Könnyed, szinte frivol ez a dalocska, Ady Endre Nyárvégi strófákjának első darabja.
Akárcsak ez a most kezdődő ősz: hirtelen jött záporaival hűtve az augusztusvég utoljára tomboló kánikuláját.
A tisztáson a Nyár fekszik holtan, hanyatt
114 éve, 1906. szeptember 4-én született Berlinben Max Ludwig Henning Delbrück német–amerikai biológus, fizikus, a molekuláris biológia egyik úttörője. Fizikából ’30-ban doktorált Göttingenben, majd Koppenhágában Niels Bohr mellett dolgozott. Nevéhez fűződik a Delbrück-szórás. 1937-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. A kaliforniai Institute of Technology biológiai laboratóriumában dolgozott, ahol 1939-ben leírta a bakteriofágok szaporodását. Salvador Luriával együttműködve mutatták ki, hogy a baktériumoknak a bakteriofágokkal szemben való rezisztenciája véletlen mutációktól függ. Delbrück és Alfred Day Hershey egymástól függetlenül fedezte fel 1946-ban a vírusok genetikus rekombinációját. 1962-ben hozta létre Kölnben a Genetikai Intézetet. 1969-ben Hershey-vel és Luriával megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.
107 évvel ezelőtt, 1913. szeptember 4-én született Stanford Moore amerikai biokémikus. A Rockefeller Egyetem kutatójaként, William Steinnel való tudományos együttműködésük során olyan módszereket dolgoztak ki, melyek lehetővé tették a fehérjékben az aminosavak mennyiségi meghatározását. Sikerült megállapítaniuk az RNS-t bontó ribonukleáz enzim aminosav-összetételét, majd ennek a fehérjének a teljes aminosav-sorrendjét. 1972-ben kémiai Nobel-díjat kapott a ribonukleáz enzimek kutatásáért.
Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél
Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne,
Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte,
Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély.
E baljóslatú képpel kezdi Tóth Árpád Szeptember című versét, s a folytatás sem sok jót ígér...
És kinn a fák alatt, ott is valami titkos
Bűn sejlik, szőke lombon rőt foltok éktelenje,
Ó, jaj, véres kezét a síró lombba kente
Valami óriás, valami szörnyü Gyilkos...
Ne menjetek tovább, egy sárga hulla vár fönn,
A tisztáson a Nyár fekszik holtan, hanyatt,
Fejéről elgurult a víg szalmakalap,
S ruhájából komor szagokkal száll a párfőm.
Melléről messze még egy harsány szín ragyog,
Az utolsó virág tán, mit gomblyukába tett,
Vagy tán a tőr nyele, mely gőggel felmered,
És konok smaragd fénye a bús légbe fagyott...
Az őszi elmúlás képei.
41 éve, 1979. szeptember 4-én halt meg Öveges József fizikatanár, ismeretterjesztő szakíró. 1945 után rádió- és televízióműsorai tették nevét országosan ismertté. Nagy sikerű előadásai az ifjúsághoz szóltak, de szívesen hallgatták azok a felnőttek is, akik már elfelejtették vagy sohasem tanulták az iskolában a fizikát. Érdekes kísérleteket mutatott be – mindig a legegyszerűbb eszközökkel. Ízes beszéde, jól elhelyezett poénjai fűszerezték előadásait. Számos ismeretterjesztő könyvet írt, az egyszerű fizikai kísérletektől a fegyverek fizikájáig mindenről volt megfontolandó mondanivalója.
Szeptember 5-én, 1854-ben született Szárazfaluban Bartoniek Géza fizikus. Nagyszombati és pozsonyi tanulmányai után a pesti egyetemre ment földrajzot és csillagászatot tanulni, de a fiatal Eötvös Loránd előadása és személyisége annyira lenyűgözte, hogy érdeklődése a fizika felé fordult. Eötvös maga mellé vette tanársegédnek, majd néhány év múlva elvállalta az akkor induló Eötvös József Collegium igazgatását. Az ő irányítása alatt vált ez a kollégium határokon túl is ismert, nívós tanárképző intézménnyé. „Töretlenül hitt a magyar ifjúság erkölcsi integritásában és intellektuális rátermettségében, belső érdeklődésből fakadó tudományszeretete a természettudományokon túl a humán tudományok egész területére kiterjedt” – írta róla egyik méltatója.
