2026. március 26., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Én láttam őt a városvég felett

indulni könnyű bottal, egymagában.

Ott ültem fenn az erdőszéli domb

galagonyavirágos oldalában.


Március 27-én megállok egy pillanatra fejet hajtani Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt. E napon született 1784-ben. Megidézéséhez Áprily Lajost hívom segítségül. A zarándok című verse a néhány időzónával keletebbre szülőföldje után sóvárgó tudósról (is) emlékezik:


(…) Zengő szelekben, vad vizek felett

lihegve lábalt mindig új oromra.

Számum ragadta: forró szomjúság,

míg rálelt városára. Városomra.

Tűzzel kivert száján a régi szó,

a visszahívó föld zenéje égett (…)


Bizsergető tavasz bontja füvek, bokrok, fák virágait.

S máris itt vagyunk az óraátállítás küszöbén. Az Európai Unió 1996 óta érvényben lévő rendelete rögzíti, hogy a nyári időszámítás kezdete mindig március utolsó vasárnapjára esik, idén a 28-ról 29-re virradó éjszaka lép életbe: egy órával kevesebbet alhatunk.

Ennyi lenne az egész? Nézzünk kissé az emberi önkényesség gazdagságot féltő bárgyúsága mögé!

Az Élet és Tudományban 2019 áprilisában erről a civilizációs átokról közölt érdekes cikket Rónai Katalin Zsuzsanna és Bódizs Róbert.

A Föld tengelyforgásából következik, hogy a környezeti tényezők 24 órás ciklusokban változnak, s ezekhez az élőlények – az ember is – alkalmazkodtak. Szervezetünket sokféle ritmikus működése élteti; azokat, amelyeknek a periódushossza közel 24 óra, cirkadián ritmusoknak nevezzük: alvás-ébrenlét, testhőmérséklet, egyes hormonszintek változása, a tápcsatorna működése. Az elsőrendű biológiai óránk a látóideg-kereszteződés fölötti magban található; ennek a finomhangolásáért a fény felelős. (A szervezet minden sejtjében, így a perifériás szövetekben is léteznek belső órák, amelyek összehangolt működésének károsodása több betegség – a cukorbetegség, elhízás, depresszió, rákos megbetegedés – kialakulásában játszik szerepet.)


Szilvamenyasszony feltárulkozik


A látóideg fölötti mag legfontosabb agyi kapcsolata a tobozmirigy, amelyben éjszaka melatonin termelődik. A többsejtűeknél a sejtek belső órái éppen úgy molekuláris mechanizmussal működnek, ennek feltérképezéséért kapta három tudós – Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young – 2017-ben az orvosi Nobel-díjat.

A cirkadián folyamat jellemző vonása, hogy a nappal túlnyomó részében az alvás ellen hat, este és éjszaka azonban utat enged a pihenésnek. Ezért igazán jól aludni a biológiai éjszakák idején tudunk. Ettől csak a kora délutáni órákban (sziesztaidő) tapasztalható némi eltérés, ezen időszakokban is viszonylag könnyen elalszunk, és jól alszunk.

Egyénenként más és más kronotípusba tartozunk. (A köznyelv is használja a pacsirta–bagoly megjelöléseket, az előbbi a korán kelő, korán fekvő kronotípust jelenti, az utóbbi pedig a későn kelő, későn fekvő típust.) Többek között az életkor is hatással van a kronotípusra; pubertáskorra jellemző, hogy a melatonintermelődés későbbre tolódik, ezért hajlamosak a kamaszok az éjszakába nyúló tevékenységekre – inkább bagolytípusúak, míg időskorban a korábbi elálmosodás és a korábbi felébredés a jellemző.

A nyári időszámítást a hajnali világosságot kihasználandó, elsősorban energiatakarékossági okokból vezették be. Először csak átmeneti, háborús kényszergazdálkodási rendelet formájában lépett életbe 1916-tól 1920-ig. Másodszor a II. világháború idején és közvetlenül azután (1941-1949). Az ’50-es évek végétől a kérdés hosszabb időre lekerült a napirendről. Harmadszor 1976-tól az 1973-as olajárválság miatt vezették be, s ez a mai napig tart. Bár az Európai Parlament 2021-ben úgy döntött, hogy eltörli az óraátállítást, s a tagállamokra bízza, melyik időszámítást alkalmazzák, minden maradt a régiben.

Káros-e ez az évi kétszeri átállás? Igen!

Minden élőlény alvásának időzítése szorosan összefügg a hosszúsági körrel, amelyen élnek. Akár egy időzónán belül is, keleten az emberek korábban alszanak el, és ébrednek föl, mint a zóna nyugati sávjában.

Az emberek a Nap állásához is igazítják saját alvásukat, nem csak, és talán nem is elsősorban ahhoz, hogy hány óra van éppen. A téli napfordulót követően, ahogy a Nap egyre korábban kezd felkelni, az emberek is elkezdenek egyre korábban kelni (nyilván csak a szabadnapjaikon, hiszen emberi találmány az évente mindig azonos időben kezdődő munkaidő, nem beszélve az éjszakai műszak életellenességéről), 

vagyis az alvásukat egyre korábbi időpontra helyezik át. Tehát az ember biológiai órája követi a természeti/fizikai hatásokat. Azonban az elalvás és az ébredés időzítésének a napkeltéhez való stabil viszonya a változó időszámításra való átálláskor megtörik. És ez a káros.

