Pipacsos rét – valahol a Kárpát-medencében. Valahol Európában. Bizonnyal voltak ilyen rétek 1914 júniusában is. Szarajevóban is. 1915-ben már John McCrae kanadai tiszt versben örökítette meg a katonahősök emlékvirágát, holland nevén puffancsrózsát, a klaproost.
Tavaszlott éltem bimbója,
De titkon rágván hernyója,
Korán hervadásra dűlt.
Hernyóm, kiben gyönyörködtem,
Pillangóvá vált előttem
S frissebb rózsákra repűlt.
Impromptu egy cseresznyefa-levelet rágó hernyóra. Csokonai Vitéz Mihály zizzenete már nyárba varázsol minket. Ahol élők élik életüket. Szabad világ – a tudatlanok, etikát nem ismerők világa ez. Elfogadjuk vagy sem: a természeti lét minden rezzenése a létért való küzdelem színtere. Csak az ember számára tragikus, avagy komikus. Az ember világa nem ilyen. Azt mondják, erkölcsös.
E hét végén pontot tehetünk e furcsa tanév végére. Élményekben gazdag nyár érkezik. Legyünk azon, hogy – megfogadva Csokonai intelmét – valóban ilyen legyen az Oskolai vacatio!
Hát múzsák? heverve tőltitek a nyarat?
Hiszen aki mint vet, tudjátok, úgy arat.
Hát néktek, míg másnak fáradoz két karja,
Kényes testeteket lágy lepel takarja?
Hát míg Márs vitézi a vérengző hadnak
Halálos mezején a vérbe izzadnak
S a füstből eredett éjjelt hozó ködnek
Közepén egymással izzadva küszködnek,
Vagy míg Palinurus a zajos tengeri
Habok közt a kórmányt két kézzel tekeri,
És míg a nemzetek kividorúlt s deli
Egének oszlopát ősz Atlás emeli,
Addig az álomra ingerlő pázsitnak
Zőldellő bársonyán a múzsák ásítnak?
Szégyen, barátaim, Flórával suttogva
Ekkor az árnyékon járni kézen fogva.
Izzadságot kéne inkább csepegtetni,
Hogysem, mint piperés rózsát csipegetni.
Ha így vettek és így tőltitek a nyarat,
Ősszel két kezetek csak harasztot arat.
Erdély mezőin most is pipacsok nőnek
Egy kicsit ennek szellemében ez alkalommal a természettudományok történetének ösvényeire vezet utunk.
292 évvel ezelőtt, 1728. június 12-én született a magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztő irodalom úttörője, Molnár János. Fontosnak tartotta a világi tudományok nemzeti nyelven való bemutatását is. Legnagyobb teljesítménye egy magyar nyelvű fizikakönyv 1777-ből: A természetiekről Newton tanítványainak nyomdoka szerint. Bizonyítani akarta, hogy amit az iskolában latinul tanulnak, „arra szert lehet tenni a deák nyelv nélkül is”. Az állat-, növény- és ásványtant viszont latin nyelvű tanító költeményben foglalta össze. Kora egyik legkiválóbb pedagógusaként tartjuk számon.
Június 15-én, 1874-ben látta meg a napvilágot Böckh Hugó geológus. Schmidt Sándor mellett, 1900-tól a selmecbányai bányászati akadémia tanára. 1915-ben javaslatára kezdődtek meg a magyarországi kőolajkutatások. Ez volt az első eset, amikor Eötvös-ingával sikerült kimutatni rejtett kőolajszerkezetet. Trianon után az Anglo-Persian Oil Comp. tanácsadója lett. Ennek megbízásából 1923–26-ban és 1928–29-ben a perzsiai olajkutatásokat vezette, az Eötvös-inga segítségével hatalmas olajmezőket tárt fel. 1929-től haláláig a Földtani Intézet igazgatója volt.