Az ősz fuvalma meglegyintget bennünket újra, újra már
Kormos István Szeptember című verse is az elmúlásról szól.
Gyászol három hangyaboly,
cincognak a tücskök,
kék ködnek nézik az eget,
zöld ködnek a füstöt.
Szaladnak a füvekhez,
elszáll a fű délre,
kukoricazászlón lobog
üszög feketéje.
Boglyaszállás fölrepül,
a fák messze úsznak,
tücsökcirr ördögszekéren
panaszol az útnak.
Megadják mind magukat,
sárgöröngyre ülnek,
sírnak-rínak s kis öklükkel
gyöngykönnyet törülnek.
1896-ban, szeptember 5-én halt meg Margó Tivadar zoológus, orvos. Már húszéves korában bölcsészdoktorrá avatták a pesti egyetemen, ezután viszont az orvostant kezdte hallgatni, hogy hat év múlva orvosdoktor lehessen. Orvosként praktizált Pesten, majd Bécsben, ahol az egyetemen szövettani kutatásokat folytatott, amelyek beszámolóit elismeréssel fogadták világszerte. Rövid kolozsvári kitérő után 1862-ben került a pesti egyetemre, és lett az állattan, az összehasonlító bonctan és a szövettan tanára. Alapító tagja volt a Magyar Királyi Természettudományi Társulatnak. Charles Darwint személyesen ismerte, és nézeteit terjesztette.
1906. szeptember 5-én halt meg Ludwig Eduard Boltzmann osztrák fizikus. Grazban, Heidelbergben, Berlinben és Bécsben dolgozott. Elméleti megalapozást adott Stefan kísérletileg megállapított hősugárzás- törvényére, melyet azóta Stefan–Boltzmann-törvénynek neveznek. Ádáz küzdelmet folytatott statisztikus mechanikai elméletének elis- mertetéséért. A Boltz-mann-állandó az a fizikai állandó, amely a test hőmérséklete és az azt felépítő részecskék mozgási energiája közötti kapcsolatban szerepel.
1930. szeptember 5-én halt meg Johann Georg Hagen osztrák csillagász. 1893-ban, a fényes és sötét nebulák (felhők) átfogó katalógusának összeállítása közben kezdte el a sötét felhők beható tanulmányozását, ezeket olykor Hagen-felhőknek nevezik. Hagen az úgynevezett változócsillagoknak, vagyis a fényességüket periodikusan változtató csillagoknak is jelentős kutatója volt. 1906-ban X. Pius pápa a Vatikáni Obszervatórium igazgatójává nevezte ki.
1989. szeptember 5-én halt meg Nemeskéri János antropológus. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1939-ben doktorált. 1937–1945 között előbb a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumának munkatársa, majd az Országos Történeti Múzeum Régészeti Tárában az antropológiai gyűjtemény gondozója volt. 1945-től 1965-ig a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának vezetője volt. Munkássága során etnikai és történeti antropológiai kutatásokkal foglalkozott. A paleodemográfiai kutatások új irányát indította meg. Fontos szakértői munkát végzett a székesfehérvári királysírok feltárásában is.
Oszlik már a remény. Bő, ragadós homály
csorran bokrokon és fákon; az alkonyat
csúszós, mint az olaj, mint sürü-zöld szirup
süpped súlya alatt a fű.
És nyúlik keserű íze, szivárog a
síkos enyv, a zsiros gyanta az ágakon,
hull mélyen a sötét, és hüvösen behint
cseppfolyós szomorúsággal.
Őszi szomorúság jajong Lakatos István Szeptemberéből is. Reményem, hogy e zordon időszaknak is vége szakad majd, s felragyog a hamisíthatatlan vénasszonyok nyarának búcsúzó melengető napkorongja.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
