Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni dalokjából A szamócával indítom ma útnak magam gondolataim tekergő ösvényén. Kedves Olvasóm, tarts velem ez alkalommal is!
De mi is az a rukerc? A Pallas nagy lexikona szerint a ma százszorszépként ismert növény régi neve. A Linnénél Bellis névre hallgató nemzetség ma használatos nevét Benkő József adta. De Diószeghi Sámueléknél, a Magyar füvészkönyvben, melyet sógorával, a Lúdas Matyi szerzőjével, főhadnagy Fazekas Mihállyal írt s jelentetett meg 1807-ben Debrecenben, e fura néven szerepel. Csoda-e, ha a cívisváros szülötte Csokonai e nevét használja? S csoda-e, hogy manapság csak százszorszépként ismeri a magyar nép?
Buja rózsafáról hull a hervadó
De térjünk vissza az eper megénekléséhez! Most kezd érni erdőn-mezőn. Ó nem, nem a termesztett eper, hanem a természet által felejthetetlen aromával megáldott földi eper.
Hát még, ha egyesűlnek
E kedves érzések? –
Ímé, az ért cseresznye
Mely édes és piross is,
A sárgadinnye szagja
Nárdus, s az íze nektár:
A rózsa színe bíbor,
S illatja fínom ámbra.
De rozmarinnal együtt
A kis rukerc, fügécske,
Cseresznye, sárgadinnye
És rózsa öszveséggel
Van elvegyítve a szép
Szamóca bíborában.
Szép színe drágalátos,
Mézíze szájat enyhít,
S illatja a velőkre,
Mint egy nepente, felhat.
Lám, egy – Csokonainál elég gyakori – újabb szótalány.
A Nepenthes a görög mitológiában olyan ital, amely enyhítette a fizikai fájdalmat és felejtette a lelki szenvedést. Az olasz nyelvben gondűző, búfeledtető italt jelent. A XVII. században egy hipnotikus, nyugtató tulajdonságokkal rendelkező gyógyszer neve volt. Tulajdonképpen morfin-hidrokloridot oldottak citromsavval együtt marsalaborban. Ma is palackoznak Nepenthes márkájú borokat szerte a világon.
A kancsóka húsevő növénynemzetségnek Linné adta a Nepenthes nevet. A görög eredetű szó (né- tagadó előtag, penthos= bánat, szomorúság) utal arra, hogy e trópusi növények a levél végi kancsójukban olyan csábító nedvet termelnek, aminek bogarak, hangyák, néha még kis egérkék sem tudnak ellenállni, de mire elérnék a kancsó alján a mennyei italt, belecsobbannak a fehérjebontó enzimeket is tartalmazó lébe, s gyönyörrel fulladnak bele; majd elemésztődnek.
Mivel Csokonai jó botanikus is volt, hajlok elfogadni, hogy e versében bizony a kancsóka csalárdságára is utal némiképpen.
Kedves szamóca! téged
Én, – én az isteneknek
S az istenasszonyoknak
Tennélek asztalára.
Sőt csak beszélni tudnál
És csókot adni, mindjárt
Hasonlatos lehetnél
A Lilla ajjakához.
„Bohó-piros, híg-édes cseresznye”
Lám, lám, erről van szó tehát?
Június 19-én a téli égbolt csillagai közül már csak az Ikrek, Castor és Pollux láthatók még a nyugati égperem alján. A Mars és a Merkúr most kötelékben jár erre. Egy napja, 18-án voltak látszólag legközelebb egymáshoz, az esti szürkületben lehet vadászni rájuk. A horizontba süllyedten már északnyugaton pihen a Szekeres. Északon a látóhatár felett pislákol a Perseus és a Kassziopeia, csak fényszennyezésmentes helyről észlelhetők. Felettük a halovány Zsiráf mutatja az utat a zenithez közelítő Nagy Medve felé. Tőle pont északra ott a Kis Medve is a Sarkcsillaggal. Az Ikrektől keletre sorakoznak az állatövi csillagképek: Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg. A felfényesedő Jupiter is erre kószál. Fejünk felett a Nagy Göncöl rúdjától délre csillog az Ökörhajcsár, s ettől északkeletre a Herkules. Minthogy valamennyi bolygó nagyjából ugyanabban a pályasíkban kering a Nap körül, ezért sohasem térnek ki az állatöv sávjából. Nem szokatlan, hogy több bolygó is az égboltnak ugyanazon részén található. Ezek a bolygóegyüttállások. Nincs különösebb jelentőségük, de nagyon látványosak lehetnek. Az egy vonalba állás egyik módja a fedés. A Földről nézve évszázadonként csak néhányszor történik meg a bolygók okkulációja. A Holddal más a helyzet: mivel égi kísérőnk a legközelebbi égitest az égen, sokkal többször fed el bolygókat. Ez történt ma is: késő hajnalban a sarló alakú Vénuszt takarta el a fogyó holdsarló. Sajnos a Kárpát-medencéből ez a jelenség nehezen volt megfigyelhető.
