Aktualitását Dsida Jenő 1929-ben írt Közeleg az emberfia című versének a következő sorok százszorosan alátámasztják:
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petróleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Hogy valóban így lesz-e, nem tudjuk, de reményünk a béke…
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog
az örök építők acélos vidámsága.
Ő megmutatja minden vándornak az utat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet (…)
Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
(…) Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.
Advent negyedik gyertyájának meggyújtása előtt két nappal emlékezzünk meg arról a református lelkészről, aki 1740. december 20-án született Bardócon, és éppen 210 évvel ezelőtt, 1814. december 28-án hunyt el. Benkő József történész, nyelvújító és botanikus volt egy személyben. Ő volt az első magyar tudós, aki a növényvilágot Linné Károly rendszere szerint ismertette, ő alkalmazta nálunk elsőként és következetesen a kétszavas nevezéktant, megalapozva a magyar botanikai terminológiát. Gyűjtötte a népi növényneveket is. Utolsó éveiben gyógyfüveket árulva tengette életét…
Egyeskő – téli tündérország
December 20-án, 190 évvel ezelőtt, 1834-ben született Óbecsén az analitikai kémia első jelentős magyar művelője, Than Károly. Kalandos kitérő: 1849-ben, kisgimnazista korában egy szülővárosában állomásozó tüzérezredhez „ágyúsinasnak” állt be, és részt vett az erdélyi hadjáratban. A fegyverletétel után patikussegédnek állt, magánúton érettségizett, majd gyógyszerészetet tanult Bécsben. A pesti egyetem kémiaprofesszoraként kezdeményezésére és tervei alapján épült fel 1872-re az egyetem új, korszerű kémiai épülete a Múzeum körúton. 1895-ben ő hozta tető alá a Magyar Chemiai Folyóiratot, az első magyar kémiai szaklapot. Elsőnek foglalkozott Magyarországon színképelemzéssel. Két legjelentősebb műve A qualitatív chemiai analysis elemei, illetve az 1897-ben megjelent A kísérleti chemia elemei, amelyek tankönyvként és kézikönyvként hosszú ideig egyaránt használatosak voltak. Utóbbival a Bolyai Farkas középiskola kémiai szertárában ismerkedtem meg a ’60-as évek végén. S mivel édesapám, id. Kiss Zoltán volt abban az időben a kémiai szertár laboráns vezetője, Molnár Zoltán tanár úr jóváhagyásával én s geológussá lett öcsém, Kiss Lajos nyaranta az otthonunkban is forgathattuk ezt a csodálatos művet. Öcsém nemzetközileg is kiváló eredményei az analitikus geokémiában innen erednek. Remélem, ma is ott van még ez a könyv a szertár üveges könyvszekrényében, a nagy cserépkályha mellett.
A Bak jegyet uraló hónap december 22-én kezdődik, és a Bak csillagképről nyerte a nevét, mely Kr. e. 2000-ben adott otthont a Napnak. A magyar elnevezés nem pontos, a görög, illetve latin megjelölés (Aigokerosz, Capricornus) „kecskeszarvat viselőt” jelent, a csillagképet ugyanis egy elöl kecske, hátul hal keveréklény testesítette meg. A jele is a kecske–hal ábrázolásokból egyszerűsödött le: e „szörnyszülött” keletkezésének megint csak csillagászati-naptári oka lehetett. A Bak jó 10 000 éve Egyenlítő alatti, tehát „alvilági vizekbe” érő csillagkép, az eget tanulmányozó ember is már ilyennek ismerhette meg. A mezopotámiai Éának, a föld, a vizek és a déli égbolt urának a jelképe volt.
Csillagmitológiája szerint viszont a Bak a halálból, halálállapotból visszatérő isten jelképe, aki azért jelenik meg kecskegida képében, mert a mitologikus tudatra jellemző módon a hérosznak, istennek gyakran át kell esnie egy sajátos törzsfejlődésen, adott esetben úgy, hogy valamely hidegvérű állat képében tölti halotti, magzati létét, négylábúként születik e világra, emberalakban végzi el itteni feladatait, és madáralakban távozik a túlvilágra – tudjuk meg mindezt Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumából.
A csillagászati tél is most kezdődik. December 21. egyben az év legrövidebb nappalja. A Nap délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Nap a Bak jegybe érve ezen a körön hág a legmagasabbra, s onnét tér vissza az Egyenlítő felé.
