*Nagaszaki, 1919 – A Sofuku-ji templom vas rizsbográcsa – a 345 évvel ezelőtti nagy éhínség idején használták
Augusztus 7. Dónát napja. Az állítólagos ókeresztény vértanú (†361) a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. Attribútuma a törött kehely: a legenda szerint Arezzo püspökeként éppen misézett, amikor pogányok zavarták meg a szertartást, és kiverték a borral teli üvegkelyhet a kezéből. Az a kőpadlón széttört, de Donatus imájára csodálatos módon össze is forrt. Donáthoz a villámcsapás, jégeső távoltartásáért imádkoztak. E sajátos hivatásához a barokk időkben jutott. Amikor ereklyéit Rómából Németországba, a Rajna vidéki Münstereifel városába hozták (1652), a kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja nem történt. Ezt Donát közbenjárásának tulajdonították. A német hagyomány kialakulásához nyilvánvalóan a névetimológia (Donner) is hozzájárult. A szőlőkben szobrot, kápolnát állítottak neki; a templomok harangjait többnyire neki szentelték, nyilvánvalóan abban a hitben, hogy a harangzúgás „visszaveri” a mennydörgést, és ami azzal jár: a harang érce felfogja a mennykőcsapást.
Nyögve kél az esti szellet,
Balzsamillat szárnyain,
Csolnakom száll a part mellett
Csörgő víznek habjain.
Csillag s hold a víz tükrében,
Zöld erdő partja mentében,
Bokrain száz rózsa leng,
Philomela köztök zeng.
Csattogó bájhangozatja
Mint ezüsthab ömledez,
Lelkem minden gondolatja
Lágy érzésbe sűlyedez.
Szívem habzik, mint az ének,
S cseppje hő szemem könnyének
Vízen, parton, erdőn túl
Ismeretlen tárgyért húll.
Ég, ó sátorod pompáján
Merre vonz a messzeség?
Leng egy csillag nyúgot táján
Mely ott rózsaszínben ég.
Csillaga a Szerelemnek!
Habja mért dagad keblemnek?
Hozzád mért gyújt ily erő?
Idvesség tán tőled jő?
Kölcsey Ferenc – 1790. augusztus 8-án született – Alkony dalával lépek tovább.
Augusztus 9-én álljunk meg egy pillanatra Vígh Gyula emléke előtt. Mindszenten született e napon, 1889-ben. A geológus, paleontológus számos magyar város vízellátásának vízföldtani feltérképezője. 1914-ben a Földtani Intézethez került, és itt munkálkodott 1952-ig; időközben igazgatóhelyettes volt, majd a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda főgeológusának nevezték ki. Geológusként a mezozoikum képződményeit kutatta, főleg a jura- és triász kori üledékeket vizsgálta.
1945. augusztus 9-én Nagaszakira dobták le az amerikaiak a második – ezúttal plutóniumtöltetű – atombombát. A két atombomba ledobása után, augusztus 15-én Japán a feltétel nélküli megadás mellett döntött, ezzel lezárult a II. világháború.
Ma? Az atomsorompó-szerződés a működésképtelenség szélén áll. Bár a 2021-ben életbe lépett – nukleáris fegyverek tilalmáról szóló – szerződést (Treaty on the Prohibition of Nuclear Weapons, röviden betűszóval: a TPNW) több mint 70 ország már ratifikálta, olyan nukleáris hatalmak, mint az USA és Oroszország a nukleáris arzenál elrettentő funkciójára hivatkozva ellenezték.
„Augusztusközépi nyárba hogy nyílhatott ki ez az árva” hagymás fogasír
A hirosimai és nagaszaki bombázásokat túlélőket japánul hibakusának nevezik. Őket a mai napig nyilvántartják, ahogyan azt is, hányan vesztik életüket sugárzás okozta megbetegedések miatt. Az elmúlt 12 hónapban, 81 évvel a rettenet után (!) közel ötezer ilyen embert regisztráltak.
„Fontos, hogy tisztelegjünk e tragédia áldozatai előtt, amely kegyetlenül emlékeztet az emberi szenvedésre és a háború borzalmaira” – írta egy évvel ezelőtt a tokiói magyar nagykövet…
Amikor nagyapám 1919-ben hajósinasként járt Japánban, ezt írta Nagaszakiról: a világ egyik legszebb városa, gyönyörű vidék és hely. A mellékelt levelezőlapon a Sofuku-ji templom híres vas rizsbográcsa: három és fél évszázaddal ezelőtti nagy éhínség idején ebben főzték az éhezők ételét. 1945-ben ez a templom is megsemmisült.
Oh, emlékezzetek, mindig emlékezzetek
az ismeretlen hirosimai halottakra,
a púpos halászra, ki napfény-szemekből
font magának uj hálót,
melyen keresztül
az óceán szirmai csillámlottak,
mint illatos ibolyák;
az emberre – lóra, ki abban a pillanatban
esett el a ház előtt, mikor gyermekeinek mosolyogva
egy furcsa állatot mutatott:
egy akkor vásárolt öreg kerékpárt,
és így szólt: „Még száz évig is járhatok ezen!“
Emlékezzetek a bölcső mellett meghalt anyákra,
s azokra, kiket megöltek munka közben;
a leányra, aki negyedóra múlva
viszontláthatta volna vőlegényét,
ki négy év előtt
a frontra ment és sebesülten tért haza;
azokra a boldogtalanokra,
kik források árnyékában
a templomokban imádkoztak;
a gyermekekre, akik az iskolából
sohasem tértek vissza, s akiknek kis köténye
most elárvultan leng a szélben,
szomorúbban, mint maga a halál…
Oh, emlékezzetek, mindig emlékezzetek
az ismeretlen hirosimai halottakra,
és ne feledjétek el azokat, akik megölték őket.
