A természet kalendáriuma (CDVIII.)

 Április 30. 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére a méhek napja.

 Az utóbbi időben a sajtó rendre tömeges méhpusztulásokról számol be. Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség csak négy évvel élheti túl – fogalmazta meg félelmeit valamikor egy méhész. Ijesztő távlat.

 Sok növény beporzásához beporzó állatokra van szükség. A kréta időszakban, közel 140 millió évvel ezelőtt, a zárvatermők megjelenésével egy időben a rovarok – köztük a 600.000 bogár, a 120.000 légy, a 20.000 lepke és a 120.000 hártyásszárnyú – az egész élővilág fajokban leggazdagabb csoportjává fejlődtek. A növények viráguk színével, illatával, fölös pollentermelésükkel versengtek a beporzók „kegyeiért”, a beporzók – nem csak rovarok – pedig táplálékhoz, búvóhelyhez jutva megtették azt a „szívességet”, hogy eljuttatták a növényfaj túléléséhez elengedhetetlen virágport a „célszemélyhez”. Ezt a sok tízmillió éves folyamatot nevezzük koevolúciónak.

 A zárvatermő növények 87,5%-a – több mint 300.000 növényfaj – igényli a rovarmegporzást. Ezek az elsődleges termelők a táplálkozási hálózatok alapját képezik. Gazdasági növényeink 70%-a állati beporzású. Bár a gabonafélék – az emberiség alapvető táplálékforrásai – szélbeporzásúak, a gyümölcsök és zöldségfélék s az állati eredetű táplálékaink jó része (tejtermékek, tojás, húsfélék) a takarmánynövényeken keresztül szintén a beporzóktól függenek. Hogy némi exotákkal is szolgáljak: sem a kakaót, sem a kávét, de még a teafüvet sem ismerhetnénk nélkülük.

 Az állati beporzású növények gyógyszerek, bioüzemanyag, rostszálak, épület- és bútorfa alapanyagai lehetnek. A beporzók tevékenysége zenei műveket, irodalmi alkotásokat, a vallást, sőt műszaki megoldásokat ihletett hosszú évezredek során.

 A mézet, a propoliszt, a méhpempőt gyógyászati célra használjuk. A méhviasz gyertya s kozmetikai szerek alapanyaga volt az ókortól kezdve; hangszerek s bútorok ápolására szolgál.

 Bár a hártyásszárnyúak közül a legismertebb a háziméh, az egész világon több mint 20.000, a Kárpát-medencében több mint 700 fajuk él. A dongók elsőként jelennek meg tavasszal. Hosszabb nyelvük segítségével a mélyebb torkú virágokból gyűjtenek. Üvegházakban egyre gyakrabban használnak mesterségesen nevelt poszméhcsaládokat. A paradicsomot abban is segítik, hogy szárnyaik rezgése a portokok repedését sietteti. A magányos karcsúméhek a mező virágait, a szabóméhek főleg a lucernát, a faliméhek többek közt az almatermésűeket porozzák be.

 A zengőlegyek az ernyősvirágzatúakat porozzák. Különösen fontos feladatuk van a hideg sarkvidéki és magashegységi területeken.

 A nappali lepkék és a szenderek a legfeltűnőbb beporzók. Hosszú pödörnyelvükkel elsősorban a mélytorkú virágok beporzását végzik.

 A beporzók sorát a kolibrik s más nektárfogyasztó madarak és a trópusi denevérek egészítik ki.

 A beporzók helyzetéről egyre aggasztóbb hírek látnak napvilágot. A tudósítások középpontjában a háziméh áll. A családok nagyarányú csökkenését már az ’50-es évek elejétől észlelték.

 A Kárpát-medencében a méhcsaládok száma – a méhészek odaadó munkája eredményeként – a XX. század második felében 40%-kal nőtt, de ugyanebben az időben a rovarbeporzást igénylő növények termesztése 300%-kal növekedett.

 Egyetlen fajra bízni a beporzás feladatát nagy veszélyt jelent.

 A vadon élő beporzók helyzete is megromlott. Európában a vadméh- és lepkefajok 9%-át a kihalás fenyegeti, s több mint 30%-uk egyedszáma csökkent.

 Bár ezeknek az élőlényeknek is megvannak a maguk betegségei, a legnagyobb gondot nem ez okozza. Ahogy a szántóföldek területe növekszik, a beporzók számára fontos élőhelyek: sövények, fasorok, virágos mezők, mezsgyék eltűnnek. A nagy mennyiségben, nem megfelelően, nem megfelelő időben használt rovarirtók a beporzókat is pusztítják. A gyomirtók virágos növények garmadáját tüntetik el a tájból.