Ugyancsak június 15-én született Bacsák György Pozsonyban, 1870-ben. Jogot végzett, majd a budapesti és müncheni festőakadémián tanult. 1891-től a budapesti Művészeti Szalon tárlatainak állandó résztvevője. Hosszú életet élt: közel száz évet; ennek első felét jószágkormányzóként töltötte. Trianon után, miután munkája mellett autodidakta módon képezte magát a régészet, geográfia, geológia, csillagászat és matematika terén, élete második fél évszázadát az égi mechanika és a jégkorszak kialakulása közötti összefüggés kutatásának szentelte. Tudományos munkájának eredményeit 70 éves korában kezdte publikálni, és 85. életévében, 1954-ben A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításában című, eredetileg kandidátusi értekezésnek benyújtott munkájára ítélte meg számára az akadémia a föld- és ásványtani tudományok doktora címet. Élete során összesen hat tudományos dolgozata jelent meg, melyekben megfejtette az elmúlt hatszázezer év alatt lezajlott eljegesedési folyamat okait, mechanizmusát.
Két és fél évszázadnyi idővel ezelőtt, 1754. június 16-án született Zách Ferenc Xavér csillagász és térképész. A bécsi katonai akadémián tanult, és katonatisztként vett részt az osztrák birodalom feltérképezése céljából végzett földrajzi hosszúságmérésekben. 1783-ban Londonba került, Brühl grófnak, a szász választófejedelem londoni nagykövetének szolgálatába. A gróf amatőr csillagász volt; az ő révén került kapcsolatba Zách a Royal Society elnökével, és vett részt az akkoriban felfedezett Uránusz bolygó rendszeres megfigyeléseiben. Zách szervezte 1798-ban az első nemzetközi csillagásztalálkozót, majd két év múlva megindította a világ első csillagászati folyóiratát Monatliche Correspondenz zur Beförderung Erd- und Himmels-Kunde címmel. 1804-ben Genovába ment; itt adta ki a csillagászati folyóirat francia nyelvű változatát. Ezután Párizsba költözött, ott 1832-ben a kolera áldozata lett. Emlékét egy Hold-kráter őrzi az égitest Földről látható oldalán.
Június 22-én emlékezzünk meg a neves rovartanászról, Frivaldszky Jánosról. E napon született 1822-ben. 1848-ban megszerezte a mérnöki oklevelet, de gyakorlatot nem folytatott. 1852-ben az MNM Állattárában kezdett dolgozni. Fáradhatatlan gyűjtőmunkájának eredményeként igen sok ízeltlábú fajjal gazdagodott az állattár gyűjteménye. Több rovarfajt róla neveztek el. Ő volt a magyarországi barlangok első kutatója, ugyancsak ő készítette az első madár-összefoglalót is.
Június 18-án lesz 305 éve, hogy 1715-ben megszületett a debreceni református kollégium egyik legkiemelkedőbb tanára, Maróthi György. A felvilágosodás képviselője, a híres Kántus énekkar alapítója. Külföldi tanulmányai után hazatérve, 1738-ban Debrecenben az ékesszólás, a történelem és a matézis tanárává választották meg. A reál tantárgyak tanításához előadótermet és külföldi útjáról hozott kísérleti eszközökkel berendezett szertárat hozott létre; főként a csillagászati műszerek voltak jelentősek. 1739–40-ben – éppen a nagy pestisjárvány idején – alapította négyszólamú énekkarát, a máig működő, híres Kántust. 1741-ben elkészítette a felvilágosodás nevelési törekvéseit megvalósító Idea és Opiniones című tanügyi tervezetét, amely az egész XVIII. század folyamán megszabta a kollégium tanítási rendjét. 1739-ben megjelent Arithmeticája ugyancsak a „század tankönyve” lett a számtan tantárgyban, egyszersmind megvalósítva a magyar nyelvű oktatás gondolatát.
Visszatérve a természetbe, az etika nélküli világba, csak rezignáltan megállapítjuk, hogy már
A bozótból ki-kilesve
piroslik a vadcseresznye.
Rigók, szajkók örömére
érik lassan feketére;
s hálából az ingyen-gazdák
szertehordják apró magvát.
A tavaszi fagyokat se
sínyli meg a vadcseresznye.
Később nyílik, mint a kerti,
nem kell óvni, dédelgetni.
Virágjából a vadméhek
gyűjtenek maguknak mézet.
Csemetéjét ha beoltják,
akkor se felejti múltját.
Gyümölcsében ott az erdő
ínyed alatt is fölsejlő,
féltve őrzött, ezerféle
édeskedvű kesernyéje.
Kányádi Sándor eme édeskeserű Vadcseresznyéjével búcsúzom e mai alkalommal.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
