Pereg a hó. Egyed Emese soraival ereszkedem, lopakodom a hófödte február fenséges fenyvesébe.
A február valamikor az év utolsó hónapja volt, s ezért ragasztották hozzá a szökőnapokat. Februa, azaz „Engesztelő” volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Februa adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, márciusnak. Keresztény időkben a február a böjt első hava lett, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: böjtelő hava.
Február 3-a kis-ázsiai Szebaszté örmény püspökének, Szent Balázsnak a napja. Üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. Innen ered – sok más mellett – természetvarázsló attribútuma.
Balázs napján, 1468-ban lépett a csillagvilágba a mozgatható betűelemes könyvnyomtatás feltalálója, Johannes Gutenberg. Sokan a könyvnyomtatást tartják a második évezred legnagyobb felfedezésének. A XV. században kezdődött, napjainkban is tartó kultúrtörténeti korszak a Gutenberg-galaxis. Az elmúlt években azonban a tévé, az internet, az e-könyvek hordozóinak térnyerése a szűkülő Gutenberg-galaxis apokaliptikus jövőképét sejteti. Romániában a könyvtárak csaknem fele bezárt, a könyvtárlátogatók száma harmadára csökkent 1990 óta. Bár a könyves ünnepek, könyvvásárok sikeresek, s a kiadók sorra rukkolnak elő új kiadványokkal, és igenis létezik az olvasók, könyvbarátok tábora, a lakosság jelentős része egyszerűen nem olvas se könyvet, se újságot. Ráadásul a papír ára az egekbe szökött. Egyre több napi-, heti- vagy havilap kénytelen korlátozni lapszámát, vagy éppen végleg a netre vonul. Egy jó ideje kezdett háttérbe szorulni a papírra nyomtatott szó „fogyasztásának” kultúrája. Amikor műveltségről, tudásról esik szó, akadnak, akik egyenesen úgy vélekednek, hogy teljesen fölösleges a lexikális ismereteket a hagyományos módon szélesíteni, hiszen az internet uralta világban az ember egy gombnyomással utána tud nézni az adatoknak. Erre Csányi Vilmos etológus hasonlattal felel: a memória éppúgy fejleszthető és fejlesztendő, mint az izmok. Aki nem olvas, nem tanul meg verseket, annak nem alakul ki megfelelő emlékezőképessége. Gondolatok a könyvtárban. A jövő titka – Vörösmarty Mihályt parafrazálva –: megy-e a könyvek s írott sajtó nélkül a világ elébb?
Hatodika Szent Dorottya napja. Mártíromsága után egy égi küldönc jelent meg egy virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral. Innen attribútuma, a „tavaszi rózsa”, ezért lett a kertészek és virágárusok védőszentje. Közel járunk az igazsághoz, ha benne az ókori Róma tavaszistennőjét, Flórát véljük felismerni: akkor és ott február 10. volt a tavasz első napja.
Február 9-én lesz két év híján negyed évezrede, hogy 1775-ben e napon megszületett Bólyán Bolyai Farkas. Igaz ugyan, hogy virágkertészettel nem foglalkozott, de mint azt Oláh Anna 2018-ban a Kortárs Kiadó gondozásában megjelent A domáldi tündérkert. Bolyai Farkas gyümölcskertész, erdész, borász munkássága című könyvében igazolja, mezőgazdászként is megállta volna a helyét.
Már Bolyai Farkast is foglalkoztatta a környezet egyensúlyának megóvása. De tudatos természetvédelemről akkortájt még nem beszélhetünk. Ma már égetően fontos a természetvédelem, s részeként a rovarvédelem. Az elmúlt harminc év során a repülő rovarok háromnegyede tűnt el a Földről; ezermilliárdos egyedszámokról beszélünk. Nem kevesebbért felelnek, mint bolygónk embereltartó képességéért. Nem csupán egyes rovarcsoportok – méhek és rokonaik, lepkék, bogarak, szúnyogok és legyek – beporzást végző fontossága miatt. Akár ronda, akár szúr vagy harap, a legapróbb képviselői is nélkülözhetetlen részesei annak a hatalmas mérlegnek, amit biológiai egyensúlynak nevezünk. E mérleg nyelve vészesen kibillent az ember felelőtlen tevékenysége miatt. Hogy mennyire? Napjainkra a szárazföldi emlősök mintegy 98%-át teszi ki az ember a háziállataival és csupán 2% a vadon élő állatok aránya. Pár száz évvel korábban ez gyakorlatilag még fordítva volt. Az emberiség egyik legnagyobb feladata, hogy ismét megtanuljon harmóniában élni természeti környezetével.