Szerencsére (?), az állatokat nem lehet a Homo sapiens életellenes hóbortjaira rászoktatni…

Idén az óraátállítás napja virágvasárnap. Ekkor ünnepli az egyház Jézus szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását is. Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, északabbra a barkás körmenet. A körmenet jeruzsálemi eredetű. Az ókortól kezdve a pálmát mint a fák királynőjét mélységes hódolat övezte. Egyiptomban, Babilonban, Arábiában, Föníciában a termékenység, az anyaság és a születés fájaként tisztelték. Fönícia neve a pálmáéval (phoenix) egy tőről is fakad, csakúgy, mint a főnixmadáré, amely a pálmafa elhamvadó tüzében születik újjá. A babiloni teremtésmítoszban az „élet fája” pálmafa. Az ógörög rege szerint pálma tövén született Apollón napisten. Az arabok Mohamed színre lépte előtt szintén istennőként imádták a datolyapálmát. A betlehemi születést érdekes módon ábrázolták a Jézust prófétaként tisztelő igazhitű arab miniátorok: a helyszín kiszáradt pálmaliget, Mária egy fába kapaszkodva hozza világra gyermekét, és a csodás születés eredményeképpen a pálmák újra kivirulnak.


Rönkök vénsége, ibolyák frissessége


Virágvasárnap az élő természet ünnepe is. Virágba borulnak a tavaszi rétek, a még lombtalan erdők gyepszintjén tobzódik a sok virág, a kertekben magnóliák, aranyesők, szilvafák lobbannak virágba. Virágzik a mogyoró, a fűz, a juhar, s megporzó rovarok táncolják körül az ágakat s a földből alig kipislogó ibolyákat is.

Ilyen tavaszba született 1890. március 29-én a legismertebb növényillusztrátorunk, Csapody Vera. Bár matematika–fizika szakon szerzett diplomát, s így lett leánygimnáziumi tanár, majd igazgató, a rajztehetségére (tűpontos, élethű ábrázolás) felfigyelő Jávorka Sándor botanikus kérte fel szakcikkeinek illusztrálására. Később számtalan botanikakönyvet írtak együtt. A legnevesebb az 1929–34-ben megjelent A magyar flóra képekben – Iconographia Florae Hungaricae. 1932-ben a Szegedi Tudományegyetemen Mediterrán elemek a magyar flórában című dolgozatával szerezte meg a doktori fokozatot.


(…) Lassan húsvét hetébe fordulunk.

Krisztus már indul a Kálváriára.

Zarándokútban piros bogyó

és fájdalom mindenütt terem.


(…) Tegnap a pacsirták is hazajöttek.

Elég volt már a szenvedés.

Az élet lassan fölém takarja

a csöndes napok sátorát.


Lépjünk be a Nagyhétbe Dsida Jenő Zarándokútjával.

A természet tavaszi újjászületése az embert is megújulásra, tisztálkodásra indítja. Ezek az ősi tavaszi lusztrációs szokások az ember egészségének és jólétének biztosítására, a betegségek távoltartására, a háztájék és jószágok megoltalmazására irányulnak. A velük összefüggő mágikus műveletek népünknél leginkább nagyhéten történnek. Ez egyúttal a húsvéti előkészületnek és vallásos megindulásnak, lelki tisztálkodásnak ideje, alkalma. Töredékei egyének, olykor még falusi közösségek mágikusnak érzett cselekedeteiben, munkájában máig fölcsillannak. A tisztálkodás főképpen nagypénteken és nagyszombaton éri el mágikus–szakrális beteljesedését.

Öreg szokások, fiatalos hév, karcsúság és teltség, hagyomány és megújulás.

Ezt hozza minden tavasz. Valahogy úgy, ahogy azt a 126 évvel ezelőtt, 1900. március 31-én született Szabó Lőrinc megfogalmazza az Ipoly füzeiben:


Ipoly füzei, karcsú, szép füzek,

s ti, öregek, roskadtak, görcsösek,

tele friss hajtásokkal, szeretem

nézni: sok forgó leveleteken,

mely kócos fürtökben a vízig ér,

hogy villózik egymásba zöld-fehér-

szürke fényetek. Ennyi csak, ez a

kis színjáték, mit a part vándora

tőletek kaphat. Kilométerek

múlnak, gyalog, csónakon, s titeket

lát csak a szem, horgászok bús sorát,

mely nem a halat nézi, csak magát.

Nyáron zöld bánat, ősszel halk tüzek,

szeretlek, csöndes szomorúfüzek:

ti etettétek a nyulaimat,

ti adtátok első sípjaimat,

s alig pettyezte gólyahír a gazt,

barkátok már hozta az új tavaszt.


Mindezt így gondolom én is Marosunkról.

Nagyhétbe érve, várva a húsvétot, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2026-ban, böjtmás havának végén.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató