány” szót is ő vezette be a hazai szaknyelvbe. 1791-ben ki is adta barokkosan hosszú című munkáját: Magyar minerológia, avagy az ásványokról való tudomány, melly a’ természet első világának eddig esméretes minden-féle szüleményeit magyar nyelven terjeszti előnkbe. Már a növénytani kötettel is elkészült, amikor Földi János levélben megkérte, hogy engedje át neki a természetrajz többi részének megírását. Zay ezt önzetlenül megtette, de a nemes gesztusért Földi későbbi plágiummal való vádaskodását kapta cserébe. Zay feladatának tekintette a babonás nép felvilágosítását, az orvostudomány népszerűsítését. Kecskeméten közegészségügyi tervezetet dolgozott ki, német szerzők műveit fordította, és saját tapasztalataival kiegészítve tette közzé. 1810-ben egy gyógykezelési útmutatót adott ki, afféle házi mindentudót az egészségügyi problémákat illetően. Címe szinte rövid tartalmi összefoglalónak tekinthető: Falusi orvos pap, vagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva leginkább a’ falukon uralkodni szokott nyavalyák orvosoltatnak. Mellyet minden valláson lévő pap uraknak, seborvosoknak és értelmes házigazdáknak készített a’ kiadó. A magyar orvosok közül elsőként vetette fel a vérátömlesztést mint az életmentés egyik lehetséges formáját. Dolgozott Hippokratész munkáinak átültetésén is, de ezt – ismeretlen okokból – nem adta ki.

Májusi, nyár eleji záporok frissítsék emlékezéseinket.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2021-ben, május 7. napján