Ezért is választják meg évente az év állatait, növényeit, gombáját, ásványát, kőzetét, kövületét.
Idén az „Év rovara” választás jelöltjei „mintaszülők”. A rovarvilágban meglehetősen ritka az utódgondozás. A szavazáson támogatható három rovarfaj (homoki hernyóölő darázs, szmirnai fülbemászó, közönséges temetőbogár) ebbe a kategóriába tartozik. Sem nem szépek, sem nem különösebben kedveltek vagy ismertek. A Magyar Rovartani Társaság versenyén a közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) győzött. Nem túl bizalomgerjesztő neve ellenére ő a zöld felületek utcaseprője. Az elhullott állatok tetemei nem maradnak temetetlenül ott, ahol a temetőbogarak megtelepedtek. Különlegességük, hogy az elhullott tetem alól kiássák a földet, s az eltemetődik. Ezt követően egy, a tetemtől induló járatot készítenek, ami egy kamrában végződik. Ide rakják le a petéiket. A petékből kikelt lárvákat a nőstény ciripelve hívja magához, és előemésztett étellel táplálja őket.
Az idén először a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Lepkevédelmi Szakosztálya meghirdette külön az „Év lepkéje” akciót. Az első szavazást – a fehérgyűrűs csüngőlepke és az éjjeli pávaszem előtt – a Kárpát-medence egyik ikonikus nappali lepkéje, a fecskefarkú pillangó (Papilio machaon) nyerte. A faj névadója az ógörög gyógyítás és a gyógyhatású szerek istenének, Aszklépiosznak a fia, Machaon, aki öccsével, Podaliriusszal a trójai háborúban Triccából vezetett egy sereget a görögök oldalán. A fecskefarkú pillangó világszerte elterjedt faj, csaknem az egész északi féltekét benépesíti. A Kárpát-medencében mindenütt előfordul, a hegy- és dombvidékeken gyakoribb. Jellegzetes „párkereső” stratégiája az úgynevezett dombtetőzés: a hímek magasabb fák tetején, kopár hegycsúcsokon, dombtetőkön, kilátók környékén területet tartanak fenn maguknak, amely körül folyamatosan őrjáratoznak. Ha egy hím megsérti a másik területét, vad légi csatába kezdenek, viszont az arra tévedő nőstényeket erőteljes udvarlással lecsalogatják a földre, majd a fűben védett, napfényes helyen párosodnak. A fiatal hernyó madárürülékre emlékeztet, így tud észrevétlen maradni a ragadozók előtt. A vedlések után viszont színes mintázata rendkívül jól el tudja rejteni tápnövényein. Elsősorban ernyősvirágzatú növényeken él – kapron, köményen, murkon –, de a nagyezerjófű leveleit sem veti meg. Számottevő kárt nem tud okozni, így ne sajnáljuk tőle azt a kevés növényt. Megriasztása esetén a feje mögül egy narancssárga szarvacska alakú szervet (osmeterium) ölt ki, amiből édeskés szagot áraszt, rossz ízét keltve. Machaon és Podalirius is gyógyító sebész volt. A Tróját ostromlók közül Philoktétész, Telephus és Menelaus üszkösödésnek induló sebeit is begyógyították – pillangónk ezért kapta nevét.
Hanem az ógörög mondavilágból, kedves Olvasóm, hadd kanyarodjunk vissza február varázslatokra várakoztató nyugalmába Egyed Emese versének végével:
A Vlegyászán vastagodik a jég
tavaly csontszáraz patakmedreken.
Madárszárny lebben, megvillan a kék,
felröppen szívbe fagyott énekem:
havazz, havazz! Boróka álma érzik
mindenen át. Élni fogunk, hiszem.
Most – várakozz. A csoda benned érik,
s felujjongsz majd! Túl tüskén, könnyeken.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2023-ban, természetvarázsló Balázs napján
A völgynek biztonsága messze lent, a fenyvesen a fehér átvilágol
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
 nyár-varázslata0203.jpg)