– megtoldom a múlt heti idézetet Eugen Jebeleanu Hirosima mosolya című poémájából (Franyó Zoltán fordítása) az Ének az ismeretlen halottak emlékezetére részlettel.
Augusztus 10. Lőrinc napja. A szent kegyetlen halált szenvedett (258. augusztus 10.), rostélyon sütötték meg. Napját Szent László törvénye a kötelező ünnepek közé sorolta. Mártíriuma az augusztusi forróság jelképe. A tűzoltók s az égési sérültek gyógyulásért fordultak hozzá. Évezredes tapasztalat az alapja, hogy a falusi ember az augusztusi meteoresőt Szent Lőrinc könnyeinek hívja.
Az északi féltekén élő észlelők már július közepétől láthatnak Perseidákat, nagyjából óránként egy rajtagot. A következő három hét során egy lassú emelkedés után, a maximumot általában az augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszaka mérik, amikor is 50–80 hullócsillagot láthatunk óránként, majd hirtelen csökkenés következik.
A Perseidákat rendkívüli gyorsaságukról (~ 59 km/s), jellegzetes sárgásfehér színükről és nyomot hagyó jellegükről is felismerhetjük.
A rajt legkorábban kínai évkönyvek említik Kr. u. 36-ban. Számos további utalásra bukkanhatunk koreai, kínai és japán feljegyzésekben, amelyek a VIII-XI. századból származnak.
Csillagászati számítások szerint Kr. u. 258-ban – Szent Lőrinc mártírhalálakor – a Perseidák maximuma július 14-e körül volt, így Szent Lőrinc könnyeinek hagyománya későbbre tehető.
G. V. Schiaparelli olasz csillagász az 1864–1866 között megfigyelt Perseida-meteorok pályáinak tanulmányozása során rájött, hogy a meteorok pályaelemei nagyon hasonlítanak az 1862-ben felfedezett periodikus üstökös, a Swift–Tuttle pályájának paramétereire. Ez volt az első eset, amikor egy üstököst meteorrajjal hoztak kapcsolatba – írta Presits Péter a Szent Lőrinc könnyei című cikkében (Meteor, 2015).
Augusztus 10-én emlékezzünk az 1801-ben ezen a napon Baróton született Keserű Mózes csillagászra. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen, a teológiát 1819 szeptemberében Gyulafehérváron végezte. Marosvásárhelyen 1825-től volt káplán és egyúttal gimnáziumi tanár. 1827-tól Gyulafehérváron filozófiatanár, a Batthyány-csillagvizsgáló segéde és könyvtárosa volt. 1840–42-ben Bécsben csillagászatot tanult, hazatérve a csillagvizsgáló kanonoka és mint ilyen, a csillagvizsgáló, a könyvtár és a múzeum igazgatója lett. 1843-ban az elavult csillagvizsgálót modernizálta, rendszeres meteorológiai észleléseket folytatott. Tudományos munkát 1851-ig végzett. Megfigyeléseiről magyar és idegen nyelvű beszámolókat közölt. 1847-ben és 1848-ben az erdélyi országgyűlésen a dézsma ellen szólalt fel, ezért a szabadságharc leverése után zaklatták. Áthelyezték Kolozsvárra, ahol a katolikus középiskolában tanított. Halála előtt három évvel, 1871-ben az adriai Arbe püspökének választották.
Augusztus 12-én teljes napfogyatkozás lesz látható Izlandtól Ibizáig egy vékony sávban, hogy aztán a Hold árnyéka a világűrben suhanjon tovább. A Hold a Napot az estébe hajló késő délután fogja eltakarni a részleges napfogyatkozást észlelő zónában, így Erdélyben is, ahol kedvező meteorológiai (felhőmentes nyugati égbolt) és földfelszíni adottságok (teljesen sík szegélyű nyugat-északnyugati látóhatár) mellett a napnyugta előtt (20.59) fél órányira (20.18) kezdődik, és közel húsz percig (20.39-ig) tart. De az aránylag nagy fedés (~80%) – a napnyugta csituló fényereje mellett – sem okoz látványos elsötétülést.
Augusztus 13. egy egészen más jellegű „elsötétülés” árnyékát idézi: e nap 1849-ben tette le a fegyvert Görgey Artúr Világosnál.
Ma egy szerény, eltévedt virággal emlékszem erre.
A konyhakertnek ágyásába,
Augusztusközépi nyárba
Hogy nyílhatott ki ez az árva?
Aki fogja, aki nézi,
Önmaga multját idézi:
Tavaszi hajnal édessége,
Testetlen szerelem reménye,
Kamaszok májusvégi álma,
Az élet boldog, könnyü vágya
parázslik e piciny virágban.
A konyhakertnek ágyásába… Jékely Zoltán plántálta ezt az augusztus közepi verset.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