December 21-én, 1851-ben született Kogutowicz Manó. A lengyel származású nemes Csehországban született, anyanyelve német volt – végül a magyar térképészet jeles alakja lett. A bécsi katonai térképészeti iskola növendéke kalandos leányszöktetés kapcsán került leendő felesége rokonai révén Sopronba, ahol szabadkézi rajzot, matematikát és francia nyelvet oktatott. Először egy kollégája segítségére sietve rajzolt térképet: Sopron megyéét. Tehetségére felfigyeltek, és a kultuszminiszter, Trefort Ágoston Budapestre hívta. Kogutowicz javaslatára, a minisztérium támogatásával hozták létre a Magyar Földrajzi Intézetet önálló állami intézményként, kizárólagosan térképek készítése céljából. A fő cél az iskolák ellátása volt jó minőségű, magyar nyelvű oktatási segédanyagokkal. A munkákban neves földrajztudósok, Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő is részt vettek. Kogutowicz Manó olyan térképrajzolási stílust alakított ki, amit a mai na-pig követnek a világhírű magyar kartográfusok.
December 22-én, 1833-ban született Kassán a magyar tudomány bőkezű támogatója, Semsey Andor mineralógus. Amikor érdeklődése a természettudományok felé fordult, birtokait bérbe adta, és felnőtt fejjel, a kor neves tudósainak segítségével fogott bele a földtan és az ásványtan tanulmányozásába. Ő rendezte a Nemzeti Múzeum meteoritgyűjteményét. Szenvedélyesen gyűjtötte az ásványokat, és azokat minden esetben a múzeumnak ajándékozta. Gyakorlatilag teljes vagyonát, több mint 2 millió aranykoronát áldozott a magyarországi tudományos élet támogatására. A világ leghíresebb ásványgyűjteményei közül hármat megvásárolt a Nemzeti Múzeum számára. Az őslénytár ritka példányait szintén ő vásárolta. „Mindnyájunk kötelessége, hogy hazánk előrehaladásán közremunkálkodjunk” – vallotta. Emlékét a semseyt és az andorit nevű ásványok is őrzik.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott
Behegesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
Juhász Gyula Karácsony felé, 1902-ben ezeket gondolta. Az én gondolataim is ezek.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.
December 24. Karácsony böjtje egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának neve napja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, azaz vigília.
Mily csodálatos az isteni gondviselés, amelyik napon a Nap született, jött a világra Krisztus is! – kiáltott föl Szent Ciprián, Karthágó III. századi püspöke, noha I. (Szent) Gyula pápa csak 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. Addig az időpontig az évnek szinte valamennyi napját számba vették a teológusok Jézus Krisztus születésnapjaként. A születés lehetséges történelmi időpontja ma sem tisztázott, de az örmény egyház kivételével, mely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.
Karácsony jelképe csillogó díszű, kivilágított fenyő. Régebben nyalánkságokkal, almával, naranccsal, aranyozott dióval, tarka papírdíszekkel és láncokkal ékítették. Tetején csillagba foglalt angyallal koronázták. Féltve őrzök én is egy ilyen angyalkakoronát, még a brassói Vöröss dédnagyanyámé volt. Emléktárgy lett, fára sem kerül. De létezik. A fa gyertyái december 24-én gyúlnak meg, utoljára vízkeresztkor. Magyarországon Brunswick Teréz grófnő állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben. A szokás Németországból indult ki. A róla szóló első írásos beszámoló 1605-ből, egy strasbourgi polgár tollából ered, de ábrázolását már a XVI. századból ismerjük. Egy legenda Luther Mártonnak tulajdonítja a karácsonyfa föltalálását.
Annyi mindenesetre igaz, hogy elterjesztése a német lutheránusok érdeme: így új, keresztény értelmet adtak a fenyővel kapcsolatos régi pogány hiedelmeknek – fordulok megint Jankovics Marcellhez a magyarázatért. – Az a szokás, hogy a téli napfordulót és az új évet zölddel köszöntsék, egykor Európa-szerte általános volt.
Áldott, békés karácsonyt!
Karácsony előtti barangolásunkról Gazdag Erzsébet ezüstszánkóján térek meg.
Ezüst szánkót hajt a dér
Hófehér határon,
Deres szánon didereg,
Fázik a Karácsony,
Zendül a jég a tavon
Amint által jönnek,
Decemberi hópihék,
Fénylik már az ünnep.
A kályhánkban láng lobog,
Gyere be, Karácsony,
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród
A fenyőfaágon.
Áldott, békés karácsonyt kívánva, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