Idén a csillagászati nyár június 20-án 23 óra 44 perckor kezdődik. Ugyan június 24-én, Szt. Iván éjjelén szokás ünnepelni a legrövidebb éjszakát, de a valódi napforduló ekkorra esik. Tulajdonképpen a legkorábbi napkelte idén Vásárhelyen 18-án volt 5.28-kor, s a napkelte és napnyugta 21.18-kor, öt napon keresztül nem is változik. Ebben az időben jár a Nap az égbolton megtett látszólagos útján a legmagasabb ponton, ilyenkor a leghosszabb a nappal – 15 óra 50 perc –, s a legrövidebb az éjszaka. Sötétség azonban ennél lényegesen rövidebb ideig, nagyjából este 21.45 és hajnali 3.45 között van. Június 21. után a Nap pályája ereszkedni kezd, a nappalok pedig rövidülnek, igaz, eleinte csak lassan, naponta néhány másodperccel.
A június 24-i Szent Iván-nap Keresztelő Szent János s az ősi fényszimbolika közös ünnepe. A nyári napfordulótól mindössze három nap választja el. János és a napfordulat együtt ünneplése az V. századtól általános. Egy forrás szerint mi, magyarok a XI. században már gyújtottunk tüzet Iván előestéjén. Szokásunk régiségét a szlávos névváltozat bizonyítja. (A keresztény liturgia szókincse nyelvünkben nagyrészt a görög-szláv jövevényszavakból áll, mivel a térítő papok többsége először ezeken a nyelveken szólt eleinkhez.) De már az arab és bizánci források is megemlékeznek a pogány magyarok tűzimádatáról, a tűzkultusz a napév fordulópontjaihoz kötődő rítusok része volt.
E periódus a magyar tudománytörténet néhány neves napját is őrzi.
1790-ben e napon foglalta el katedráját Benkő Ferenc minerológus a nagyenyedi kollégiumban, ahol természetrajzot és földrajzot tanított. 1786-ban jelentette meg a Magyar Mineorológia, az az A’ Kövek s’ Értzek Tudománya című művét, az első magyar ásványtankönyvet, amely a magyar ásványtani szaknyelv megteremtésében is mérföldkövet jelentett.
1890-ben e napon született a neves
orientalista, Baktay Ervin. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor útjának főbb állomásait és emlékeit.
1897-ben e napon halt meg az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel.
Az év közepén járunk, Nyári újévkor. Illyés Gyula így nevezi ezt az időszakot.
1
Kánikulában buja rózsafáról
nyesi a szomszéd már a – hervadót.
Úgy szólnak – s abban is az elmúlásról –
hogy túlvigan rikongnak a rigók.
2
A bohó-piros, a híg-édes cseresznye
mellett már savanyú-mosolyú meggy.
Kettős ízükkel nyelvem az eszembe
azt juttatja: minden jó s rossz: elegy.
3
Nem Szilveszter az év igazi vége –
Férfinak annál zordabb forduló
a június nap-éj-egyenlősége –
(Nyárfák pihéje dől, akár a hó.)
4
Januárban még minden újrakezdés,
naponta több fény: diadal, remény
föl s föl! S e nyárcsúcsban is ott a lent! és
megállni – hol? – túl év s remény felén!
Mi álljunk meg itt egy pillanatra, 29 éve nincs idegen fegyveres erő a Kárpát-medencében. 1991-ben e napon lépte át az utolsó szovjet katona Záhonynál a határt.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
