A természet kalendáriuma (DCCXLVII.)

*A Sapientia marosvásárhelyi campusa 2005 késő őszén a Somostetőről nézve

Sír a fűrész, szorít az ág,

de biztos a nóta vége,

(nem kell hozzá sok bölcsesség)

keserű lesz a szám íze.

Sír a fűrész, szorít az ág,

ráncosul a föld homloka.

Házunk előtt szép akácunk

vetkőzik suhogó botra.

Sír a fűrész, szorít az ág,

ez az ősz is immár jelkép,

szemben Firtos, vesszőzéshez

fölvette a fehér ingét.

Páll Lajos Őszével intek búcsút ennek az ősznek. Kedves Olvasóm, ha kedved tartja, tarts velem e se ősz, se télbe!

A vesszőzéshez pedig kissé tovább gombolyítom a múltkori levelemben az idei élettani Nobel-díjról írtak elejtett fonalát.

Írtam volt, hogy az emberi agy nagyon pontos idegsejtszintű térképezése fény segítségével ma már lehetséges. De kitől származik ez az ötlet? Francis Crick, aki még 1962-ben a DNS kettős hélix felfedezéséért kapott megosztott élettani Nobel-díjat, 1979-ben már arról írt, hogy az agy megismeréséhez olyan technológiai módszer kell, amellyel köbmikrométernyi térben és nanoszekundumos időben nagy pontossággal lehet ellenőrizni az idegsejtek elektromos tevékenységét, s erre a legalkalmasabb a pontosan irányítható fény lenne. Előbb azonban az idegsejteket kell fényérzékennyé tenni. Elképzelését akkor a sci-fi kategóriába sorolták a kutatók. A most díjazott Karl Deisseroth, Peter Hegemann és Georg Nagel kutatásainak hála a sejtek fényérzékennyé tétele valóság.

Az optogenetika alapjaiban változtatta meg az agyról alkotott ismereteinket. A csatornarodopszin génjét vírusokkal injektálják az agy egy bizonyos részére, ahol a sejtekben kifejeződve fényérzékennyé teszi azokat. Így fénnyel befolyásolható a sejtek működése, és vizsgálható, hogy milyen szerepet töltenek be a viselkedés létrehozásában és az információszerzés folyamatában. Ráadásul a géntechnológia lehetővé tette, hogy a vírusok által bevitt gének kifejeződését az egyed saját génjeihez kössék, és hogy azok csak sajátos sejtpopulációkban fejeződjenek ki. Így vált lehetővé egymáshoz nagyon közel elhelyezkedő idegsejtek vizsgálata. Példának okáért a halántéklebeny belső, mélyebb részén elhelyezkedő mandulamag egyik sejtpopulációjának aktiválása oldja a szorongást, míg a másik csoport aktiválása erős szorongást okoz.

Ma már a csatornarodopszin klinikai felhasználásának kézzelfogható eredményei is vannak.

„Az erdélyi örmény származású Roska Botond magyar neurobiológus kutatócsoportja is ezzel a módszerrel adta vissza a látását részlegesen egy vak embernek” – írja Reichard Richárd az Élet és Tudomány idei 44. számában megjelent Agyi aktualitások – Nobel-díj 2026 című cikkében.

Roska Botond a bázeli Institute of Molecular and Clinical Ophthalmology Basel (IOB) igazgatója és a Friedrich Miescher Orvosi Kutatóintézet neurobiológiai kutatócsoportjának vezetője. Édesapja, Roska Tamás Széchenyi- és Bolyai-díjas informatikus, agykutató. Nevéhez fűződik a neuronhálók kutatásának megindítása Magyarországon.

A 2024-es fizikai Nobel-díjas Krausz Ferenc – aki elsőként állított elő és mért meg attoszekundumos fényimpulzust, és használta fel az elektronok atomon belüli mozgásának feltérképezésére –, az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány kuratóriumi elnöke, miután megvonták az anyagi támogatást ezt nyilatkozta: 

Rövid működésünk alatt sikerült bevonzanunk Roska Botond professzor urat, a jelenleg Svájcban dolgozó világhírű kutatót, valamint további, külföldön dolgozó tudósokkal folytatunk előrehaladott egyeztetéseket. Investigator programunk iránt számos külföldön dolgozó ERC-pályázatnyertes kutató érdeklődik. Elértük mindezt néhány hónappal indulásunk óta. Elindítottunk egy folyamatot, amire a meglévő kutatási ökoszisztéma évtizedeken át nem volt képes.

Az emberek többsége élete végéig anyanyelvén gondolkodik, álmodik, anyanyelvén verbalizálódik gondolata. Micsoda nagyszerű távlat lenne, ha a nyugatra szakadt kutatóelmék végre anyanyelvükön fogalmaznák meg először gondolataikat!

November 13. a magyar nyelv napja 2011 óta. 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő azévi II. törvényt.

1924. november 13-án született Farkas Imre János kutatóorvos. Orvosi diplomáját a MOGYI-n szerezte (1951), ugyanott az Egészségügyi Szervezés Tanszéken kutatott. Kutatási területei: társadalmi orvostudomány, biostatisztika, orvosi informatika. Több mint 300 dolgozata jelent meg hazai és külföldi szakkiadványokban, folyóiratokban: Igaz Szó, Orvostudományi Értesítő, Viaţa Medicală, Korunk-füzetek, Revista Medicală. Számos nemzetközi társadalmi orvostudományi szervezet tagja volt.