 Hiába a millió virágot kínáló repcerét, a napraforgó megatáblák, a hatalmas gyümölcsösök, ezek csupán 1-2 hétig virágzanak. Utána a beporzók csak a vadvirágokra számíthatnak.

 Kína Szecsuán tartományában – nagyobb terület, mint a Kárpát-medence – a sok vegyszer hatására a beporzók véglegesen eltűntek. Az alma- és körteültetvényeken a fák megporzását az emberek kézi ecseteléssel végzik!

 Mit tehetünk? A mező- és erdőgazdasági területeken, de a kiskertekben is többféle, nem egyszerre virágzó növényt kell vetni. A nagy monokultúrákat kistáblás műveléssel kell felváltani, mozaikos vetésszerkezetet kell használni. Kevesebb és megfontoltabb vegyszerhasználat. A gyepeket megfelelő gyakorisággal kellene legeltetni, kaszálni. S a természetközeli élőhelyeket meg kell tartani: példának okáért a gyümölcsösökben és szőlőhegyeken a sorközi növényzetet.

 Erre tanított volna a VI. Öko-Sziget rendezvényen, Szigetmonostoron, a Szentendrei-sziget déli csücskében az Ökológiai Művelődés Alapítvány. Főszervezője Lőrinczi István, kedves egykori vásárhelyi tanítványom. Az esemény fővédnöke dr. Áder János lett volna. A pandémia miatt a rendezvény elmaradt. De élő aktualitása a beporzónélküliségnek megmaradt. 

 A méhek és a többi beporzó rovar túlélésének hatékony támogatása közös, globális feladat. Mi azt szeretnénk, ha ez a kezdeményezés Magyarországról indulna el. Nálunk a méhészet nemzeti ügy – áll az eseményt népszerűsítő kiadványban. Az erdélyi méhészet sem gyerekcipőben jár, a romániai sem, hiszen a világ első Méhészeti Világközpontját 1957-ben az a Veceslav Harnaj professzor hozta létre, akinek nevét az intézmény ma viseli.

 A méhek világnapját május 20-án ünneplik, egy 2017-es ENSZ-határozat alapján, a szlovén Anton Janša tiszteletére. Az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője ugyanis 1734. május 20-án született.

Méhraj duruzsol a fák közt, fű alól (…)

 Weöres Sándor Békedalát még Kodály Zoltán zenésítette meg. Május elsejei dal. Majális. Faludi Ferenc XVIII. századi jezsuita szerzetes, költő így zengi a Tavaszt:

1.

Királyi mulatság erdőkben sétálni,

Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,

Fülemile éneklésén,

Gyönge szellők legyezésén

Örömét nevelni,

Kedve szerint élni.

2.

Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,

Fiatal madárkák fészkét felkeverni,

Hegyet-völgyet megkerülni,

Friss források mellett ülni,

Ebédre megtérni,

Jó lakáshoz férni.

3.

A sötét gondokat magos szegre tenni,

Feladott étkekbül jóizüen enni,

Enni, meg nem csömörleni,

Közbe vigan beszélleni

Friss borokat inni,

A vizet dicsirni.

4.

Eszem-iszom után könyökére dülni,

Egy fél órácskáig álomba merülni;

Könnyü testtel felserkenni,

Holmi dolgán általmenni,

Nagy labdát ugratni,

Játékkal mulatni.

5.

Diana udvarát megint látogatni,

Ernyős sátoriban mint regvel mulatni,

A kakukkal szerencséjét

Megpróbálni jövendőjét,

Hegyek ellen állni,

Ekhóval tréfálni.

6.

Pintyőke sirását, galambnak nyögését,

A játékos rigók hangos fütyülését,

Gerliczéknek busulásit,

Társak után bujdosásit

Szemre, fülre venni,

Más gonddal nem lenni.

7.

Erdőkbül kimenni mezők térségére,

A lenyugvó napnak nézni szekerére,

Pásztor után sétálgatni,

Musicáját meghallgatni,

Corydon dudáját,

Mopsus furugláját.

8.

Görbe trombitákat otthon fuvattatni,

Vacsora után is nyugtig igy mulatni:

Ugy-e pajtás, megpróbáltad,

A mint mondám, ugy találtad:

Királyi mulatság,

Ártatlan bolondság.

Ebben a fura tavaszban ily királyi mulatságot, ártatlan bolondságot szomjúhozva és kívánva majális napjára, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2020-ban, május sarkában