November idusa már hideg idő.

November 14. hideggel háló Szent Pál napja. Takáts Sándor említi, hogy télen a budai várbeli virrasztóknak kijárt a vártafa, amit e naptól fogva kaptak. Ennek tüzénél melegedtek. A magyar pálosok 1381-ben ekkor vitték át a szent Velencéből hozott ereklyéit a Budai várból Budaszentlőrincre. Emlékünnepe egészen a török időkig messzeföldön híres búcsúnappá vált.

November 15-ét, Bethlen Gábor (1580–1629) születésének és halálának évfordulóját 2015-ben nyilvánította a magyar szórvány napjává a magyar Országgyűlés.

Ugyanezen a napon 1579. november 15-én hunyt el Déva várában, fogságban a vallási intolerancia áldozata, az egyetlen magyar alapítású egyház, az unitárius alapítója és első püspöke, Dávid Ferenc.

November 16. az UNESCO kezdeményezésére a tolerancia nemzetközi napja.

Idén ugyanezen a napon kezdődik a magyar népdal és népköltészet hete – azaz november harmadik hete.

Idézzük ma ezt az Európa-szerte leggazdagabb népdalkincset az 1887. november 14-én született Áprily Lajos Aranykapujának kezdő soraival:

Én is játsztam, énekeltem ezelőtt sok évvel,

sok kis rézcsengettyű-hangú falu-gyermekével.

Kerti gyepen, temetőben, láncba-fogva játsztam

– temetővel szemben laktunk, faluvégi házban –,

csilingelt a temetőkert, csilingelt a kertünk,

dolgos anyám csak hallgatta, ahogy énekeltünk,

ahogy a sok rézcsengettyű dalosan szavalta:

Nyitva van az – aranykapu – menjetek be – rajta.

1818. nov. 18-án született Segesváron Fabritius Joseph orvosdoktor. A középiskolát szülővárosában, az egyetemet Bécsben végezte. Szülészorvosként, sebészként és szemészként praktizált Brassóban, ahol városi tiszti főorvos, és a szemészeti kórház igazgatója volt. A természettudományos kutatók körébe is bekerült: Bécsben 1845-ben megjelent műve – Die Mineral-Quellen zu Zajzon in Siebenbürgen: Naturhistorisch und medizinisch dargestellt (Az erdélyi Zajzon ásványvízforrásai: Természettudományi és orvosi áttekintés) – komoly mineralógiai szakmunkának (is) tekinthető.

November 19-én, 1931-ben, született Jakab Sámuel geológus, földrajzi szakíró. A marosvásárhelyi – egykor református kollégiumi, 2. számú fiúlíceumi (ilyen elnevezése is volt a Bolyai Farkas Középiskolának) – évek után (ahol biológiatanára Kiss Zoltán, édesapám, terelgette pályája felé) a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát. Talajkutató Kolozsváron (1961–62), majd a Talajtani és Agrokémiai Hivatal munkatársa Marosvásárhelyen. Később a marosvásárhelyi Gyümölcstermesztő Kutatóállomás munkatársa. Az országos Talajtani Társaság talajgenetikai és rendszertani bizottságának tagja; a bukaresti egyetemen védte meg doktori értekezését: Negyedkori lejtőfolyamatok és képződmények a Küküllő-menti dombvidéken (1977). 1993-tól a 2000-es évek elejéig a budapesti Szent István Egyetem nyárádszeredai kihelyezett kertészeti tagozatának dékánja volt. 2002-ben már a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Kertészmérnöki Karát szervezte. (Akkor hívott növényrendszertanosnak haza. Sajnos nem tudtam elvállalni.) A 2004-ben alakult Magyar Kertésztársaság elnökévé választották a nyárádszeredai kertész tagozaton végzett öreg diákok, közben az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) agrártudományi szakosztályának elnökségi teendőit is ellátta.

Elsősorban a talajgenetika, talajföldrajz és lejtőfejlődés folyamataival foglalkozott, fontosak orvosföldrajzi megfigyelései is. Szakcikkeit a Buletinul Societăţii de Ştiinţe Geografice, a kolozsvári Studii şi Cercetări de Agronomie, a Marosvásárhelyi Megyei Múzeum Studii şi Materiale, a budapesti Geographica Medica és a pozsonyi Neoplasma közölte. Ismeretterjesztő írásai A Hét, Falvak Dolgozó Népe, Előre, Vörös Zászló, Igazság, Tanügyi Újság, Bekecsalja hasábjain jelentek meg. Kötetei: Életünk és a termőtalaj (1985), Talaj és környezet (1998), Termőföldünk az őstelevény (2004) és Életünk forrása, a termőföld (2009). Társszerzője a budapesti Nemzeti Tankönyvkiadónál megjelent Környezetvédelem – talaj (2004) című fogalomtárnak.

November második felében szinte minden a télről szól. A természetben is, s vélem, az emberek közötti kapcsolatokban is. Át kell vészelni ezt a telet.

Lomb és szirom takarta karmodat,

csupa virágzás voltál, bűvölet.

Novemberre bájadból mi maradt?

Csupa tövis vagy, karmos gyűlölet.

Áprily Lajos Vadrózsafa négysorosát idézve, megbékélésképpen írom ide: mi ne váljunk karmos gyűlöletté.

Maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2026-ban, a magyar nyelv napján.